Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Ez itt a demokrácia előszobájának a lábtörlője

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Lehetséges, hogy most rántom magamra egy csomó ember haragját, és sokak szemében örökre beírom magam a Hülyék Nagykönyvébe (nem tudom, van-e ilyesmi, de ha van, a világ legvastagabb könyve lehet), de eddig sem az motivált, hogy milyen intenzitású tapsot tudok kiváltani, ez már aligha fog változni. Ismét, újra, már megint a választásról fogok beszélni. Most nem általánosságban a kormánypárti vergődésről, sőt, ebben az esetben teszek a kormánypárt szorulására. Beszéljünk az ellenzéki pártokról, az ellenzéki szavazókról, potenciális szavazókról és bizonytalanokról. Közben kicsit beszéljünk az általános elmeállapotunkról is, mert az soha nem árt, ha időnként egy kis önvizsgálatot tartunk.

Bevallom, elég értetlenül figyelem azt, ami kezd kibontakozni ebben a demokráciát csak messziről nyaldosó országban. Odáig megvagyunk, hogy megtörtént az, ami néhány éve még elképzelhetetlen volt – és a kormánypárt nem is hitte, hogy valaha bekövetkezhet -, a kormányváltást akarók belekényszerítették az ellenzéki pártokat az összefogásba. Mert ez történt egészen pontosan, komoly önbecsapás lenne a pártok részéről azt hinni, ők álltak az élére valaminek, a nép pedig követi őket. Nem, a nép (hülyén nagy szó, de jobb nem jut eszembe) nem követi, hanem a tarkójánál fogva kényszeríti az ellenzéki pártokat. Egyértelművé vált, hogy a kényelmes ücsörgés a parlamentben, a jó kis biztos fizetés és a négyévente megújított lébecolás kora lejárt. Vagy a kormány bukik, vagy az ellenzéki pártok. Ez volt az étlapon, más nem. Bár ez most nem túlságosan fontos, de azért nem árt tisztán látni.

Eljutottunk a miniszterelnök-jelöltek előválasztásáig. És azt hiszem, nagyjából itt állt meg sokakban a tudomány. Nézem a felháborodott kommenteket, cikkeket, interjúkat, vitákat. Mert mi az, hogy Gyurcsány Dobrev mellett kampányol? Hát hülyén is nézne ki, ha nem mellette kampányolna, csak szólok. Mi az, hogy a DK rátámad Karácsonyra, amikor a Fidesz kutyarágókát csinált a főpolgármester nyelvtudásának hiányosságaiból, akkor Dobrev angolul ad interjút, azzal kampányol, hogy négy nyelven beszél. Hol van az egység, hol az összefogás, mi lesz így, hogyan fogják ezek leváltani Orbánt?

Sportoljunk kicsit! Képzeljük el, hogy van egy verseny. Úsznak, futnak, síelnek, mindegy. Ott nem az van, hogy mindenki győzni akar? De. Aki győz, az a legjobb ott és akkor. Szokás leköpködni a versenyzőt azért, mert a saját klubtársát is legyőzi? Én ilyet még nem hallottam.

Ha a sportban működik, mit tetszünk várni a politikában? Amit mi most látunk és nem nagyon értünk, az a demokrácia egy kis darabkája. Igen, most az a helyzet van, amihez nem vagyunk szokva: egymással küzdenek a jelöltek. A mi szavazatunkért. Minket akarnak meggyőzni arról, hogy ők a legalkalmasabbak, legjobbak, legméltóbbak. Ne tévedjünk, ők nem egymást támadják. Hogy élnek a lehetőséggel és ki-ki megmutatja, miben jobb a másiknál? Nagyon helyesen teszik. Hogy ismert politikusok vagy közszereplők kampányolnak egy-egy jelölt mellett? Helyes! Tegyék azt, győzzenek meg minket. Vagy próbálkozzanak meggyőzni.

Ha jól figyelünk, olyat nem nagyon látunk, hogy aljas eszközökkel támadják egymást. Mindenkinek más az erőssége, ami teljesen érthető, mert különféle pártokban különféle nézeteket képviselnek. Mi az egypártrendszerhez vagyunk szoktatva nagyon régóta, akkor is, ha két diktatúra között volt egy apró szünet. Egyáltalán nem az a jó, és nem az a természetes, ha jön Orbán Viktor, odébb sétál nyolc méterrel, rohannak a cselédek és felrajzolják a rajtot és a célvonalat, majd az arany, ezüst és bronzérmet is a főni nyakába akasztják. Az egyatáboregyazászló sem normális. A monolit párt sem normális. A kétharmad sem normális.

Ez egy ország, mindenféle emberekkel. Van, aki vasutat építene, a másiknak a bringaút a fontos, az egyikünk a piaci versenyben hisz, a másik az elesetteket védené, ez a klímáért aggódik, az a gazdaságért. Ez így van rendben, és csak egy olyan kormány lehet legitim és jó, melyben mindezek az elvek, törekvések, gondolatok helyet kapnak. Az kurvára nem normális, ha egyetlen okos vagy őrült ember akarata mozgat mindent. Szerintem el kellene engedni ezt a görcsös egységvágyat. Nincs itt az ideje. Nem kellene bedőlni annak, amit a Fidesz igyekszik méregként szórni, hogy különféle világnézetek nem tudnak együttműködni, hogy együtt kell lépni és egy irányba tisztelegni, mert máshogyan nem megy.

De, megy. Ez itt a demokrácia előszobájának a lábtörlője. Szerintem érdemes szoktatni magunkat a gondolathoz. A jelöltek versengenek, ez normális. Nem egymást támogatják, mert ez most nem az az idő. Értünk, a mi szavazatunkért harcolnak, mindegyik megmutatja magából azt, amit a legjobbnak gondol. És ez egészen biztosan sérti a másik induló érdekeit, a futóversenyen is sérti a többi versenyző érdekeit, ha az egyikük gyorsabb, mint a másik. De a verseny végén nem lövik le egymást, hanem kezet fognak. Mi csak figyeljünk, válogassunk, szavazzunk, aki a végén befutó lesz, amögé fognak beállni a többiek. Én teljesen biztos vagyok abban, ha Karácsony nyeri az előválasztást, Gyurcsány, Dobrev, Fekete-Győr, Jakab, mindenki mellé fog állni. Vagy Karácsony és a többiek állnak be a győztes mögé, bárki lesz az. Mert akkor majd annak lesz itt az ideje, most meg nem annak van. Nem annyira bonyolult ez, csak nem vagyunk hozzászokva. Próbáljuk megszokni.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.