Szeptember 19,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Mi leszel, ha nagy leszel? 

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,087,435 forint, még hiányzik 1,912,565 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ez egy tipikus felnőtt kérdés, némely felnőttek már óvodáskorú gyerekeket is képesek zaklatni ilyesmivel, egyes szülők pedig gondolom azért, hogy kivédjék ezeket, mindenféle fantasztikus ötletekkel okosítják fel gyermekeiket, nehogy azt találják válaszolni erre a kérdésre, hogy leginkább kukások szeretnének lenni vagy hasonlót. Nekem például apró koromban feltett szándékom volt, hogy takarítónő leszek, esetleg mosónő, és hát nem arattam túl nagy tetszést az elképzeléseimmel. Később persze voltak tetszetős válaszaim is, amelyeket leginkább édesanyámnak köszönhettem, az ő feladata volt az én ilyen-olyan kiképzésem. Mondtam is mindenféléket, hogy például régész, nem mintha tudtam volna, mi a manót csinál egy régész, nem baj, fő, hogy az ilyen választ helyesléssel fogadta a kérdező. Engem marhára nem érdekelt akkoriban, mi szeretnék lenni, igazság szerint legfőképpen felnőtt szerettem volna lenni. Jut eszembe, szülőanyám teljességgel elhanyagolta a szexuális felvilágosításomat, emlékeim szerint valahogy aztán mégiscsak felvilágosultam. 

Az is igaz, azzal se biztatott senki, hogy akár a lányokhoz is vonzódhatok, így aztán megmaradtam nőneműnek, bár az is lehet, hogy ez csak a szerencsémnek köszönhető, és ha a gyerekkoromba betévedt volna valaki másféle nézetekkel, akkor most megnézhetném magam, bár aligha hiszem, hogy ilyesmi megtörténhetett volna velem. Az irányultságom felől ugyanis soha nem volt bennem kétség, apró koromtól kezdve mindig szerelmes voltam valakibe és a valaki minduntalan fiú volt. Aztán a saját neveltetésemnek is köszönhetően én se világosítottam fel a gyerekeimet, el se tudom képzelni, hogyan kellett volna ennek megtörténnie. Találkoztam a mássággal is, volt egy osztálytársam, akiről mindenki tudta, viszont senki se beszélt róla, az, hogy csúfolták volna vagy más gonoszságot művelt volna vele bárki, sose fordult elő. Nem voltak ugyan barátai, de nem azért, mintha kiközösítették volna, inkább őt hagyták hidegen a fiús kedvtelések.

Az előbb olvastam Gajdics Ottó Politikai pedofília című magasröptűjét, amelyben bejelenti, hogy ő egy büszke heteró. Nofene. Sokféle dologra lehet büszke egy ember, de azért kicsit szánalmas, ha arra büszke, hogy hányas a lába, milyen színű a szeme, a bőre színe fehér és nem mondjuk fekete, és így tovább. Ide tartozik a szexuális irányultsága is. Nem lehet büszke arra, ami születési adottság, a gének fura játékának köszönhetően valahol még korábban dől el, akaratunktól függetlenül kapjuk, ha kell, ha nem. Ezzel az erővel eltilthatnánk a gyerekeket attól, hogy bármiről tudomást szerezzenek, ami eltér az átlagostól, hogyan nézne ki a világ, ha a gyerekek 18 éves korukig minden effélétől elzárva nevelkednének, aztán a nagykorúságukat elérve borítanánk rájuk mindent? 

Nem tudhatom, hogyan zajlik ez konzervatívéknál, tényleg szívesen hallanék vagy olvasnék róla, mert magamtól sehogy se sikerül elképzelni. Láttam már olyan fiatal szülőt, aki nagyon elhatározza, hogy megkíméli gyermekét a kor ártalmaitól, nincs a lakásban se tévé, se mobiltelefon, az azért kérdés, hogyan tudja majd ezt tartani később, amikor a gyerek óvodába, iskolába kerül és a vele egykorúak olyasmiről beszélnek, amikről neki fogalma sincs, ezért óhatatlanul fogyatékkal élőnek fogják tekinteni. És hogyan, mikor világosítja fel a szülő az ő csemetéjét szexuálisan, ha nem tudja megakadályozni, hogy azok, akik egykorúak vele, megtegyék mindezt akkor, ha éppen kérdések vetődnek fel benne? Ez is valami korhatáros dolog, hogy valahány éves korban jön el az ideje? A fejlődés nem időzíthető, és talán nem is a szülő a legalkalmasabb, hogy pontosan belője a megfelelő időpontot, hogy na, most jött el az alkalmas pillanat arra, hogy beszélgessünk a méhecskékről. 

Most hirtelenjében rászabadítottak bennünket a gyermekeinkre, akik nem is olyan régen még közjószágok voltak, aztán most kiderült, hogy mégse, csakis a szülő joga a szexuális terelgetésük. Ha Gajdics politikai pedofíliát emleget, hát szerintem meg ez a politikai pedofília, amikor a szexualitást mint az emberélet lényegét említik és szexuális propagandának titulálják az érzékenyítést, amely távolról sem az. Azok az emberek tartottak ilyen előadásokat, akik maguk megtapasztaltak egy és más kellemetlenséget felnőtté válásuk előtt főleg kortársaik hiányos ismeretei miatt, emiatt úgy vélik, mindennek elejét lehetne venni, ha nyíltan beszélnének róla. Voltak ilyen alkalmak, nem hallottam róla, hogy bárhol nemváltoztató műtétre toboroztak volna jelentkezőket vagy népszerűsítették volna a másságot, egyszerűen beszéltek arról, hogy ilyen is létezik, és nemcsak üldözni, kigúnyolni lehet, hanem elfogadni is, és attól mindenkinek jobb lesz az élete, akár érintett, akár nem. Ezt összemosni a pedofíliával nagyon is perverz ötlet. 

Mindazonáltal egyetértek, el a kezekkel a gyerekeinktől, és ez vonatkozik azokra is, akik most a kérdés szakértőinek képzelik magukat és különféle marhaságokat foglalnak törvénybe meg könyveket darálnak kéjesen, mondván, hogy ők majd gondoskodnak a jövőről. Nyilván vannak, akik szerint ez helyes és talán el is várják, hogy intézkedjenek, maradjon csak minden úgy, ahogyan régen is volt, aki más, az bujkáljon, elvégre ez a dolgok rendje. Szép kis új világ lesz ez, az már biztos, tanulja meg szépen mindenki, hogy az apa férfi, az anya pedig nő, esetleg átnevelő Erzsébet-táborokat is szervezhetnének, biztosan nagy lenne iránta a kereslet. 

Jó lesz vigyázni ezentúl, ha valaki megkérdez egy gyereket, mi szeretne lenni, ha nagy lesz, jól gondolja meg, mit válaszol, nehogy törvénybe ütközzön. 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!