Szeptember 24,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Nem magát égeti szénné, hanem az országot

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,385,009 forint, még hiányzik 1,614,991 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó reggelt kívánok minden bérből és fizetésből élő munkavállalónak! Azoknak is, akiket ugyanúgy megviselt a járvány, mint a szintén bérből és fizetésből élő, magát nemes egyszerűséggel és szerénységgel közönséges, mezei munkavállalóként aposztrofáló miniszterelnököt, Felcsút fényességes teliholdját.

Fogalmam nincs, hányan lehetnek ezek a bérből, fizetésből élő orbánviktorok, és hányszor ültek már luxusmagánrepülőn valahányszor meccset akartak nézni valahol a világban, de attól tartok, egy böszme üres halmazt kapnék, ha össze akarnám számolni őket. Nem tudom, hányan lehetnek azok, akik úgy maradtak papíron szegények, mint a templom egerei, hogy közben az egész famíliájuk milliárdos lett, miközben a hasonlóképpen járt haverjaik, ivócimboráik, gyerekkori és egyéb barátaik, zsoldosaik és alászolgáik számát konkrétan számon sem lehet tartani. Nem tudom, hányan vannak, akik hivatalosan 1-2-3 milliós bérből és fizetésből voltak kénytelenek elszenvedni a megviselést, miközben csillogó szemmel hallgatták a nem létező, nem indokolt ingyenlevesről szóló propagandadumát. Mert ez mégiscsak egy komoly ország, nem? De. Ahol a hatalom könyörtelenül számít az alattvalók munkaalapú szolgálatára, aztán amikor beüt az önhibájukon kívüli katasztrófa, akkor a hatalom holdudvara vissza nem térítendő csilliárdokat szakít az össznépi nyomorúságon, a póroknak meg a háromhavi álláskeresési támogatás jár franc tudja hány hónapos késéssel. Meg a szájuk. Legfeljebb. (Mellékszál, de friss: a haszontalanságában is végtelenül kártékony Semjén&Co. már így is 70 milliárdosra taksált, haszontalan, értelmetlen vadászati világkiállításának is leesett még 6,2 milliárd, hogy minden világos legyen.) Úgyhogy igen, már-már megtisztelő, hogy ezek után a miniszterelnök – aki soha nem volt vagyonos ember, most sem az, és a büdös életben nem is lesz – azon vernyog, hogy rajtunk, bérből és fizetésből élőkön úgy átment ez a pandémia, mint az úthenger.

Hogy is mondjam csak egy élő klasszikus örökérvényű megállapításával élve? Ha nem kéne kínomban röhögnöm, valószínűleg sírnÁk ezen a sokadik, eszelős valósághajlításon, amellyel a Forbes-listás milliárdos gázszerelő miniszterelnök haverja csuklóból jövő gátlástalansággal ölti magára a pörköltszafttal lezabált, ámde papíron csóró, egy közülünk kisember régen kihízott szerepét. Jó, azért lássuk be: az, hogy ugyanez az ember büszkén dicsekszik azzal, hogy saját, az ivarérés útjára lépett 14 éves kölkét képes volt BEZÁRNI 15 éve egy úgynevezett biztonságos helyre (értsd jól, ökölbe szorulásra idomított mimagyar: nehogy odamenjen, ahol Gyurcsány szemeket lövetett ki), majdnem mindent megmagyaráz. Majdnem mindent. Ami értékrenddel, erkölcsökkel, morális normákkal és alapvetésekkel összefügg. Azoknak a fájó hiányával meg pláne.

Úgyhogy lendüljünk is tovább a NERkölcsök útvesztőjében, amelyek a röhögéstől a sírásig meglehetősen sok(k)féle reakciót képesek kiváltani az emberből. Nem csak arra gondolok, hogy lassan futószalagon, de annál nagyobb titokban kénytelenek hazahurcolni és kirúgni a Szijjártó fejétől bűzlő külügyből az általuk betöltött tisztségre, egyúttal az egész országra szégyent hozó, méltatlanul viselkedő nagyköveteket (ezúttal a Thaiföldön szolgáló Bus Szilveszter nevű államférfiú jutott Kaleta sorsára, aki ugyan nem gyermekpornográf felvételekkel bukott le, ellenben magánéletileg túl szabado(sa)n éldegélt Bangkokban, Szájer-emlékdíjat neki, de gyorsan!) hanem például.

Hanem például itt van ez a bizonyos Boldog István névre hallgató kultúrember és hivatali vesztegetéssel és talán más bűncselekményekkel is vádolt fideszes parlamenti képviselő (értsd: államférfiú). Sajnos túlságosan is vizuális típus vagyok, ezért elképzeltem, ahogy ez a kétpói betyár, aki nem mellesleg a fideszes parlament költségvetési bizottságának fideszes alelnöke is, kimarja a 20 millió forintot tartalmazó kenőpénzes nejlonszatyorból a lóvét, és azzal a lendülettel elindul a migránsok által ostromolt, élhetetlen Bécsbe – ahova Lázár János földbirtokos is rettegni járt választások előtt – Hugo Boss luxusöltönyöket vásárolni. (Valószínűleg ezt is az asztal körül kergette hülyegyerek korában a luxusöltönyös édesjóapja, ha nem akarta megenni a tökfőzeléket, akkor törhetett el benne valami.) Egyszerűen lenyűgöző ez a NER-elegancia, egyszerűen irigylésre méltóak ezek a keresztény NERkölcsök: a majdnem a Parlamentbe házhoz vitt kenőpénzes nejlontatyó – Hugo Boss luxusöltöny kombó. Kegyetlen. A korrupt rosszarc, aki természetesen szintén bérből és fizetésből él, mint a gazdája és sokmillió mezei mimagyar, a luxusgönceit (bezzeg a rohadék kaviárbaloldal, bezzeg a rohadék limuzinszocializmus) lopott pénzből, azaz hivatali megvesztegetésből szerzi be a hanyatló Nyugaton.

A NER-féle elegancia, moralitás, szilárd, kikezdhetetlen erkölcsi tartás, patriotizmus, a patetikus szavak és tettek mindenkori harmóniáját tükröző keresztény nagyság, egyszerűen minden benne van abban a tetves, Hugo Boss öltönyökre váltott koszos, kenőpénzes nejlonszatyorban. A nép gyermeke és demokratikusan megválasztott képviselője, aki eldöntötte, hogy egyszer nagy ember lesz, egyszer majd nagy dolgokat visz véghez, és egyszer majd vele lesz teli a sajtó. De valamiért az nem volt elég neki, hogy 2019-ben, az állampárt homofóbiaügyi képviselőjeként egyszer már méltán szárnyaira kapta a világhír, és szó szerint vele volt tele a világsajtó, amikor bojkottot hirdetett a Coca-Cola termékei ellen. Nem tudta elviselni, hogy a cég akkori reklámkampányában – úristen, mindmeghalunk! – egymásra mosolygó, illetve ölelkező leszbikus és homoszexuális emberek voltak láthatók. Nos, Boldog nertársnak sikerült majdnem azt a szekunder szégyent kiváltani belőlem legalábbis, amit akkor is éreztem.

Ugyanakkor belátom, hogy ez a kanyarban nincs ahhoz az élményhez képest, amelyet minden bérből és fizetésből élők védőszentjének tegnapi londoni látogatása jelentett. Ezúttal sem fogok mások nevében beszélni, de én néhányszor ülő helyzetben szénné égtem azon kínos felvételek láttán, amelyek azt illusztrálták, hogy a felcsúti illetőségű miniszterelnök bekacsázott a Downing street 10 elé. Az a baj, hogy amikor a brit újságíró azt kérdezi Boris Johnsontól, hogy mégis mi dolga van Nagy-Britanniának Putyin barátjával, vagy hogy szóba hozza majd Orbán iszlámellenességét, valamint a magyar kormány világhírű migrációs politikáját, és amikor az látom az Üzbegisztánba Mongóliába vagy éppen Azerbajdzsánba hazajáró, ámde a Downing street 10 szám előtt láthatóan szorongó, félhülye vigyorba rándult, az idegen környezetben a fotósoknak idétlenül szereplő, magát természetellenesen produkáló emberen, hogy közben ráng a szája, akkor én érzem magam megalázva.

Mert már tudják, hogy kivel van dolguk. Mert már eleve úgy állnak hozzá, hogy világos számukra: egy mindenféle fóbiás, európai kultúrkörökben vállalhatatlan nézeteket valló autokrata. És egyáltalán nem tölt el büszkeséggel, hogy miközben a maszkját szorongatja, hogy addig se rángassa kényszeresen a nyakkendőjét meg a zakóját, angol nyelvtudást villant (hogy az alkalmatlan Karácsony is megértse), és angolul számol be a sajtónak arról, hogy szerinte miről tárgyalt a brit kollégával. Mert azok a PROVOKATÍV újságírói kérdések – amelyek az üzbég-magyar kölcsönös tiszteletből épült burgonyakutató árnyékában soha nem hangzanak el – Londonban akkor is elhangzottak, ha a komplett fideszes lakájmédia egy emberként felejtett el beszámolni róluk.

Szerintem igenis gáz, hogy csak a brit miniszterelnökség közleményéből derül ki, hogy Johnson aggályait fejezte ki az emberi jogok magyarországi helyzetével kapcsolatban, különös tekintettel az LMBTQ emberek jogaira, a sajtószabadságra és a nemek közti egyenlőségre. És igenis gáz, hogy a fideszes propagandában egy hang nincs arról, hogy Johnson arra kérte őfényességét, hogy a mindenféle diktatórikus rezsimekhez dörgölőző magyar kormány népszerűsítse a demokrácia eszméjét Kínával, Oroszországgal és Fehéroroszországgal fenntartott kapcsolataiban. Az én pofámról ég le a bőr, amikor az őt ért kritikákra ilyeneket válaszol: a magyar bírói kar a legfüggetlenebbek közé tartozik Európában (!!!), és ha valaki egy magyarországi újságosstandnál olyan újságot kér, amely támadja a kormányt, legalább egy tucatnyit tudnak neki ajánlani.

Nem magát égeti szénné, hanem az országot, és egyáltalán nem vigasztaló, hogy a tegnapi londoni kiruccanás fényében még inkább érthető, hogy az elmúlt tíz évben miért járt szívesebben és gyakrabban Keletre, mint a rothadó Nyugatra.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!