Harmatos, üde jó reggelt kívánok mindenkinek! Minden nap azzal a reménnyel kelek fel, hogy ha a világbéke nem is tört ki, de legalább a NER fogaskerekei hirtelenváratlanul megadták magukat, és már majdnem semmi nem úgy van, ahogy tegnap volt. Aztán mire kihűl a kávém, rendszerint kitisztul a látásom is. Csütörtök van, az említett fogaskerekek eszelős választási kampány üzemmódban forognak, folytassuk ezúttal is onnan, ahol tegnap abbahagytuk. Tegnap pedig ott hagytuk abba, hogy amikor egy országos tisztifőorvos egy közel 30 ezer halálos áldozattal járó világjárványt érintő tisztán szakmai, közérdekű kérdésre egy miniszterelnöki interjú linkjét küldi hivatalos válaszként, annál a magma sincs sokkal lejjebb. Már ha egyáltalán lejjebb van.

Továbbá. Ahhoz képest, hogy az említett miniszterelnök és önjelölt próféta – aki valamiért minden áldott nap leendő történelemkönyvek sötét lapjaira gyúr, ahova most már mindenképpen rá fog kerülni, még ha nem is ő lesz a bokréta a magyarok istenének kalapján; valaki igazán szólhatna neki, hogy letehetné a lantot, a fakardot és a gyalogsági láncfűrészt – milyen shitpostokkal szórakoztatja a hahófacebookos közönségét (belátom, soha nem gondoltam komolyan, hogy a szavazópolgárokat akadémiai szintű, őket felnőttnek tekintő, komoly üzenetekkel lehetne megbabonázni), azért annyit már elért az elmúlt tíz évben, hogy Budapest és a vidék között egy darab egyetértési pontot biztosan összehozott. Nem nevezném nemzetegyesítésnek a gyűlölettel leöntött korrupciót, illetve annak belátható és beláthatatlan következményeit, de tizenegy év alatt legalább elérte – van mire büszkének lenni -, hogy az ország a nagyvonalakat illetően úgy véli, inkább rossz irányba mennek a dolgok. Ez a percepció ugyan távolról sem esik egybe az orbánizmus általános megítélésével, de tény, hogy ebben rengeteg megfeszített, gátlástalan pusztítással töltött munkaóra van, és lehet, hogy míg Budapesten 57, a községekben csak 49 százalék elégedetlen a perspektívákkal, azért az elégedetlenség közös nevező.

Nem mintha ebből bármi megnyugtató következne. Ha a kognitív disszonancia nevű népbetegségtől el is tekintünk (a községekben élők 45 százaléka jobban örülne annak, ha a Fidesz-KDNP maradna kormányon annak ellenére, hogy elégedetlenek a munkájukkal!!!), azt látjuk, hogy egyrészt igen komoly világnézeti különbségek hasítják ketté az országot, ahol ugyanakkor másrészt a melegekkel, romákkal, migránsokkal szembeni ellenérzések nagyon is közös nevezőre hozzák a többséget. Mindenkinek szeretettel ajánlom a Republikon online konferenciáján bemutatott nagymintás közvélemény-kutatás eredményeit elemző beszélgetést, és kiemelnék még egy fontos adatot: a kisebb községekben majdnem 50 százalék rendszeresen a közmédiából tájékozódik. Ez szerintem egyáltalán nem mond ellent annak, hogy 2021 májusában, egy hosszú évvel a választás előtt miért költ el naponta 1 millió forintot az állampárt csak arra, hogy az online felületeken lejárassa az ellenséget. Ugyanakkor a kutatás általános megállapításai tökéletes magyarázatul szolgálnak arra, hogy az önjelölt próféta és stábja miért tesz fel mindent ezúttal is a zsigeri fekete kampányra, a mocskolódásra, az övön aluli, mocsári módszerekre. Ők már csak így tudnak hatalomra kerülni. Vagy sehogy.

Mondjuk a nyugdíjasoknak odavetett kampányalamizsnától (átlagosan havi 888 forint kompenzációt kapnak most a nyugdíjasok, de vannak, akiknek 171 forint plusszal kell beérniük) én sem sokat remélnék a helyükben. Még akkor sem ha a közmédiában nem hír a szerelmes disznószerelő 800 kilós széfje, sem az elmúlt évtizedes boldog harácsolása, sem a kormányközeli felsőelit által kezelt 43 darab titkos tőkealap, sem az a 143 milliárd forint, amitől a 300 legszegényebb falut fosztja meg az önkényuralom (áprilisban még 220 milliárdot akartak költeni a Felzárkózó települések programra, ez mostanra 77,5 milliárdra olvadt) csak azért, mert a nertársak inkább nem kérik a 3300 milliárdnyi kedvezményes uniós hitelt, ami Magyarországnak járna, hát hiszen amit nem lehet következmények nélkül ellopni, az nem kell. Az nem is pénz, amire ők nem tehetik rá a kezüket, miközben az önjelölt próféta azon vernyog, hogy kvázi ráfizetés, veszteség nekünk az uniós tagság. A gonosz multik lapátolják kifele innen a profitot, az osztalékot, miközben Brüsszelből jóval kevesebbet kapunk, mint amennyi járna. Kettős mérce, megalázó, siralmas, nem tűrhetjük, nem hagyhatjuk.

Szóvalhogy tisztességesen, eredményeket felmutatva, választási programmal előállva, az elmúlt tizenegy évvel elszámolva rohadtul nem tudnának választást nyerni, ezért meg sem próbálják. Ehelyett folynak a propaganda minden bűzös lyukából Karácsony Gergely bűnei, és a főpolgármester meghurcolását, sárba tiprását célzó szekunder szégyen-pozitív, minősíthetetlen tartalmak. És pláne ezért van őszig meghosszabbított és fenntartott, a világon semmivel nem indokolható veszélyhelyzet. (Azt tudja esetleg valaki, hogy Orbán, Rogán, Kósa és Gulyás mi a francért nem szavazta meg ennek a basáskodásra, jogfosztásra alkalmas álhelyzetnek a meghosszabbítását azon kívül, hogy az általuk uralt parlamentet ugyanúgy szarba sem veszik, ahogy a népet sem, amelyet ott rajtuk kívül mások is képviselnek?) Hollik megmagyarázta, mindenki nyugodjon meg, törődjön bele: teltházas stadionba azért mehetünk, és azért nem lehet gyülekezni, mert 1) újabb és újabb mutánsok kerülnek elő, és nem lehet tudni, vége van-e a vírushelyzetnek, mint ahogy azt sem, hogy van-e olyan variáns, ami ellen esetleg nem hatásosak az oltások; 2) például Franciaországban még most is szigorúbbak ezek a korlátozások, ott például a mozgásukban is korlátozva vannak az emberek. Úgyhogy lehet kussolni, és esetenként oszlásnak indulni: amikor valaki a veszélyhelyzet indokoltságát támadja, akkor a védekezésben résztvevő szakembereket támadja, hiszen a kormány rájuk alapozva hozza meg az intézkedéseket.

Rengeteg megfeszített, gátlástalan pusztítással töltött munkaóra van abban, amit a NER-seggnyalók, ideológusok, elemzők és magukat az állampárt szellemi hátországaként definiáló beszélő fejek az elmúlt száz év legsikeresebb korszakának hazudnak, kár, hogy a fantasztikus eredményeket nem lehet berugdosni az ágy alá, és azt mondani, hogy folytatjuk. Ezért hát marad a harc, a trollkodás, a kapaszkodás a teljhatalmat biztosító veszélyhelyzetbe. Meg a Brüsszel-ellenes, de Kelet felé gazsuláló nem leszünk gyarmat szabadságharcba. Amely törekvésnek abszolút reklámarca Szijjártó Péter teremfutballista, aki tökélyre fejlesztette és megreformálta a kocsmadiplomácia műfaját. Az Index helyén működő azonos nevű orgánumnak adott interjúja kötelező darab, muszáj rászánni egy félórát, minden mondata, minden rezdülése üt. A Brüsszellel felmosó, ámde Moszkvával és Pekinggel haverileg seftelő, a saját megkerülhetetlenségétől megrészegült, a  saját fontosságának tudatában lubickoló anyuci-apuci kicsi fia hatalmasat alakított. A kínai vakcinabeszerzéses pofátlan halandzsáját (neki fogalma nincs semmiről, ami a strómancéggel kapcsolatos, ő csak elintézte, hogy legyen nekünk kínai vakcina, a túlárazásról pedig azt mondta: a kereslet olyan szinten volt teljesen más dimenzióban a kínálathoz képest, hogy nem piaci árak működtek, tessék emészteni) csak a Fudan védőbeszéde überelte:

Tényleg meg kell ma védeni egy olyan döntést Magyarországon, hogy a világranglistán 34. helyezett kínai egyetem idehozatalára van lehetőség, és a kormány fellép ennek érdekében?

Bezzeg ha amerikai egyetem lenne, és arra költenénk 500 milliárdot, akkor senki nem pofázna. Bezzeg akik a leghangosabban kiabálnak, azok kötik a legnagyobb bizniszeket Kínával. Mert ha egy ország elég nagy és erős, akkor megengedheti magának, hogy mást mondjon a felszín felett, mint amit csinál a felszín alatt, de ezt a kisebbek nem tudják megtenni. Mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy mást mondjunk és mást csináljunk. Az, hogyne, ha valamiről, hát erről híres a Fidesz és a vezérürü. Meg arról, hogy páratlan órákban kicsik vagyunk és szerencsétlenek, páros órákban a kicsinységünket meghaladó súllyal és jelentőséggel alakítjuk a világpolitikát. Hogy mi a francért éri meg Magyarország polgárainak 500 milliárdot költeni arra, hogy a kínai kommunista párt elitegyetemének legyen budapesti kampusza, az nem derült ki.

Ámazonban hogy kerek legyen a történet – anélkül, hogy belemennék az izraeli-palesztin konfliktus kapcsán csúcsra járatott trollkodásba – még azért tegyük ide, mit mondott Párizsban az AFP-nek, amikor szóba került, hogy tavaly nyáron a Szíjj László NER-oligarcha tulajdonában lévő luxusjachton fotózták le az Adrián. Nos, nem csak hogy magánügy, de úgy beállítani őszijjártóságát, mint akire akár csak a korrupció árnyéka vetődhet, egyszerűen nevetséges, hát hiszen Magyarországon mindenki tudja, hogy egy vagyonos családból származik, és a szülei sikeres vállalkozóként gazdagodtak meg. Az egy dolog, hogy nem ez az első alkalom, hogy ivarérett Petike a szülei szoknyája mögé bújva magyarázza a vagyonosodását. De ez mekkora iszonyú gáz. Egy felnőtt, nős, családos emberről beszélünk. Az konkrétan mindegy, hogy az apja kicsoda és milyen ember, és mit tudunk róla, mit nem. Tényleg nem ciki apucira mutogatni ebben a korban? Ha esetleg el is hisszük, hogy Szijjártó Péter nem egy korrupt gazember, és tényleg nem az, akkor is hogy nem érti, hogy ameddig miniszter, addig akkor sem tesz ilyet, ha amúgy megteheti, mert a közmédiában úgysem lesz hír? Hányszor tolják még az arcunkba, hogy ennyire hülyének néznek? Budapestet, vidéket egyaránt.