Szeptember 25,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ameddig az istenbarma még tapsol is örömében, hogy belenyomták a hülye fejét a latrinába, addig mindig lesz olyan, aki belenyomja

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,437,618 forint, még hiányzik 1,562,382 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt! Ma nem foglalok össze semmit, rendhagyok kicsit, mert miért ne? Aki nem szeretne dühös lenni, akinek bántják a lelkét a csúnya szavak, az most keressen valami más olvasmányt a reggeli kávéja mellé, mindenkinek jobb lesz úgy.

Az utolsó kapcsolja le a villanyt! Ismerős? Naná, hogy az, vidáman kiszögelhetnénk egy jó nagy táblára az ország összes sarkába, de legalább a hetedhétnyelven beszélő kurvadrága csodakerítésre kiírhatnánk. Csak ugye van egy aprócska gond. Jelesül az, hogy ebben az országban már marhára le van kapcsolva a villany. Sőt, már a vezetéket is kilopták a falból, vitték a kapcsolót és a lámpabúrát, meg persze az izzót is. Ha szerencsénk van, és elég áhítatosan nézünk, talán majd valamikor visszakapjuk. Darabokban. Adományként. Majd akkor megmondja a közpénzmédia, hogy kinek a kezét kell csókdosni hálából.

Miközben a Századvég nevű izé Vera Jourovát és Frans Timmermanst elégtelenre osztályozta európaiságból és szolidaritásból (most is random felröhögök, amikor váratlanul eszembe jut az erről olvasott okfejtés), szinte észre sem vettük, hogy kiszorultunk a saját életünkből. Mert jön a kínai egyetem, nyugi, nem mesélek erről sem hosszan, sem röviden, szerintem mindenki tudja már a csodás sztorit. Most megy a parttalan vita arról, hogy húdejó lesz ez nekünk, vagy lett egy kémközpontunk. Közben alig gondolunk arra, hogy ez nem most dőlt el. Csak most derült ki. Csak a tervek elkészítése másfél évig tartott, előtte hosszas tárgyalások voltak, már amennyiben nem ivott valaki házipáleszt a nyugtatóra, és írta alá a szerződést tizenhét percnyi egyeztetés után. Mondjuk ez is benne van, de a tervezés akkor is hosszú hónapokat vett igénybe. Tudtunk erről, emberek? Nem hát! Sőt, most sem tudnánk, ha véletlenül ki nem derül.

Képzeljük csak el azt a gyönyörű pillanatot, amikor egy meleg, verőfényes, februári napon felébredünk, kezet mosunk, kihipózzuk a tojásainkat, felvesszük a matyóhímzéses maszkot, és azzal szembesülünk, hogy ahol tegnap még semmi nem volt, lett egy egyetemi város. Lehet rendes gong bao csirkét kapni, meg minden. Már persze csak akkor, ha harmadik országból (vagy harmadik magyar köztársaságból, amit hamarosan célszerűbb lesz huszadik magyar alaptörvény-módosításnak hívni) be lehet oda menni. Útlevél és vízum nélkül.

Nahogy arra ébredünk, hogy lett egy ilyenünk. A miénk, mi vettük, az unokáink is fizetik, veszett jó! Már várom azt a pillanatot, amikor szól a bankom, hogy a fővezér vett nekem az én pénzemből egy szép nyaralót, a lányáék már be is költöztek, a számlámon lévő pénz kevés volt ugyan (valójában egy kilincs ára jött ki belőle), de semmi gond, kaptam 300 millió forint hitelt, nincs más dolgom, mint szorgalmasan törleszteni. És ne aggasszon, hogy rövid ahhoz az életem, a gyerekeim és unokáim is öröklik. Az adósságot. És nem lehet lemondani róla, nem liberális diktatúra ez, hogy össze-vissza válogassunk. Vicces? Nem annyira, de itt tartunk. Tényleg.

És innentől már picsa mindegy, hogy lesz elszámoltatás gengszterváltáskor vagy sem (jó, még így sem mindegy. Legyen!), menő dolog egyes országokban ötvenszeres életfogytiglanra ítélni valakit, de azért lássuk be, annak legfeljebb eszmei jelentősége van, a delikvens nem fog kétezer évig senyvedni a priccsen, mert be van határolva az élete. Utána meg már ugyan mindegy neki, hogy még 1987 év letöltendője van, elül a dunsztosban gond nélkül. Dicső leszármazottai meg elnyaralgatnak a kacsalábban, amit az én leszármazottaim is fizetni fognak. Hát nem teljesen szuper? Hát rohadtul nem. Nem is értem, honnan veszi a bátorságot akárki, hogy ilyen döntést stikában, suttyomban meghozzon. Mekkora gerinctelen gecinek kell ehhez lenni? És még az is semmi, mert mindig lesz ilyen gerinctelen geci, ha egyszer mi azt szeretjük. Ameddig az istenbarma még tapsol is örömében, hogy belenyomták a hülye fejét a latrinába, addig mindig lesz olyan, aki belenyomja. Tájékoztatás, meg szakértők, meg társadalmi vita, mi? Meg egy nagy túróst! Rendesebb banánköztársaságban ilyenkor csak megkérdezik a főnöktől, hogy a felmenői jól vannak-e. Itt meg a Századvég osztályozza az Európai Uniót. Beszarok, komolyan. És ismétlem magam, mert nem tehetek mást. Ilyen ország márpedig nincsen. Éljen a Párt! Mostmár a Kínai Kommunista Párt is, mert nekünk úgyis mindegy.

Jó ébredezést, mi hamarosan jövünk az első beszólással.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!