NEHAZUGGY

A szemén látszik

Vogronics András | 2021. Június 8, Kedd | 10:31

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

„Mint a prédikátor a tévében

Fasizmus van a vérében

Üvölt, a szemén látszik:

Ő is úgy hisz, ahogy a nácik”.

Fotó: MTI/Kovács Tamás

Azért tettem ide Lukács Laci dalszövegét, mert amikor nagy ritkán ezt a nótát hallgatom, mindig Orbán jut eszembe róla. Igen, főleg az a 2016-os beszéde, amelyet egy esős március 15-én adott elő, amikor vizes, hátranyalt hajjal borzolta a kedélyeket és uszított a menekültek és az Európai Unió ellen az egyik kedvenc helyén, a Múzeumkertben.

Fotó: Facebook/Karácsony Gergely

És itt van ez a kép, amely pont annyira beszédes számomra, mint az, amelyet szombaton, a Fudan- és Fidesz-ellenes tüntetésen láthattunk Karácsony Gergely háta mögött a színpadon, amely egy fiatal fiút ábrázol, ahogy a Tienanmen téren két szatyorral a kezében a tankok előtt áll.

Amikor Orbán beszédeit hallgatom, mintha egy katonai vezető csatakiáltásait hallgatnám, tele burkolt fenyegetőzéssel és uszítással, valami vagy valakik ellen. A folyamatos ellenség kijelölés, a harc, az öblös nacionalista szólamok, a sértett, és folyton valamiféle egyszerre védekező és támadó szerepben tetszelgő hamis mártír hazug csúsztatásai ezek.

Ezzel szemben Karácsony lehetnék akár én is. Vagy te, vagy bármelyikünk. Egy közülünk. Számomra életre kelt a kép a Kossuth téren, csak a két szatyor hiányzott a beszélő kezéből. Lemászott a képről a fiú, és megelevenedett előttünk. Ott volt az ember, aki szimbolikusan két szatyorral odaállt a páncélos hadosztály elé. Férfiasan bevallom, hogy meghatódtam, és drukkoltam, hogy ne álljon félre. És nem állt félre. Feltűrte az ingét, és végig mosolyogva beszélt, még akkor is, amikor az embernek sírni lett volna kedve. Nem uszított és nem is kiabált. Csak elmondta helyettünk azt, amit sokan megtennénk, de nem tudunk. Azt csinálta, amit nagyon régóta nem tapasztaltam: ott a színpadon nem saját magát, nem valamiféle hatalmat, hanem minket képviselt. Egy eleven, hús-vér ember, aki nem csak úgy tesz, nem csak eljátssza a szerepet, és ha végzett a hergeléssel, beül a páncélozott Transporterébe, és elhajt a testőreivel a színpadtól. Hanem beleállt, és reményt adott. Nem a haverjai, a strómanjai, a kitartottai, a családja, no meg a tőlünk ellopott vagyon védelmében, hanem értünk.

Igen! Rettenetesen furcsa és szokatlan volt ez az érzés, ahogy az illiberális autokrácia sötét fellegei közül lesütött a demokrácia ígéretét hordozó Nap sugara a Kossuth térre. Egy rövid időre mindenki élvezhette a demokrácia melegítő sugarait. Úgy érzem, hogy végre elindult valami. El fogjuk kergetni Orbánt és a pusztító ideológiáját. Ahogy Karácsony mondta: az erős soha nem erőszakos. Felemelő élmény volt, hogy a beszélő nem papírból, a gondosan megkoreografált hergelést olvasta fel rekedt hangon, hanem egy szívből jövő beszédet hallottam. Egy olyan embertől, aki azt mondja, hogy senki nem tökéletes, sőt! Aki vállalja a hibáit, aki velünk együtt ki akar kötni a nyugati partoknál azzal a kurva komppal, amit egy fundamentalista álkeresztény manipulátor 11 éve eltérített, és mindenáron visszavinné oda, ahonnan 30 éve elindult velünk.

Hát nem! Ki kell csavarni a kormánykereket ennek az elszabadult, haszonleső diktátornak a kezéből, mert már nem is a keleti partok felé vette az irányt, hanem egyenesen a Niagara vízesésnek. És ha oda bekormányozza a hajót, akkor nekünk végünk. Ha Orbán itt marad, és lesz még egyszer négy éve, akkor itt kő kövön nem fog maradni, az holtbiztos. Itt nem az a tét, hogy elszámoltassuk, meg hogy számon kérjük – az is, persze -, hanem elsősorban az, hogy megmentsük az országot a pusztulástól. Régóta mondom, mindig arra kell figyelni, kit támad a legjobban, mert általában az saját maga. Szájer József pártja beadja az apa férfi, az anya nő sokadik alaptörvényt módosító műremeket, aztán Szájer József lecsúszik egy melegorgia ereszcsatornáján. Varga Judit anyázza a közösségi médiát, aztán ott éli a magánéletét is. Kocsis Máté pedofilok elleni hajtóvadászatot tart, miközben a legnagyobb gazemberek az ő soraikban vannak. Semjén vadászkiállítása egyszerűen csak tökéletesen szimbolizálja azt a lelkületet, amit ők maguk képviselnek. Kövér orrvérzésig kommunistázik, aztán a legnagyobb komcsik a Fideszben tepernek, a Kínai Kommunista Párt kebelére omolva. Orbán meg közben fegyverkezik és elrettentő hadseregről álmodozik, mert meg akarja védeni a hazát! Kitől? Tőletek kellene, bazdmeg! Olyanok vagytok, mint a bubópestis vagy a mikrós kaja, ami gyorsabban öl, mint a golyó. Aki állandóan összetartozásról papol, aztán a legnagyobb felbujtó és kirekesztő mind közül.

Itt nincs diktatúra, mert senkit nem vitt még el a fekete autó, és bárki véleményt nyilváníthat. Csak az ellenzéki tüntetést valamiért nem mutatja be a közszolgálati média, és kiegyenesített kaszákkal kergetik az online térben azt, aki ki meri mondani a véleményét. Visszatérve Karácsonyra. Engem megvett, engem meggyőzött, és még erőlködnie sem kellett. Ilyen emberekre van szükség, és akkor minden jó lesz. Érzem. Tudom. Látom. A szemén látszik.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!