NEHAZUGGY

Nem elég még az állandó rettegésből?

Lázár Gergő | 2021. Június 4, Péntek | 19:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 388,704 forint, még hiányzik 2,611,296 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kovács Ákos megszólalt a Vasárnap hasábjain, de ezúttal kihagyták a beszélgetésből a vallásos áhitatot. Az interjú apropója ugyanis Trianon volt, amely már jó ideje megosztja az országot. Az egyik fél szerint beszélni kellene róla szinte állandó jelleggel, megemlékezni róla és soha nem feljteni, míg mások szerint túl kellene rajta lépni végre. Mindkét táborhoz milliók tartoznak, ezért nem érdemes igazat adni egyik félnek sem. Trianon tragédiája valóban örökre befolyásolta Magyarország sorsát, azonban több, mint 100 évvel a békediktátum aláírását követően talán ideje lenne azon dolgozni, hogy egységesebbé tegyük a Kárpát-medencét. Ez alatt nem csak azt értem, hogy óvodákat, templomokat épít a magyar kormány a határon túlon élő magyarok számára, hanem az alapvető kommunikációt a felek között.

Nem arra lenne szükség, hogy a nemzeti kormányunk megvásárolja, és ezzel egymás ellen ugrassza a szavazókat. Orbán döntésének hála – miszerint felkarolja a határon túli magyarokat – talán soha nem látott konfliktusok alakultak ki a Magyarországon élők és a határon túli magyarok között. Ez nem Trianon sara, hanem Orbán Viktoré, aki számára fontosabb volt a szavazatok maximalizálása, mint a magyarok valódi érdekei. De Kovács Ákos, aki hűséget esküdött Orbán Viktornak, nyilvánvalóan nem Trianon ezen aspektusáról beszélt, hanem arról, hogy még ma is küzdenünk kell a szabadságunkért.

Vasarnap.hu: „Száz évig nem tart az átok” – énekli a Megsebezve című dalban. Trianon azonban nem múlt el, sőt talán ma még komolyabb kihívások előtt állnak a nemzetállamok, így Magyarország is.

Kovács Ákos: Sajnos az idén 15 éves Gépszabadság szövege is ideillik: haladó szellemiségű illetők előálltak a nagy ötlettel, hogy „nem kellenek ide nemzetek”. Ez a proletár nemzetköziség él tovább az Európai Egyesült Államok nevű szörnygondolatban. Nekünk, akik szerint fontos a nemzet, össze kell fognunk, jobban, mint bármikor korábban.

A magyar történelemben már nem először elképesztő túlerővel szemben kell helytállnunk. A nagy háborúig a Kárpátok övezte térség politikailag, gazdaságilag és szellemileg is képes volt a teljes önellátásra. A nyelvek, nemzetiségek mentén mesterségesen szétszabdalt terület országainak egymásra kell találniuk. Meg kell értenünk, hogy érdekeltek vagyunk egymás sikerében.

Ha nem akarunk engedelmes fogyasztóként vagy kiszolgáló személyzetként élni a saját hazánkban, akkor a függetlenségünk maradékáért, az érdekeinkért, a jövőnkért ma is küzdenünk kell.

Sokszor előkerült már ez a felvetés, miszerint valaki ránk akarja erőszakolni az Európai Egyesült Államokat, amely ha létrejönne, Magyarország megszűnne létezni. Én ezzel mondjuk alapvetően sem értek egyet, hiszen egyfelől senki sem erőltetheti ezt ránk, hiszen az, hogy az Európai Unió tagjai vagyunk, egyáltalán nem jelenti azt, hogy lemondtunk a jogainkról, és Brüsszelben döntenek a sorsunk felől. A döntések jelentős részét továbbra is a (mindenkori) magyar kormány hozza, ezt is tökéletesen példázza az, hogy az EU hagyta, sőt az uniós források biztosításával tevékenyen részt is vett abban, hogy Orbán kiépíthesse a NER-t. Nem szóltak bele abba, amit Orbán művelt Magyarországon, hiszen a mi szuverén jogunk, hogy milyen ~~diktátorokat~~ vezetőket választunk meg magunknak.

Megértem, hogy Trianon egy fájó seb, de arra úgy kellene gondolni, mint egy történelmi eseményre, és azon kellene inkább dolgozni, hogy a jövőt építsük. Nem Orbán álmát, hanem a magyarok álmát, ami véleményem szerint az EU-hoz való csatlakozással megalapozottá vált. Többé nincsenek határok az elszakított területek és Magyarország között, a politikának köszönhetően mégis továbbra is problémákkal nézünk szembe. Civil szinten nincs probléma Magyarország és mondjuk Szlovákia, Románia, esetleg Ukrajna között, de politikai szinten már annál inkább. Ezek mesterségesen generált problémák, amelyeket a politikusok saját ócska politikai céljaikhoz használnak fel. Lehet persze, hogy Orbán célja nem a gyűlölet szítása volt a magyarországi magyarok és a határon túli magyarok között, de végső soron mégis ezt érte el. Ez lenne a Kovács Ákos által is támogatott nagy küzdelem? A függetlenségi harc?

Ugyan már. Azzal, hogy csatlakoztunk az Európai Unióhoz, lehetőséget kaptunk arra, hogy újra jó kapcsolatot alakítsunk ki a minket körülvevő országokkal. A határok eltűnésével az emberek szabadon mozoghatnak, és igen, akár meg is választhatják a hazájukat. Az EU ellen nem küzdeni kellene, hanem azért kellene dolgozni, hogy minél egységesebb és erősebb legyen, hiszen ez jelentheti a régió jövőjét. Ehhez képest Orbán és szabadságharcosai minden erejükkel azon dolgozzanak, hogy bomlasszák a szövetséget, ugyanis szerintük rossz irányba indultunk el. Azt mantrázzák évek óta, hogy megfeledkezünk a keresztény múltunkról és a liberalizmus által tönkretesszük a jövőnket. Orbán viszont ennek ellenkezőjét teszi, ezért Magyarország egy Kánaán kellene, hogy legyen, ehhez képest az emberek menekülnek az országból.

Orbán szabadságharcának eredményeként sokan otthagyták otthonukat és a liberális Nyugat felé vették az irányt. Miközben az igazság az, hogy sehol sem szűntek meg a nemzetek, és nem is fognak megszűnni, hiszen a franciák, németek vagy épp spanyolok büszke népek, teljesen kizárható az, hogy bármely ország népe is lemondana erről. Még ha esetleg létre is jönne egy Európai Egyesült Államok, akkor sem kell attól megijedni, hogy bárkinek is le kell mondania a magyarságáról. Egyáltalán hogy mond le az ember a magyarságáról? Még az Egyesült Államokban is büszkék a saját államuk kultúrájára az ott élők, ami meg is mutatkozik sokszor a viselkedésükön. Pedig ott még csak nem is különböző nemzetekről van szó, a különbségek mégis megmaradtak.

Kovács Ákos egy olyan dologtól retteg, ami még ha létre is jönne, sem jelentené azt, hogy nemzetek nélkül maradna Európa. Értem én, hogy kifizetődő ugyanazon rugózni, amin a kormánypárt is, csak hát nem több ez ócska hazugságnál. Ha pedig újra jó kapcsolatot akarunk kiépíteni a minket körülvevő országokkal, akkor rajta, ki állít meg bennünket? Trianon megtörtént, ezt el kell fogadni. Ennél többet úgysem tehet már senki.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!