Október 23,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A szörnyűnél is lehet szörnyűbb

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,580,626 forint, még hiányzik 1,419,374 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A tavalyi év elején, amikor a járvány megkezdődött, még nem igazán vettük komolyan, az első hullámot aránylag szerencsésen átvészeltük. Igen, hallottunk róla, hogy többen is megbetegedtek, voltak, akik bele is haltak, de összességében nem éreztük, hogy ez ránk is veszélyes lehet. Aztán jött a második hullám, nőttek az esetszámok, egyre többen haltak meg, és még véget sem ért, már itt is volt a harmadik, amit már egyszerűen nem lehetett nem komolyan venni. Míg először azt hallottuk, hogy a városunkban ez vagy az megfertőződött, kórházba került, eljutottunk odáig, hogy már mindenki ismert többeket is, akik súlyos állapotba kerültek és olyanokat is, akik áldozatul estek.

Nagyon sok családnak vannak veszteségei, meghalt a nagymama vagy a nagypapa, esetleg mind a ketten, de sokan veszítették el férjüket, feleségüket, félárvákat hagyva maguk után. Az ilyen tragédiákat nehéz feldolgozni, váratlanul éri az embert, nem volt előtte hosszasan súlyos beteg, amikor van idő felkészülni arra, hogy vége szakad.

Most hallottam egy esetről. Láttam a Facebookon valamit, csak éppen nem tudtam, kiről van szó. Gyakran tesznek ki mécsest, amit aztán kommentek követnek, hogy részvétünk, meg nyugodjon békében, de az általában nem derül ki, hogy kiről is van szó. Még egy fotót is tett ki valaki, ismerősnek tűnt, de nem tudtam beazonosítani mostanáig. Mint kiderült, az idősebbik fiam osztálytársa volt, nálunk is járt többször, a családot is ismertem. Most először az édesanya került kórházba, aztán rövid időn belül az egész család. Az édesanya halt meg először, aztán a fiú és a lány is életét vesztette, az édesapa élt legtovább, már úgy látszott, ő felépül, de amikor meghallotta a rossz hírt a család többi tagjáról, ő is meghalt.

Nyilván lehetne most azt fejtegetni, hogy biztosan voltak alapbetegségeik, hogy nem voltak beoltva, esetleg de, be voltak oltva, de mégsem szereztek védettséget, ennek semmi értelme nem lenne. A lényeg nem változik, volt egy család, akik élték az életüket, voltak terveik, volt valamiféle jövőképük, de aztán a vírus eljutott hozzájuk és rövid időn belül keresztülhúzta az összes számításukat. Ha nincs ez a járvány, bizonyára még éltek volna egy ideig, most azonban vége, senki sem maradt utánuk, mintha sose lettek volna.

Amikor háborgunk a bezártság miatt, meg a maszk miatt, meg hogy nem mehetünk akárhová és ezt már nem lehet kibírni, gondolhatnánk arra, hogy a szabadságért esetleg túlontúl nagy árat kellene fizetnünk. Sokan úgy érzik, hogy már kaptak egy oltást, ők már védettek, igazolványuk is van, most már mehetnek ide meg oda, azért tudni kell, hogy a védettség a második oltás után hetekkel valósul meg, addig éppen olyan sérülékenyek, mintha nem lennének beoltva, tehát nem lenne szabad túl korán felhagyni az óvatossággal, mert beláthatatlan következményei lehetnek.

Láttam a képeket, amikor megnyithattak a teraszok, tömegek lepték el az utcákat, mintha valaki azt mondta volna, hogy vége a járványnak, pedig erről szó sincs, de amikor ilyen jelenetek játszódnak le, az embernek az az érzése támad, hogy itt valóban törvényekkel kell rákényszeríteni sokakat, hogy józanul viselkedjenek, mert a saját eszüket felülírja az érzelem. Annyira vágytak már a bandázásra, hogy most kiszabadultak és egyből bele a sűrűjébe, lesz, ami lesz. Hogy a szerencséjükben bíznak ilyen nagyon, vagy mi más magyarázata lehet annak, hogy meg sem fordul a fejükben, hogy ennek bizony következményei lehetnek? Bízzunk benne, hogy a hirtelen jött lazaságnak nem lesz valami borzalmas hozadéka, mert lehet. Sőt, a szörnyűnél is lehet szörnyűbb.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!