Június 15,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A fantasztikum netovábbja

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 907,784 forint, még hiányzik 2,092,216 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Magyarország egy fantasztikus ország, gyönyörű helyen, különleges kultúrával és tehetséges emberekkel. Hogy mi okból jött ez a kényszere pont most Zsigmond Barna Pálnak, hogy ezt bele kell kiáltania a Facebook tömegébe, rejtély. Ha megnézzük a Wikipédián, láthatjuk, hogy Marosvásárhelyen született, ott is érettségizett, aztán Budapesten, az ELTÉ-n szerzett jogászi diplomát. 2012 után hat évig vezette a csíkszeredai konzulátusunkat nagyköveti rangban, 2018 óta országgyűlési képviselő, az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága autonómia albizottságának elnöke. Lassan már semmin se lepődök meg, de azért nem túlzás az, hogy határon túliak üldögélnek a parlamentben? Ha csak üldögélnének, de szavaznak is keményen, anélkül, hogy a pártjukon kívül bárki erre feljogosította volna őket.

Amíg nem lett képviselő, Erdélyben élt, most bezzeg átcuccolt ide családostól – ha diplomata lenne vagy bármilyen más foglalkozást űzne és úgy teszi ezt, egy szavam se lenne, máshová szólítja a munkája, ez természetes. De hogy választott politikusnak jöjjön, ez elképesztő. Röhej ez a mi egész demokratikus választásunk. Hogy kik szerepelnek egy-egy párt listáján, meg se nézzük, gyakorlatilag fogalmunk sincs, ki azok ott a parlamentben és honnan a nyavalyából keveredtek oda. Alapvető lenne, hogy olyanokra szavazzunk, akiket ismerünk, elvégre rólunk fognak tanácskozni az elkövetkező időszakban, bennünket érintenek a döntéseik. Nem nézzük át a pártlistákat, minek is tennénk, úgysincs beleszólásunk, aki felkerült a listára, nyilván meg is érdemelte. Jobban mondva kiérdemelte, mert egy pártban érdemeket szerezni nem ugyanaz, mint a normál életben. Nem feltétlenül a legokosabbak, legtisztességesebbek kerülnek szem elé, észre kell vetetnie magát, hogy szembe tűnjön a vezetőségnek, aki nem karrierista, dolgozhat rogyásig, néha majd megsimogatják a fejét esetleg, de nem sok esélye lesz arra, hogy valaha is eszébe jusson valakinek.

Ha átalakíthatnám a választási rendszert, kisebb körzeteket jelölnék ki és kizárólag egyéni képviselők indulhatnának. Álljanak ki a választók elé, lehessen őket kérdezni és legalább egy kicsit megismerni, hiszen a listásokat még a kampányban sem látjuk, és persze, az egyénileg választott képviselőink többségét se sokat látjuk, ha vége a választásnak, tartanak fogadóórát a körzetükben és elmehetnénk, hogy megkérdezzük tőle, miért is szavazott így vagy úgy, de nem tesszük. Miért is? Engem például Bóna Zoltán képvisel, igaz, én nem rá szavaztam, ettől függetlenül engem is kellene képviselnie, de hát nem teszi a nyomorult, sőt, szerintem a saját szavazóit se képviseli, csak és kizárólag a pártot. De sajnos a választási törvénybe sincs beleszólásom (mint mindannyiunknak), pedig hát lenne azzal bőven tennivaló.

Igazából úgy kellene ennek működnie, hogy a képviselő egyfolytában járja a körzetét, megismeri az ottani problémákat, az emberek véleményét, és ha tapasztalt valami olyat, ami nem jó úgy, ahogy van, amikor összeül az országgyűlés, szóvá teszi és megvitatják. Aztán később, ha szükséges, törvényt hoznak vagy módosítanak, de nem úgy, hogy éjjel valaki beterjeszt egy javaslatot és másnap már meg is szavazzák. Hát ennyi idő arra se elég, hogy belegondoljanak, miről is van szó, hogy mernek szavazni? Ó igen, a többség, pláne a kétharmad hasznos dolog, így legalább halad a munka, nem gatyázik a parlament, ez az operatív irányítás titka. Ha válogatni lehetne, inkább hosszan tépelődjenek a képviselők, de hát nem lehet, így döntöttünk, ezt kaptuk, mert hiszen nekünk ez kell. Tényleg ez kellett?

Visszatérve Zsigmond Barna Pálra talán egészségesebb lenne, ha a határon túliak választhatnának maguknak, maguk közül egy képviselőt, aki természetesen nem kerülhetne fel egyetlen pártlistára se, illetve, ha nincsenek hozzá elegen, szószólót küldhetnének a parlamentbe, akinek az lenne a dolga, hogy képviselje őket a saját ügyeikben, már amennyiben van olyan ügyük, amelyik ránk is tartozik. Azt azért nem kellene elfelejteni, hogy ők másik országban élnek immár száz éve, a magyar kormány érdemben nem tudja előre mozdítani az életüket. Erre való törekvés nincs is, Orbán például nem keres kapcsolatot a román vezetőkkel, nem is értem, az erdélyiek ezt miért nem kérik számon rajta.

Az, hogy az országgyűlésnek van nemzeti összetartozás bizottsága, nem meglepő, végül is egy ennyire mélyen nemzeti kormánynak legyen ilyenje, de hogy annak még autonómia albizottsága is van, hát ez már röhejes. Mire föl? Létezik Magyarországon olyan nemzetiség, amelyik autonómiáról álmodozik? Én még nem hallottam róla, bár ki tudja, attól még lehetne, hát nem tudom, mit szólna egy ilyen ötlethez a kormány, de szívesen kipróbálnám. Mi a fenével foglalkozhat ez az autonómia albizottság? Megalakításakor megfogalmazták, hogy feladata a határon túli magyarság önrendelkezésének elősegítése és a különböző autonómiamodellek megvalósulásának előkészítése – hát tényleg, ezt a magyar parlamentből kell irányítani. Bár szerintem az autonómia önrendelkezést jelent, a kérdéses területen, jelenleg Erdélyben nemcsak magyarok élnek, hanem nem magyarok is szép számmal, nem ismerem a konkrét arányokat, de alighanem ők vannak többségben, és az is lehet, hogy az autonómiatörekvéseket ott nem fogadja egyöntetű lelkesedés, és hát nekik is van beleszólásuk a saját jövőjükbe.

No de sebaj, a lényeg az, hogy Magyarország egy fantasztikus ország, gyönyörű helyen, különleges kultúrával és tehetséges emberekkel. Kárpát-medencét kellett volna mondani, elvégre ahová mi betettük a lábunkat és elidőztünk valamennyi ideig, azt már a részünknek tekintjük, ahhoz közünk van és lesz örökkön örökké.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!