Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Viták és módszerek

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A parlament a politikusok vitáinak helyszíne. Igaz, volt olyan időszak, amikor rendkívül visszafogottak voltak a honatyák, méltóságteljesen viselkedtek, hangos szó nem hangzott el. Persze korábban előfordultak nehezebb időszakok, amikor viharosabb volt a parlamenti élet, nemcsak külhonban, ahonnan hallottuk a hátborzongató híreket, hogy az ottani tisztelt házban tömegverekedés tört ki, egymást csépelték a méltóságok. Nálunk is volt rá példa, éppen most lesz az évfordulója, amikor 1912-ben még merénylet is volt a mi országgyűlésünkben.

Akkoriban nagy volt az országban az elégedetlenség, a parlamenti ellenzék gyakran tiltakozott, az akkori házelnök pedig, Tisza István egyszerűen nem engedte felszólalni őket, amin felzúdultak, lármáztak, füttyögtek, ám Tisza rendet csinált, kivezettette az ellenzéki képviselőket, mondván, hogy akadályozzák a munkát. Lényegében ez váltotta ki, hogy Kovács Gyula képviselő, akit egy korábbi eset miatt kitiltottak az ülésről, de az országházból nem, bejutott a karzatra, és a véderőtörvényről szóló megbeszélés során háromszor is rálőtt Tiszára, majd pedig fegyverét maga ellen fordította. Tisza a merényletet sértetlenül megúszta (néhány évvel később mégis eltalálta egy golyó), Kovács Gyulát pedig megműtötték, a bíróság felmentette öntudatzavarra hivatkozva, visszavonult majd pedig emigrált.

Ellenzékben lenni soha nem volt könnyű. Különösen, ha a kormánypárt kétharmados többségben van, így gyakorlatilag bármit megtehet, ha kedve tartja. Az ellenzék elmondhatja a véleményét, de annak hatása nincs, pontosan annyit ér, mintha borsót hányna a falra. Ha vannak is érveik, ötleteik, fogadókészség nincs rá, a létszámfölény elbizakodottá teszi a kormánypártot, ők mindent remekül csinálnak, abban hiba nincs, az ellenzéki felvetésekre még csak nem is válaszolnak érdemben.

Nem csoda, ha az ellenzék egyre inkább elveszíti a türelmét, főleg, mert nem elég, hogy levegőnek nézik őket, de újabban kemény büntetéseket is szab ki a házelnök. Ezzel az erővel bevezethetné a parlamenti ellenőrzőkönyvet, amelybe időként bejegyezhetné, hogy intőt adott vagy éppen rovót, aztán esetleg alá kellene íratni a választókkal, hátha elfenekelik a renitens honatyát illetlen magatartása miatt. A számolatlanul osztogatott milliós bírságok Kövér mentalitására engednek következtetni, nyilván szerinte az ember már csak olyan, hogy csakis a pénz képes motiválni. Vagy jutalom, vagy büntetés, harmadik lehetőség nincs. Az országgyűlésben a lehető legnormálisabb dolog, ami történhet, hogy vita van, és kulturált vita csak kulturált felek között elképzelhető, ki lenne képes megőrizni a nyugalmát, ha rendszeresen semmibe veszik, a neki adott válasz köszönő viszonyban sincs a kérdéssel? Az nem válasz, hogy kilövette valakinek a szemét, oltásellenes, és így tovább.

Kicsit se fura, hogy az ellenzékiek rendre elveszítik a türelmüket és egyre inkább elragadtatják magukat. Kész csoda, hogy tettlegességig még nem fajult mindez, amikor hallgatom a mindenféle államtitkárok fennhéjázó válaszait, nézem a kormánypárti képviselők lenéző mosolyát, nem lepne meg, ha valamelyik vehemensebb ellenzéki odamenne és bemosna egy jó nagyot egyiknek vagy másiknak, van ott jó néhány, akinek rég kijárna, akár több is. Igazából örülniük kellene, hogy a vita csak a szavak szintjén mozog és nem fajult még tettlegességig. Az fel se merül bennük, hogy más módszerrel is lehetne orvosolni a problémát, tudomásul kellene venni, hogy bár ők többen vannak, viszont az ellenzékiek is az ország lakóinak tetemes részét képviselik, és azzal, hogy őket semmibe veszik, az általuk képviselteket is semmibe veszik.

Eljutottunk odáig, hogy már az ellenzék puszta létezése is irritálja a kormánypártot, persze nem kell ahhoz ellenzékinek lenni, pontosan elég, ha nehéz helyzetben van és segítségre lenne szüksége, ám nem szándékoznak segítséget nyújtani neki. Tényleges segítségre kár is számítani, olyasmire nincs fedezet. Pontosan elég, ha a nyomorultakat eltüntetik szem elől, ne álljanak sorba ételosztáskor, ne látsszanak, mintha nem is lennének.

Lehet ezt még fokozni? Mi lesz a következő lépés? Az ellenzékieket nemcsak a Parlamentből, de a Kossuth térről, netán a fővárosból, vagy akár az országból is kitiltják? Ha már nem tudnak viselkedni, hát valamit mégiscsak kezdeni kellene velük, nem? Lehetnének pedig jó ellenzékiek is, akik együttműködők, szépen megszavazzák a kormánypárti előterjesztéseket, illedelmesen elüldögélnek, talán akkor még a köztévébe is meghívnák őket, hogy áradozzanak a kormány nagyszerűségéről. A mentelmi jog nem vonatkozik akárkire és akármire. Szerencsére Kövér László ura tud lenni a helyzetnek, a házszabályt is módosították, akár a képviselők éves jövedelmét is letilthatja, ha úgy találja helyesnek.

Nem kétséges, a kormánypárt nem csupán meg akarja nyerni a következő választást, de azt látná üdvösnek, ha a következő ciklusban már nem is lenne ellenzék a parlamentben, úgy lenne igazán hatékony a munka. Talán létre kellene hozni a Hazafias Népfrontot, régen is bevált, ők jelölnék a leendő képviselőket, a nép pedig szépen megválasztaná őket, afféle nemzeti egységben. Nem kell mindig új ötletekkel előállni, van mihez  nyúlni, a saját történelmünkben is vannak kipróbált módszerek.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.