Június 15,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Nem leszünk gyarmat

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 907,784 forint, még hiányzik 2,092,216 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A messze földön híres magyar szabadságszeretet egyik megnyilvánulása, hogy időnként fennen hangoztatjuk, még transzparensekre is kiírjuk, hogy nem leszünk gyarmat. Ez ugyanis egy rögeszme, újra meg újra előkerül, hogy az uniós csatlakozással mi igazából veszítettünk, ugyanis a gazdag nyugati országok gyakorlatilag gyarmatuknak tekintenek bennünket. Alacsonyabb rendűnek tartanak önmaguknál, ennek megannyi jelét láthatjuk, például időt szántunk arra, hogy összehasonlítgassuk azokat a termékeket, amelyeket nyugaton gyártanak és ott is, itt is árusítanak, sikerült is bebizonyítani, hogy a hozzánk küldött áru minősége alatta maradt a nyugaton megvehetőkének. Ezt azután szóvá is tették, nem követtem nyomon, fogalmam sincs, lett-e valamilyen eredménye, nem is értek hozzá, véleményem az persze van róla. Én is szóvá tehetném mondjuk a háztartási keksz minőségét, amelyet valahol magyar gyárban állítanak elő, és ahány zacskó, annyiféle minőség, némelyik kicsit jobban megsült, mint a másik, van, amikor könnyen beszívja a kávét, olykor az istennek se, előfordul, hogy törékenyebb, néha viszont szinte lehetetlen eltörni. Nyilvánvaló, hogy vannak minőségi különbségek, de eszembe nem jutna ezt szóvá tenni, pláne ebből valamiféle elméletet gyártani, de hát nem vagyunk egyformák.

A nyugat gyarmatosító szándékaira utal, hogy nem tartanak bennünket magasan kvalifikáltnak, ezért többnyire olyan gyárakat telepítenek hozzánk, amelyek kevéssé képzett munkaerőkkel is működtethetők.  Nekik is megéri, hiszen a magyar ember olcsó, itt lényegesen kisebb költséggel összeszerelhető bármi, mint amennyibe a saját országukban kerülne, mi pedig boldogok vagyunk, hiszen dolgozhatunk rogyásig. Amire nagyon érzékenyek vagyunk, az a szuverenitásunk, ugyanis az unió egyre az önrendelkezésünk csorbításán munkálkodik. Márpedig kikérjük magunknak, a mi életünket csak ne irányítsák.

Ugyanis nem vagyunk gyarmat és nem is szándékozunk az lenni. Persze ha ebbe kicsit alaposabban belegondolnánk, meglepő eredményre jutnánk. A saját ügyeinkről mi döntünk, van nekünk országgyűlésünk. Az ott ülő honatyákat és honanyákat mi választottuk, tehát bennünket képviselnek. A törvényeink úgy születnek, hogy valamelyik kormánypárti képviselő benyújt egy törvényjavaslatot, amelyet azután elfogadnak. Igaz, szokott lenni előzetesen vita is, de annak gyakorlati jelentősége nincs, mivelhogy a kormánypártiak elegen vannak bármi elfogadásához. Olykor az ellenzékiek is benyújtanak javaslatokat, de azok többnyire el se jutnak odáig, hogy egyáltalán megvitassák.

A kérdés csak az, hogy nekünk, akik a 99%-hoz tartozunk, miben is áll a szabadságunk? Mennyire vagyunk, mennyire lehetünk urai a tulajdon életünknek? Nyilván nem arra vágyunk, hogy azt csináljunk, amit a kedvünk tartja, erről szó sincs, a törvényeket természetesen betartjuk, de azért arra igényt tartanánk, hogy amennyiben jelentős döntéseket készülnek hozni, előzetesen azért véleményezhessük azt, illetve azt is elvárjuk, hogy akik az 1%-hoz tartoznak, rájuk is érvényesek legyenek a törvények.

A Fidesz-KDNP az eltelt 11 év alatt teljesen kiforgatott bennünket minden jogunkból, mostanra annyira jogfosztottakká váltunk, mintha bármelyik gyarmaton élnénk. Gyakorlatilag semmibe nincs beleszólásunk, ők pedig azt csinálnak, amit akarnak. Az adóinkat kedvükre osztogatják egymás között, mértéktelenül finanszírozzák a határon túliakat, templomokat újítanak fel és újakat is építenek, stadionokat emelnek, öntik a sportba a pénzt, felsorolni is sok lenne értelmetlen tékozlásaikat. Arra, hogy az emberek jobban éljenek, nem szánnak jelentős összegeket, kapunk helyette szólamokat, hogy ha munka van, minden van, ingyen leves nincs, és így tovább.

Az 1%-nyi bűnöző megkaparintotta a hatalmat, és nem érték be azzal, amit a hatalom általában kínál, úgy döntöttek, szőröstül-bőröstül megkaparintják az országot, és lényegében határon belül gyarmatosítottak. Természetesen vannak, akik ezt nem érzik problémának, vagy mert kedvezményezettek, vagy nem azok, de megdobban a szívük, ha nemzetről, a magyarok csodálatosságáról, kiválasztottságról és persze a híres szabadságszeretetről szóló szirupos marhaságokról hallanak, nekik tökéletesen elég, ha a régi dicsőségről meg a ránk leselkedő különféle veszedelmekről beszélnek, és bármikor beállnak a békemenetbe azt óbégatni, hogy mi nem leszünk gyarmat.

Észre se veszik, hogy már az vagyunk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!