Július 24,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Ezt már aligha lehet kiverni belőlem

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,219,305 forint, még hiányzik 1,780,695 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Valami egészen csodálatos érzés, amikor megtudok magamról olyasmit, amire egészen addig nem is gondoltam. Deák Dániel, Schmidt Mária vezető elemzője kellett ahhoz, hogy kiderüljön: a sportsikerek hozzájárulnak a nemzeti identitás erősödéséhez. Konkrétan: ha sikerül eltalálni valamelyik túlfizetett focistának a labdát, és az a kapuban köt ki, akkor én magyarabb leszek, mint eddig. És nem csak úgy simán magyarabb leszek, hanem átélten, büszkén magyarabb. Biztosan jobban fog fájni Trianon is, bár nem vágyom különösebben a gyötrelemre.

Ártunk és ormányunk egy évtizede azon dolgozik, hogy erősítse az én nemzeti identitásomat, amiről – én hülye barom – azt hittem, nem kell azzal izmozni. Az történt, hogy magyarnak születtem, ezért aztán magyar vagyok. Szeretem az országot, különösen odavagyok a nyelvért, mert szerintem színes, gazdag, élő, változó, fejlődő valami. Olyasmi, amiről nem is tudnék és nem is akarnék soha lemondani, az enyém és ez örökre így is marad. Szeretem a költészetünket, az irodalmunkat, a zenénket, a művészetünk minden ágát és bogát. Mert ez közös kincsünk, más népek kincsei is elférnek mellette, amitől nekünk nem lesz kevesebb, hanem több. Szeretem a tájainkat, bár már nem egyszerű kiigazodni, hogy az ország hegyeit, vizeit, növényeit, épített örökségét nézem, vagy Mészáros Lőrinc, Tiborcz István, netán a kínai kommunista párt magántulajdonát vagy bérleményét.

Soha nem fordult még elő velem, hogy kevésbé éreztem magamat magyarnak akkor, ha rútul kikapott a focicsapat. Igaz, ha győztek, akkor sem húzta ki magát a lelkemben a nemzeti identitás. Amiről azt sem tudom, micsoda pontosan. A labdarúgást soha nem kedveltem, egyszerűen nem érdekel. Néhány percre le tud kötni a vízilabda, úszás vagy más sport, szurkolni is szokásom alkalmanként, de mindig egyéni teljesítményeket látok, soha nem nemzetit. Nem az ország ugrik a medencébe, hanem egy férfi vagy nő, aki hosszú-hosszú éveket áldozott azért, hogy beugorhasson, összemérhesse a tudását másokkal. Nem az ország kelt hajnalban, hogy az első edzés beleférjen még iskola előtt, nem az ország mondott le moziról, buliról, családi programokról, hanem a sportoló. Ő számolgatta a kalóriákat, fehérjét, szénhidrátot, miközben az ország vígan falta a nokedlit vagy a tejfölös lángost. Az ő teljesítménye minden, amit elér. Nem az enyém és nem is az országé.

Szóval itt állok a csökevényes kis nemzeti identitásommal, és próbálok ismerkedni vele. Azt már tudom, hogy minek kell fájnia és azt is tudom, hogy az anya nő, az apa férfi, a gyerek pedig attól lesz pedofil bűnözők áldozata, hogy körülötte nem gyűlölködnek eléggé, hogy valahol két ember nem az előírásoknak megfelelően szereti egymást, csak úgy emberként. Még nem tudok beleolvadni a nemzeti mámorba egy gól látványától, még nem tudom átlépni a földön fekvő embert, biztosan csak részeg felkiáltással, sem az éhes gyereken nem tudok átnézni azzal a jó és nemzeti érzéssel, hogy a szülei bizonyára lusta naplopók, ő pedig kaphatna ingyenebédet a jó kormánytól, ha akarna.

Szégyenkezve vallom be, hogy megveszem a spanyol epret feleannyiért, ha az finomabb, nem nyílik ki a bugyli sem a gatyakorcomban, sem a gumicsizmámban, ha látok egy olyan embert, akinek másféle színű bőre van, mint nekem. Abba sem őrülök bele, ha idegen nyelven szól hozzám valaki, legfeljebb nekilátunk mutogatni. Az azonban halálosan fel tud bőszíteni, ha látom, hogy lop valaki a közösből, ha egy ember mindenki mást letaposva csörtet, ha a pofámba dörgölik, hogy a lopott pénzből telik tízmilliós és százmilliós órára, ha a választott politikusok mindenhatónak és érinthetetlennek képzelik magukat. Utálom, ha manipulálni próbálnak, ha hülyének néznek, ha meg akarják szabni, mikor, miről és mit gondolhatok, mit érezhetek, mikor örülhetek és mikor kell bömbölnöm a fájdalomtól.

Ebből is látszik, van még mit faragnom a nemzeti identitásomon. Kár, hogy van egy csúf tulajdonságom: makacs vagyok. Ezt már aligha lehet kiverni belőlem.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!