NEHAZUGGY

Akit majdnem kitüntettek

Pável Melinda | 2021. Június 12, Szombat | 10:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hallottunk már rendkívüli esetekről, halálra ítéltek valakit, aztán a kivégzése előtt mégiscsak kiderült, hogy ártatlan, életben maradt egy sortűz után, előfordult ilyen, ha nem is gyakran. Arra is van példa, hogy mondjuk a Nobel-díj odaítélése előtt szerepel a várományosok között, aztán mégiscsak másra esik a választás, megtörtént már az is, hogy valakit kitüntettek valamiért, majd évek múlva megvonták tőle az elismerést, de ilyesmiről, amit most a Karinthy-gyűrűvel megvalósított a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt., én még nem láttam. Februárban arról értesítették Galla Miklóst, hogy ebben az évben ő kapja a Karinthy-gyűrűt, most pedig újabb levelet kapott, mely szerint a szakmai zsűri döntése értelmében a kitüntetést visszavonják tőle, mielőtt megkaphatta volna. Meg is indokolták ezt, közelmúltbéli tevékenysége nem egyeztethető össze a közmédia, valamint a Karinthy-gyűrű-díj értékrendjével, szellemiségével.

A díjat még 1975-ben alapították, minden évben Karinthy Frigyes születésnapján, június 25-én adják át a Rádiókabaré kiemelkedő teljesítményt nyújtó szerzőinek és előadóinak, csak egy évben, 2007-ben nem történt ez meg, ugyanis az akkori díjazott, Garas Dezső nem volt hajlandó átvenni az elismerést tiltakozásul a rádiónál végrehajtott csoportos leépítések miatt. Érdekes módon sehol sem látni, milyen értékrendje, szellemisége van ennek a díjnak, de hát ezek szerint van neki, vagy ha nem is volt, most már nyilván létezik, a szakmai zsűri alkalmazza, persze nem ártana, ha az esélyesek is tisztában lennének vele, hogy egyáltalán micsoda.

Jelenleg ismeretlen, ettől azért hivatkoznak rá, Galla Miklós mindenesetre nem igazán érti, mi történik és miért, gondolom, most vadul kutat a közelmúltjában, mi olyat tehetett, amely miatt méltatlanná vált, így szép ez, tankönyvekbe kínálkozik, így kell megindokolni a megindokolhatatlant. Az abszurd humor nagymestere most egy igazi abszurd szituációba keveredett, ha ő írta volna, sem lehetne különb, lehetett volna természetesen még fokozni, megtudhatta volna a díjátadón is, örüljön, hogy szóltak kicsit korábban.

Az ember persze elgondolkodik, hogyan történhetett ez meg? Nyilván minden évben, amikor a díjról döntenek, van előttük egy lista, ha valakit mégsem tartanak eléggé érdemesnek, ott és akkor kellene kiderülnie, zárt ajtók mögött, feltételezem, hogy akik még szóba kerültek, nem is szereznek róla tudomást. Meghozták a döntést, a leendő kitüntetettet is értesítették, erre most, két héttel az átadó előtt visszavonják az egészet. Mi történhetett február óta? A közönséges halandó úgy vélekedik, ahhoz, hogy egy szakmai grémium bevállaljon efféle öntökönszúrást, valami nagyon súlyos ok szükségeltetik, Galla tehát nyilván elkövetett valamit az elmúlt hónapokban, valami szörnyűséget – igaz, hogy ő maga se tud róla, mi a fészkes fene lehet az, de hogy van ilyesmi, az egészen biztos. Hacsak nem fordul meg a fejünkben, hogy esetleg egészen más történt. Valaki, aki eléggé befolyásos, megmozdított néhány követ, talán mert van neki egy kiszemeltje és azt szeretné, ha ő lenne az idei díjazott, vagy csak Galla okozott neki valami kellemetlenséget, amit sehogy se bír feledni, ki tudja?

Az azért biztos, hogy nem a bizottság döntött így, hiszen nekik lett volna módjuk a maga idejében ellenezni a döntést. Mindenesetre nem szeretnék annak a bőrében sem lenni, akit ezek után kitüntetnek idén a Karinthy-gyűrűvel, ha van szemernyi önbecsülése, nem veszi át. Kőhalmi Zoltán Karinthy-gyűrűs humorista már közzétette a Dobos Menyhért vezérigazgatónak írt levelét, amelyben közli, hogy annak idején, amikor megkapta, elmulasztották őt tájékoztatni a díj értékrendjéről és szellemiségéről, kéri, utólag tegyék ezt meg, hogy tudja, mi mindennel kell összeegyeztetnie a tevékenységét, nehogy méltatlanná váljon, továbbá indítványozza, világítsák át az összes eddigi díjazottat is.

Kampány van, tudjuk. De hogy már a humoristákra is kiterjed, nem hittem volna. A humorista abból él, hogy viccel, mi pedig nevetünk, nem rajtuk, leginkább magunkon, hiszen bennünket figuráznak ki. Persze a politikusok nem járnak kabaréba, mintha ez valamiféle foglalkozási ártalom lenne, hogy elveszítik a humorérzéküket, értik ők a tréfát, csak nem szeretik. Főleg azt nem, ha őket figurázzák ki.

Na de majd június 25-én megtudjuk, ha mást nem is, azt egészen biztosan, ki lesz méltó a díj szellemiségéhez és értékrendjéhez. Galla Miklós pedig, ha a díjat nem is kapta meg, nem akármilyen élmény a jutalma: ő az a humorista, aki majdnem megkapta a Karinthy-gyűrűt.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!