Július 25,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Aztán a családos-nemzetes győztesek vidáman felélnek mindent, miközben károgva átkozzák azokat, akik eltartják őket

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,237,949 forint, még hiányzik 1,762,051 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt! Véget ért a vasárnap, anyák napja és május elseje is, ráadásul csomagban kaptuk – némi viharral nyakon öntve -, egyetlen hétvége alatt. Sőt, még meccs is volt, biztosan komoly lelki trauma tért nyugovóra Orbán Viktor belbecsében. A rajongók kaptak a Facebookra cuki fotót a nagypapiról, aki mindjárt visszaadja a mamájának a kisbabát, így letudva a lazulást, nekifeküdhetett az elmúlt tízezer év legsikeresebb vezére a gazdaság újraindítása újraindításának. A gépház zaja már remekül működik, Európa zászlós húzómotorja irányba állt. Abba meg ne ugasson bele senki, hogy ez az irány merre vezet, mármint azok se ugassanak bele, akik a hajón vannak. Legyen elég annyi, hogy majd őfényessége eldönti, mi hová akarunk menni.

Facebook/Orbán Viktor

A tervezőbrigád. Engem speciel a víz lever a látványtól is. Ők szakértik meg a járványadatokat – legalábbis feltétlezem, hogy azt kellett kinyomtatni a papíralapú miniszterelnöknek -, a főni bejelöli a cerkával, mikor mit lehet kinyitni, Mipetink éberen figyel, hogy mit kell beszereznie Kínából vagy Azerbajdzsánból, Pintér pedig olajozza a gépezetet. Garantált a szép jövő.

Jakab Péter ismét adott témát a komcsizó-prolizó fideszeseknek csakúgy, mint a független megmondóembereknek, akik szerint tényleg le kellene váltani Orbánt, de fújdegusztustalan és lekezelő parizerrel és paprikás krumplival kampányolni, mert attól piszkos lesz a horgolt csipkekesztyű. És ezzel le vannak nézve a bölcs polgárok, akik nagyon tudják értékelni, ha valaki higgadtan, érthetően és korrektül elmagyarázza nekik, hogy mi a pálya. Mint például Bajnai Gordon tette, annak is hihetetlen hatása volt. Vagy nem. Most nem parizer volt műsoron, hanem virsli és mustár. Rákay Philip azon nyomban idegrohamot kapott – lehet, hogy a virsli üti az unokázós nagypapi fotót? -, nagyon szórakoztató, ahogy habzik a szája. Biztosan azt gondolja, hogy amit csinál, az jó és erős propaganda, de nem az:

Rossz hírem van, Jakab! Megpróbálhatod hétről-hétre előadni a nép legegyszerűbb gyermekét, a megnyomorított, kádári kisembert, ehetsz annyi hideg virslit papírtálcáról, amennyit csak akarsz, meleg sörrel lekísérve, sőt, képzeletben küldhetsz egy számot az esti komcsi esztrád giccsparádéban, a Felvonulók kérték című műsorban is…

Kicsit vicces, kicsit szánalmas (jó, inkább nagyon). De ha egyszer ezért fizetik, akkor ezt nyújtja. Ezt viszont üzembiztosan. Már csak az hiányzik, hogy negyedikként csatlakozhasson a három nagy sorsformálóhoz, és le is lehet húzni a redőnyt. Bár így is le lehet hamarosan, ha minden marad a régiben.

Ha már derékig taposok az unokázós nagypapákban és virsliző ellenzékben, nem lenne szép dolog kifelejteni a G. Fodor család magánéleti líráját sem. Úgy kezdődött, hogy a nyolcaska főszerkesztője írt egy könyvet Orbán Viktorról. Ez oly jól sikerült, hogy az ő felesége haladéktalanul publikált egy cikket – már nem emlékszem, hogy hol, pedig olvastam félig, ameddig bírtam – az ő férjura szellemi nagyságáról, kávézási és beszélgetési szokásairól, és egyéb más, a köz figyelmére érdemes témákról. Erről megemlékezett a 444.hu, én ugyan nem olvastam, de biztosan jól sikerült, mert G. Fodor erősen felhúzta magát rajta. A szokásosan egymondatos publikációk helyett (azt mondjuk eddig sem értettem, miért hiszi magáról bárki, hogy olyan végtelen bölcsesség és tehetség lakozik benne, ami egyetlen mondatát érdekessé teheti) most hosszasabban magyarázta el a miheztartást. Így kezdi:

Olvasom, hogy a 444 derék firkászai támadják és gúnyolják Zsófit azért, mert írt valamit valakiről, akit szeret. Rólam.

Hagy meséljek nektek cinikusok valamit az elköteleződésről.

Hagy. Csak nyugodtan, erősen figyelünk. És nem csak a 444 szerzői, mert végül kiderül ám, hogy mindenkinek szól az üzike, aki nem rohan megvenni a könyvet, hogy a házioltárra tegye a többi Orbán-relikvia közé. Merthogy így zárul a mű:

Hagy írjak még néhány rövid mondatot nektek.

Elköteleződés, hűség nélkül sehol sem tartanánk. Család, nemzet, egy politikai közösség, amihez büszkén tartozunk – nem állna meg hűség nélkül. Ha megtámadjátok szent értékeinket, megvédjük azokat. Ezért győzünk mi mindig és vesztetek ti állandóan. És amikor a sors, a véletlen vagy a vakszerencse úgy hozza, hogy valahol valamikor nyertek, ti akkor is vesztesnek érzitek magatokat (hogy politikai példát mondjak lásd Karácsony Gergely elmúlt másfél éves nyafogását).

És jól érzitek, valóban vesztesek vagytok, szevasztok!

Hagy írjál. Hát nem gyönyörű? Szerintem is. Kár, hogy a világ viszonylag ritkán becsüli eléggé az ilyen politikai közösségeket. Mármint az olyanokat, melyek beltenyészeti formában működnek, és fő céljuk kirekeszteni és eltaposni mindenkit, aki mást gondol a világról. Az ilyen szövetségeknek mindig megvannak a korlátai, a világ azonban nagy, és általában kidobálja magából az olyan törzsi struktúrákat, melyek képtelenek alkalmazkodni a többséghez, nem fogadják el a másféle nézőpontokat, ellenben vadul átkoznak mindenkit, aki nem csatlakozik a zárt, betokosodott szektához. Ezen az sem segít sokat, ha naponta győzelmet hirdetnek. Sajnálom, ez van. Sőt, az is van még, hogy azoknak is van családjuk, szerelmük, szüleik, gyerekeik, barátaik, életük, akik nem fideszesek. És – bármennyire tagadja a fideszes politikai közösség – az ország és a nemzet is közös. Mégpedig annyira közös, hogy a G. Fodor szerint vesztesek ugyanúgy fizetik az adókat és egyéb sarcokat, mint a G. Fodor szerint győztesek. Ezért aztán minden joga megvan az ellenzéknek ahhoz, hogy elvárásai legyenek, bármikor számonkérheti azokat, akiket ő fizet. Ha egy picit elgondolkodunk a kormánypárt szavazóbázisán – a külhoni magyarok, akik nem itt fizetik az adókat, az alacsony jövedelmű közmunkások, a nyomorszinten tartott megzsaroltak és megvásároltak – alighanem jóval többet fizet be a közösbe a G. Fodor szerint vesztes tömeg, amit aztán a családos-nemzetes győztesek vidáman felélnek, miközben károgva átkozzák azokat, akik eltartják őket. Nem igazán van ez jól így.

Ez a mai jóreggelt-puszi ilyen pletykarovatosra sikerült, de néha talán ilyen is kell. Vagy nem. Mindenesetre jó ébredezést kívánok mindenkinek. Hamarosan jövünk az első beszólással.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!