December 1,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Alighanem a méltóságát sem lehet megmenteni. Hiszen azt taposták a sárba legelőször

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,839,157 forint, még hiányzik 1,160,843 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A tegnapi utolsó, kín és szekunder szégyen szülte posztunk áhítatának nyomvonalán haladva áldassék a mindent beterítő sötétség és cinizmus alagútja végén pislákoló, a józan észt, a jóérzést, az emberséget és általában az erkölcsi tartás utolsó maradványait szimbolizáló, ámde szabad szemmel egyre láthatatlanabb halovány kis fénysugár! Mindazonáltal verőfényes jó reggelt kívánok minden felkelőnek! És nem. Nem abban az értelemben felkelőzök, mintha attól kellene tartani, hogy az államnak pártja által messzemenően kiérdemelt népharag tömeges lázadás formáját akarná ölteni ebben a veszélyhelyzettel legalább őszig biztosan megnyomorított országban.

Ahol tegnap minden különösebb ünnepi pompa nélkül, a világjárvány harmadik hullámának tatamira küldése, letörése és egyéb jellegű megszégyenítése örömére véget vetettek az egyik legpocsékabb kortárs NER-sorozat második évadának: a sajtó hiányában naponta megtartott, jobb szöveg híján sajtótájékoztatónak csúfolt gügyögésügyi, operatív, törzsi bohóckodásnak. 14 hónapig bírták fapofával (najó, volt arra is példa, hogy akkora ordas nyunyókázásra ragadtatta magát az állampárt által nagy becsben tartott, keresztény, hívő országos tisztifőorvos, hogy a rendőrségi szóvivő úr sem bírta ki nevetés nélkül). Beálltak egy kamera elé, és rutinból, fejhangon tolták a napi propagandát: felolvasták a renitens polgárokkal szembeni rendőri intézkedések senkit nem érdeklő pontos számát, elhadarták a pórnép által megismerhető, fájdalmasan hiányos járványügyi adatokat, amiket már reggel nyilvánosságra hoztak, megdícsérték saját magukat és a kormányt, majd az előre beküldött újságírói kérdések közül kiválogatták azokat, amelyekre pozitívan lehet válaszolni, és megválaszolták őket.

Ezért miután a zavartalan kormányzati korrupció feltételeinek biztosításán kívül nagyjából semmivel nem indokolható veszélyhelyzet önkényes fenntartása ellenére Orbán bejelentette a járvány végét, tehát miután semmi nem indokolja, hogy élő újságírók helyett halott kameráknak hasbeszéljenek, inkább hagyják a francba az egészet. Müller Cecília pedig – aki jobb szöveg híján, a főnöke utasítására következetesen végigtitkolózta, végigmaszatolta, végigsunnyogta ezeket a súlyosan tragikus hónapokat – a tegnapi évadzárót is kihagyta. A nyakában lihegő közpénzmédiával felszerelkezve fontosabb küldetést teljesített. A Tolna megyei Faddon, a művelődési ház udvarán propagandafotózkodott a drága, ahova megérkezett a honvédségi oltóbuszok egyike (az ötből, ami állítólag járja az országot). Úgyhogy tavaly március óta kifejtett dicstelen járványtevékenysége tökéletesen méltó megkoronázásaként nagy mosollyal, szívecskét mutatott a két dolgos kezével az országnak. Ami persze önmagában is cinikus és groteszk, nyunyóka színvonalú pojácáskodás lett volna, de beszélt is a szájával. Sok egyéb mellett képes volt ezt az összetett mondatot is kiejteni a száján, tegnap óta kísért:

Büszke vagyok az egészségügyi dolgozóinkra, óriásit teljesítettek, Magyarországon nem volt ellátatlan beteg, nem feküdt senki a kórházak folyosóin.

Amellett, hogy Müller Cecília helyett is szégyellem magam ezért a kijelentésért, ajánlom neki ezt a 2018 januárjában fogant írást. Egyáltalán nem volt járvány, de emberek haltak meg kínok között, üvöltve, vért hányva, órákig csillapítatlan fájdalomban fetrengve kórházi folyosókon, mert az egészségügy és az abban dolgozók csak púpot jelentenek tizenkettedik éve a jobban teljesítés kormányának hátán. Akkor sem volt jobb szövegük, mint amit tavaly március óta pufogtatnak: nem lehetetett megmenteni az életét, idős volt, beteg volt, amúgy is meghalt volna. Valószínűleg. De a méltóságát meg lehetett volna menteni. Amikor Müller Cecília lehazudja a csillagokat az égről; amikor Kásler tárcája jogerősen pert veszít azért, mert nem volt hajlandó egy éven keresztül kiadni a tavalyi, lófasszal sem indokolható Böszme Nagy Kórházkiürítés adatait; amikor 30-45-90 napig titkolják a közérdekű adatokat, rendre arra a hazugságra hivatkozva, hogy ez veszélyeztetné a járvány elleni védekezést (!); amikor azt állítják, hogy ők nem ismerik, nem kezelik azokat az adatokat, amiket rajtuk kívül senki más nem ismer és nem kezel, akkor pontosan ezt csinálják: emberek élethez, emberi méltósághoz való alapjogát hányják telibe. Nekem egyszerűen felfoghatatlan, megszokhatatlan, feldolgozhatatlan ez a szenvtelen embertelenség, ez a szervilis, pusztító parancskövetés, amivel előre megfontoltan, szándékosan ártanak.

Ráadásul ennek a Kásler nevű, sokszázéves csontokat összeszerelő, alufóliasisakos erkölcsi fekete lyuknak Müller Cecília dallamára ráfér a pofájára azt mondani, hogy

a járvány egész folyamatában helyes döntések voltak, helyes helyzetmegítélések voltak. (…) Tehát nem tudok mondani visszatekintve az elmúlt egy évre egyetlenegy olyan körülményt sem, amit ne helyesen ítéltünk volna meg.

Nulla önreflexió, nulla önkritika, csak a nagy pofa, a gátlástalanság, az arrogancia és a cinizmus. Csak úgy mellékesen jegyzem meg az önmagával szintén rendkívül elégedett, a kezével szívecskét formáló, idétlenül vigyorgó, országos tisztifőorvos tenyérbemászó ábrázatát látva, a hihetetlen károkat okozó, elcseszett politikai síkra terelt járványkezelés belátható és beláthatatlan következményein merengve: március végén közel 30 milliárdra rúgott a kórházak adóssága. És bár távolról sem annyira kattintásbarát, lájkpozitív téma, mint Kövér László parlamenti ámokfutása, de mindeközben – most, hogy az utcai harcos diadalmasan letépte a pofájáról a maszkot, és ezzel szimbolikusan már megint kihirdette, hogy győzött – az új társadalombiztosítási törvény miatt tízezrek eshettek el az ingyenes egészségügyi ellátástól. És természetesen fogalmunk sincs, hogy pontosan mennyien, mert a számokat a megszokott ügymenet szerint nagy erőkkel titkolja a kormány. Mert nekik a haza az első, mert ők reggeltől estig, kétharmadtól kétharmadig megvédik a magyar embereket. Igaz, hogy közben még a saját, évente fércelt koszos alaptörvényüket is leszarják, amelyben az áll, hogy

Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, fogyatékosság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult. […] Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.

Az. Mindenkinek jár, mindenkinek joga van hozzá, csak rohadtul nem jut. A szociális biztonságból politikailag nem lehet megélni, a legelesettebbekkel emberséges módon bánni semmit nem hoz Orbán hatalomban maradásának konyhájára. Hasonlóképpen a klímavédelem, az élhető jövő biztosítása sem illik a megnyerhetetlen, értelmetlen, ezért bármeddig fenntartható harcokról, háborúkról szóló, konfliktuskereső, vérkorrupt politikájukba, úgyhogy páros lábbal becstelenítik meg a klímacélokat, miközben a semmiféle innovációra, konszolidációra, józan belátásra nem képes főzseni pedig ha jól értettem éppen megint lábszagú rezsiharcot hirdetett Brüsszelben. Az már egyszer bevált.

Mindeközben kezüket-lábukat törik a kínai kommunista egyetem Budapestre telepítéséért, mert nekik minden körülmények között mimagyarok érdekei az elsők. Nem tudok erre jobb példát, mint ezt: a könyvtár és az edzőterem a kínai egyetem diákjainak ingyenes, a magyaroknak azonban fizetős lehet. Vagyis a Palkovics-terv szerint bruttó 686 milliárd forintból építenek egy kínai egyetemet, egy sport- és konferencia központot, amire rájön még a megvásárolandó telkek ára. Vagyis mimagyarok pénzén megépül a kampusz, aminek az évi teljes üzemeltetési költsége 50 milliárd forint felett van, de a magyar diákok jelen állás szerint csak térítési díj ellenében használhatják a sportlétesítményeket és a könyvtárat. Ennek felfogásához én már nemhogy köpni és nyelni, de inni se tudnék eleget. Reviczky Gábor művész úrral szólva: ehhez nekem marhára alacsony az önrezgésem.

Ha az államnak pártja szerint ez a magyar nemzeti érdek, akkor nincs abban semmi meglepő, hogy a minden oldalról lejáratni kívánt, hazugságokkal (lásd: amit a főváros SMS hosszúságú, Helyreállítási Alappal kapcsolatos terveiről hazudtak) szanaszét rágalmazott, alkalmatlan, tutyimutyi, csetlő-botló mama kedvence Karácsonynak a nertársak megüzentékmondja meg, mit kér azért, hogy ne induljon a miniszterelnök-jelölti megmérettetésen. De ez is belefért, ettől sem riadtak vissza. Ez a hátgerincén taposók fejétől bűzlő ország egyszerűen menthetetlen. És alighanem a méltóságát sem lehet megmenteni. Azt taposták a sárba legelőször.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!