Szeptember 25,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Háttal az országnak

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,437,618 forint, még hiányzik 1,562,382 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugarat, verőfényt, sört, jókedvet, bőséget és emelkedett jó reggelt mindenkinek! Egy percig nem gondoltam, hogy hálás dolog lenne a pártállami propaganda üzemegységnél megélhetésileg püfölni a billentyűzetet, de mivel nem tudok ennyire a saját hatásom alá kerülni, bármennyire korán is van még ehhez, az alábbi megindító, könnyesbús sorokat iderakom. Ha már kis túlzással amúgy is hálaadó népünnepélyt sikerült kreálnia mind az állampártnak, mint az ő médiagépezetének a vendéglátóhelyek nyitásából. Nincs is ezzel semmi baj, legfeljebb egy szűk réteget foglalkoztat (például a kórházak covid-osztályain dolgozó orvosokat), hogy milyen potenciális következményekkel járhatnak azok a tömegjelenetek, amelyeket tegnap országszerte láthattunk.

„Emeljük fel hát a poharunkat az újra kinyitott teraszokra kiülve Isten szabad ege alatt, a szikrázó napsütésben, és adjunk hálát azért, hogy mindent újrakezdhetünk. (…) Tudatában annak, hogy egészséges egésznek lenni a magyar nyelv tanúsága szerint mindig az a teljesség, amit csak együtt élhetünk át. Azokkal együtt is, akik ebben a be nem temetett árkokkal kettéosztott társadalomban az árok túlsó oldaláról néznek át ránk. Nekik is azt üzenjük, bármit gondoljanak is erről ők maguk, hogy ez, amit elértünk, velük közös siker. Mert mi minden, a karban már benne lévő oltásért hálát adunk. Köszönjük!”

Ez a maga nemében tökéletes, bár az nem derül ki explicit módon belőle, pontosan kinek kellene hálát adni és mire volna érdemes a poharunkat felemelni. Viszont az elég zavarba ejtő, amikor egy pártlapban – ahol három cikkből kettő egészen biztosan az árok túlsó oldalának halált hörgő lejáratásáról szól; ahol az elmúlt egy év gyakorlatilag minden napja arról szólt, hogy az árok túlsó oldalán lévők hogyan akadályozták azt, hogy most mimagyarok és a kivezényelt fideszes nehéztüzérség emelgethesse az ő poharát; és ahol az elmúlt tíz évben majdnem mindent annak rendeltek alá, hogy be nem temetett, és lehetőleg betemetethetetlen árkok osszák ketté a társadalmat – az árok túlsó partjáról nem úgy írnak, mint a nemzet árulóiról és a haza ellenségeiről. Sajnos ide jutottunk: már az is gyanús, amikor valamiféle emberi, már-már békülékeny hangnemet vélünk felfedezni ott, ahol nagyjából minden a szottyos uszításról szól.

Különben egyetértek azzal, hogy a beleőrülés határának vékony jegén egyensúlyozó társadalomnak igen nagy szüksége volt már arra, hogy kiüljön a szabad ég alá egy pofa sörre. Mindeközben azzal is egyetértek, hogy az még jobb lett volna, ha az egyszemélyes járványkezelési akciócsoport megnyugtató, azaz propaganda-jellegű helyett tudományos megfontolásokat tudott volna felsorakoztatni az időzítésre, vagyis arra, hogy 3,5 millió beoltott ember mire jelent garanciát, és a 4 millió majd mire fog garanciát jelenteni? Jó lett volna látni azokat a bizonyítékokat, amelyek szerint 3,5 millió ember beoltása érdemben gátolja a vírus terjedését, tehát lehet lazulni ész nélkül, mert nem lesz semmi baj. Ilyen bizonyítékokat tudomásom szerint nem láttunk, és valószínűleg azért sem, mert nincsenek ilyenek. Ezért aztán sajnos nem hazaárulás azt feltételezni, hogy ha esetleg olyan következményekkel jár a nyitás, amilyeneket rohadtul nem szeretnénk, majd jön az egyszemélyes járványkezelési akciócsoport és az udvartartás, és a felelőtlen emberekre meg a vendéglátókra (sőtpláne az oltásellenes baloldalra) osztja azt a felelősséget, amit döntéshozóként neki lenne kutykötelessége viselni. Van rá precedens, csak azért írom.

De hogy az abszolút jelentéktelen, de annál szimbolikusabb dolgokról is szóljunk. El tudja képzelni azt bárki, hogy az az ember, aki most már évtizedes visszatekintésben kerüli a nyilvánosságot, és menekül minden olyan tömeg elől, amelyet nem az ő dicsőítésére tapsoltak össze, csak úgy lazán, testőrök nélkül leül sörözni egy teraszra, ahol az egyik cselédje egy óvatlan pillanatban megörökíti őfelségét, egy másik cselédje pedig véletlenül felrakja a Facebookra? De ha tegyük fel esetleg valamiért mégis történhetnek ilyen sci-fibe illő valószínűtlenségek, az mennyire normális, hogy hátat fordít az országnak (Rogánnak mégse fordíthat hátat), és a neki hátat fordító, az őt magasról leszaró, homályos szomszédos asztaltársaság felé emeli a poharát? Nem az érdekel, hogy napi 200 halott mellett ez mennyire ízléses, vagy ízléstelen (arról nem beszélve, hogy teljesen értelmezhetetlen, a Szabad a sör képaláírás is), mert ezen már rég túl vagyunk. Hanem hogy mit üzen a nagyember ezzel a fotóval? Ugye nem azt, hogy nagyfene bátorságában odáig jutott, hogy már az alattvalók szemébe se mer belenézni? Fogalmam nincs, mi volt a koncepció, de az feltűnt a különböző internetes felületeket tanulmányozva, hogy az istenadta nép nem igazán van meggyőződve ennek a valóban fura fotográfiának a hitelességéről, sőtpláne, némelyek szóvá is tették: lesújtónak tartják, hogy ennyire hülyének nézi őket. Nem értek hozzá, ezért nem állítok semmi ilyesmit, sőt, de ez az idétlen fotográfusi munka ebben a formában többet mond az emberről és a rendszerről, mint az elmúlt egy év járványkezelési jegyzőkönyve. Ha véletlenül lett pont ilyen, azért, ha gondosan beállították, akkor meg azért. Ráadásul ez a háttal az országnak testtartás szerintem jóval túlmutat azon az olcsó és nagyon drága politikai showbizniszen, amivé a világjárvánnyal szembeni védekezést züllesztette.

A hosszú, fárasztó, felbecsülhetetlen veszteségekkel járó bezártság utáni tegnapi nyitás ugyan elterelte erről a figyelmet, de szimbólumokon innen és túl (én például utálnám olyanokra emelni a poharamat, akik nekem fordítanak hátat), az is feltűnt, hogy a pénteki brüsszeli látogatás eredményei kissé elsikkadtak. Mit intézett Orbán Brüsszelben, miért volt ennyire fontos haladéktalanul különgépre ülnie? Az egy dolog, hogy péntek reggel a közpénzmédiájában belehörögte a mikrofonba, hogy a helyreállítási alapról nincs mit beszélni, mert az szerinte pár részletkérdésen kívül le van zárva, ezért Brüsszelben lényegében az Európai Unió jövőjéről egyeztet. Azon túl, hogy ki a fene akarna ezzel az emberrel Európa jövőjéről egyeztetni (aki már a Nyugat-Balkán újrafelosztásának terve mögött is feltűnik, úgysem volt rég háború a kontinensen, már épp ideje), jogállamiságról pláne mit lehet ezzel az emberrel egyeztetni, de ha még a pártsajtó is megírta, hogy a helyreállításról tárgyalt Orbán Brüsszelben (5800 milliárd forint rohadtul sok pénz), akkor hol vannak az öles betűk szanaszét a KESMA bugyraiban arról, hogy győzött és lesz pénz lóvéra? Az, hogy az Európai Bizottság is annyira alulkommunikálta a látogatását, hogy a The Times tudósítója megkérdezte, talán szégyellik azt, hogy Orbán idejön, önmagában súlyos. És bár nincs itt és most hely mélyebben elmerülni ebben a témában, mintha valami nagyon nem stimmelne ezzel a történettel. Ez annyira nem jellemző a fideszes kommunikációra, hogy semennyire. Nem akarok hülyeségeket beszélni, de szerintem valami nem ment olyan flottul, mint kellett volna. Vagy még fű alatt zsarolni próbál – apropó jogállamiság -, vagy a Habony-Rogán duó próbálja kisütni, mit hazudjanak. Ha legalább nagyvonalakban lenne valami végleges arról, hogy a pénzek valóban ömleni fognak, az ég alja is tele lenne győzelmi jelentésekkel. De mert nem találtam ezeknek nyomát sem, úgy vélem, ennek oka van. Hogy pontosan mi az, azt előbb vagy utóbb megtudjuk, ahogy az lenni szokott. Ahhoz képest, hogy napok kérdése, és az országot a nevükre íratják az ország közvagyonát kiszervezik az alapítványaikba, már csak hab lesz a tortán. Bármi is lesz az.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!