NEHAZUGGY

Aki nem tud arabusul…

Pável Melinda | 2021. Május 12, Szerda | 10:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Közmondásnak nevezik sokan, holott nem az, hanem szállóige, több mint kétszáz évvel ezelőtt fogalmazott így a hajdani egyetemi professzor, aki arab nyelvet oktatott, és a vizsgáira az akkori hatalom dilettáns megfigyelőket küldött, és ezek a buzgó alattvalók nagy igyekezetükben még bele is akartak szólni a vizsgákba. Erre fortyant fel a professzor, hogy aki nem tud arabusul, az ne beszéljen arabusul. Azóta is előszeretettel használjuk az olyan helyzetekben, amikor valaki szakértőként nyilvánul meg olyan kérdésekben, amelyekhez kicsit se ért. Mindig voltak és mindig lesznek olyanok, akik erre hajlamosak, és az igazság az, hogy nem sokat használ esetükben az ilyen virágnyelven megfogalmazott figyelmeztetés, ők rendületlenül folytatják a tudálékoskodásukat.

Ez annak kapcsán jutott eszembe, hogy most Karácsony Gergely nyelvtudása vagy nyelv nem tudása napi témává vált, miután kis kövér embernek merészelte nevezni a kis kövér miniszterelnököt és ez borzalmas sértésnek minősül, persze mondhatott volna más különbségeket is, mondjuk hogy a miniszterelnöknek nincs szemüvege, neki viszont van, vagy bizonyára a cipőméretük sem egyforma, de pont olyat sikerült mondania, amire a főnök amúgy is nagyon érzékeny. Életre szóló tragédia a számára, hogy akkora, amekkora, holott nem kellene, hogy az legyen. Az emberek megítélésében egyáltalán nincs szerepe annak, hogy ki hány centi magas, ha viszont észreveszünk olyan gyarlóságra utaló jeleket, hogy magasított sarkú cipőt hord, vagy kis emelvényt rakat magának valahova, attól már nevetségessé válik. Dömötör Csabának sikerült úgy fogalmaznia nagy igyekezetében, hogy most nem szeretnék a bőrében lenni (mondjuk máskor se), Karácsony viccére úgy reagált, hogy „…egy olyan főpolgármester képe rajzolódik ki, aki szerint más minőséget képviselnek azok, akik kövérebbek, vagy akik – alapvetően rajtuk kívülálló okból – nem érték el a százkilencvenegynéhány centit.” Ebben azért benne van, hogy szegény Orbán, nem tehet róla, hogy nem nőtt nagyobbra, mintha ez valamiféle fogyatékosság lenne. A kövérség az persze más, az ellen többnyire tud tenni az ember, ha akar, más kérdés, hogy a fogyás – különösen a hízásra hajlamosak esetében – erőfeszítéseket igényel, sok lemondással jár, ezért inkább megideologizálják a súlytöbbletüket. Ők így érzik jól magukat, a korral jár különben is, meg aztán ha jön egy betegség, nekik lesz miből leadni, és így tovább.

Karácsony Gergely persze egy szóval se mondja, hogy miniszterelnök szeretne lenni, ettől függetlenül ők most méricskélik, összehasonlítgatják Orbánnal. Többnyire eléggé gyászos az eredmény, például az az Aradszki-féle kinyilatkoztatás, hogy Orbán tud országot vezetni, Karácsony viszont nem, hát kérem szépen, az orbáni országvezetéstől azért nem vagyunk elragadtatva, arról nem is szólva, hogy Karácsonyról nem tudható, hogy tud-e országot vezetni, tekintettel arra, hogy még sose próbálta. Még az is lehet, hogy jobban sikerülne neki, mint a mostani miniszterelnöknek. Na de itt van az ász, Karácsony nem tud angolul, ezzel szemben Orbán perfekt angol, bármikor képes nemhogy tárgyalni, de előadást is tartani angolul.

Nyelvtudásuk sokaknak van, bátorságuk már kevesebbeknek. Van, aki eljut egy szintre, ha elmegy egy idegen országba, elboldogul, ha mondanak neki valamit, megérti, ha válaszol, láthatóan azt is megértik, de azért van, amit nem kellene megtenni, hacsak nem elkerülhetetlen. Ha valaki például idegen nyelven ír egy cikket, többnyire felkér egy anyanyelvi lektort, nézné és javítaná át, mert egészen biztosan van benne hiba. Ez részint igényesség önmagával szemben, másrészt figyelmesség az olvasókkal szemben, hadd ne legyen szükséges találgatniuk, mit is akart a költő. Persze akad, aki ennek nem látja szükségét, akár a cigány lova, aki nem vak, csak bátor. Én nem tudom megítélni Orbán angolját, viszont találkoztam néhány angolul megeresztett mondatának magyar fordításával, és bizony meglehetősen siralmas volt, úgyhogy szerintem jobban tenné, ha kicsit kevésbé lenne magabiztos és inkább igénybe venné profi tolmácsok közreműködését. Nem szégyen az, mindenesetre kevésbé szégyenletes, mint hatalmas önbizalommal kiállni és hülyeségeket beszélni.

Tény, hogy manapság elvárás, hogy egy vezető, pláne politikus rendelkezzen legalább egy világnyelv ismeretével. Nem mintha lényeges szempont lenne, mert tárgyalásokon mindig vannak tolmácsok, akár kérik a résztvevők, akár nem, ez afféle óvintézkedés, így utólag senki nem hivatkozhat félreértésre. Ha egyébként kiváló nyelvtudással rendelkezik, ennek az egyéb programokon veszi leginkább hasznát, ha mondjuk ebédidőben barátkozni szeretne valakivel, azt tolmács nélkül is megteheti. Amennyit mi látunk Orbán brüsszeli jelenléteiből, nem igazán jellemző rá, hogy nagyon barátkozós lenne, úgyhogy Karácsony Gergely megnyugodhat, ha netalán miniszterelnöki ambíciói lennének és esetleg meg is nyerné a választást, attól még remekül elboldogulhat bármiféle nyelvtudás nélkül is. Más kérdés, hogy nagyon helyes, ha fejleszteni akarja angol nyelvtudását, az mindenképpen hasznára válik, de ha történetesen nem jut el a legfelső szintre, attól még nem fog kevesebbet érni.

Persze nem lehet része olyan extrákban, hogy például két falat rántotta között felhívja őt Donald Trump a konyhájában és tanácsokat kérjen tőle, hogyan kellene megnyerni a választást. Talán ott is voltak valamiféle nyelvi problémák, amelyeknek köszönhetően Trump félreértett valamit, aztán hát nem elveszítette a választást? Szóval a szabály az szabály, aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul, mert akár baj is lehet belőle.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!