December 22,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


A hülyének nézés művészete

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A fideszes kormányprogram – melyet közönségesen csak úgy ismerünk: folytatjuk – lényegében nem más, soha nem is volt más, mint az emberek hülyének nézése. Nincs ezzel baj, mert tökéletesen működött eddig is, valamiért a magyar társadalom torkán bármit le lehet tuszkolni, ha egy kis nemzeti máz borítja. Aki mégsem nyeli le, az berakja a többi közé a fiókba, de különösebben nem hadakozik ellene, mert úgy véli, nem az ő feladata megvédeni az országot önmagától. Hogy kinek a feladata lenne, az nem derül ki.

A hülyének nézésnek több formája is van, ha valaki az egyik alakút, színűt, szagút nem akarja fogyasztani, választhat másfélét. Ilyen választható változat a győzelmi jelentés. A kormánypárti kommunikáció bármiből képes sikerpropagandát gyártani. Apró hibából és bődületes pofáraesésből is. Jelenleg slágertéma az oltás. Ez nem is csoda, mert valóban erről szól az életünk második éve. Nem csak a mi életünk, az egész emberiség élete. A kezdeti döcögés után a propagandagépezet irányba állt, és minden ráraktak a témára, amit csak lehet. Meg azt is, amit nem lehet. Első körben minden információt elzártak a közvélemény elől, mert igazán hatékonyan úgy lehet hazudni, ha a valóságról nincsenek információink, így nincs mit összehasonlítani a kormány állításaival. A második lépés volt az oltás és az azzal kapcsolatos minden mozzanat központi kézbe vonása. Nem kell az önkormányzatok segítsége – legalábbis az ellenzéki vezetésű településeké nem kell -, a győzhetetlen Orbán Viktor intéz mindent, ezért a dicsőség is kizárólag az övé. Lényegében nélküle nem is létezne oltás, vagy ha létezne is, senki nem tudná, mit kell vele kezdeni. Így tudják: be kell adni.

Azzal most nem foglalkozik senki (a kormánypártiak leszarják, az ellenzékiek nem mernek nagyon belemenni), hogy a járvány elleni védekezés ürügyén melyik kormányközeli vállalkozó hány milliárd forintot tett zsebre a közösből. Azzal sem nagyon foglalkozik most senki, hogy hogyan használta Orbán (a rá nagyon jellemző aljas módszerességgel) a járványt az önkormányzatiság maradékának felszámolására. Aztán jött a következő nagy ötlet: az ellenzék oltásellenes. Mostanra azért már tudható, hogy eléggé előrelátó volt ártunk és ormányunk, mert a halottak száma bődületesen magas. Ezzel más országokban a hatalom egyedüli birtokosának el kellene számolnia, nálunk bőven elég azt hazudni, hogy az Unió és az ellenzék a bűnös ezeknek az embereknek a halálában.

A számtalan baki mellé jött a Pfizer-vakcinás malőr. Ez több szempontból is öntökönrúgás volt. Egyrészt pillanatok alatt bebizonyosodott, hogy szó sincs oltásellenességről, egyszerűen sokan szeretnének az Unió által bevizsgált vakcinához jutni. A kínaival és az orosszal nem az a baj, hogy nem jó, hanem az, hogy nem tudjuk, jó-e. Tehát az oltásellenes hazugság dugába dőlt, ahogy a regisztrációs honlap is. Erről később azt állították, hogy terheléses támadás történt, de sokkal valószínűbb, hogy megint buheráltak valami közepesen szart egy talicska pénzért, amiről abban a pillanatban derült ki, hogy ócska kacat, amikor használni kezdték az emberek. Vagyis próbálkoztak vele.

A Pfizer iránti óriási érdeklődést persze meg kellett valahogy magyarázni. És lőn.

Kiszelly Zoltán: Úgy várták a Pfizert, mintha az új iPone-ért álltak volna sorba

Az ellenzéki kampánynak sikerült elérnie azt a célt, hogy szinte életérzésért transzformálja a Pfizert – erről Kiszelly Zoltán beszélt Magyarország élőben extra című műsorunkban. A politológus szerint az ellenzéki propaganda úgy próbálja támadni a keleti vakcinákat, hogy azzal esetleg majd nem engedik be az embereket az Egyesült Államokba, vagy Nyugat-Európába. (Hír TV)

Hogytehát az történt, hogy az ellenzék az oltásellenes kampányával azt érte el, a hülyécske magyarok divatkérdést csináltak az oltás fajtájából. Mert bizonyára tízmillió divatmajom országa vagyunk, fenenagy jódolgunkban tényleg az az elsődleges szórakozásunk, hogy a legdrágább autókért, a legmenőbb és legújabb divat szerinti ruhákért, az indokolatlanul drága kacatokért tapossuk le egymást a véreres naplementével ékes zenitig kígyózó sorokban. Időnk is van rá, pénzünk is van rá, unatkozunk is, mert annyira idióták vagyunk, hogy semmi civilizált szórakozást nem találunk magunknak. Nekünk a nyugati vakcina kell, mert majd a Nemzeti Tetoválószalonban a Nemzeti Tetoválóművész rá fogja nemzeti-tetoválni a homlokunk bőrére, hogy milyen márkájú oltást nyomtak belénk, és mennyire menő lesz, ha nyugatit, és milyen ciki lesz, ha keletit. Így valahogy? Bizonyára.

Nincs is annál csodásabb, mint amikor egy országot rabol ki a saját kormánya, a járványt próbálják a politikai ellenzék eltaposására felhasználni, a propagandistájuk pedig frontálisan lehülyézi azokat, akik oltást akartak volna kapni, ha már maga Első Orbán Viktor jelentette be a rádióban, hogy lehet menni érte. Az még némi kibontásra szorul Kiszelly mester részéről, hogy akkor most Orbán a divatmajmok fővezére, az ő nyakában van a kolomp, ami az oltópontokra csődítette a népet? Mert a dolgok logikája ezt diktálja. Gondolom én. De majd a propaganda bizonyára meg fogja magyarázni, miért is Gyurcsány és Karácsony tehet arról, hogy megint lebőgött a jólszervezettség.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.