NEHAZUGGY

Levágni a kezét?

Pável Melinda | 2021. Április 13, Kedd | 10:36

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Egyre furcsább világban élünk. Az ember azt hinné, ma, amikor naponta milliárdos szélhámosságokról hallunk, a kisebb stikliket észre sem vesszük, aztán néha szembesülünk vele, hogy dehogynem. A Telex számolt be róla, hogy több bejelentést kapott a rendőrség, mi szerint lopják a füzesabonyi temetőben a mécseseket. Nem most történt, hanem tavaly és tavalyelőtt ősszel, de kitartóan nyomoztak az ügyben, ennek köszönhetően elfogtak egy 48 éves füzesabonyi férfit, ki is hallgatták, és mivel elismerte, hogy ő követte a bűncselekmény-sorozatot, most majd bíróság elé kell állnia. A tolvaj elmondta, hogy kikapcsolták a házában az áramot, ezért a lopott mécseseket világításra használta. Házkutatást is tartottak, ötven mécses került elő, így most ötven rendbeli üzletszerű lopás miatt folyik ellene az eljárás. Az okozott kár mellesleg 10 ezer forint.

Az számomra nem világos, milyen szempontok alapján minősítik ezt az esetet üzletszerű lopásnak, mert az ember nem nyitott mécsesboltot, nem házalt vele, hogy eladja a nagy zsákmányt, mindössze apránként felhasználta, bár kétségkívül haszna származott belőle, hiszen sötétedés után is képes volt némi világosságot varázsolni az otthonába. Persze a magyar jog egyre átláthatatlanabb, közönséges halandó már nem lehet biztos benne, hogy a puszta létezése nem ütközik-e valamiféle törvénybe.

Végigolvastam a cikk alatti kommenteket. Megnyugtatott, mégsem vagyunk teljesen elveszettek, a többség szerint az ügy annyira bagatell, hogy nem lenne szabad foglalkozni vele. Már az is érthetetlen, hogy ellopott mécsesek miatt képes valaki feljelentést tenni, ráadásul több feljelentő is volt, akik szerint ez a rendőrségre tartozik. Azt is nehéz elképzelni, hogy vannak emberek, akik kijárnak a temetőbe és leltároznak, megvan-e minden, aminek ott kell lennie. Fogalmaim szerint a mécsesnek az a funkciója, hogy addig világítson, ameddig a látogatók jelen vannak, ez nyilván meg is történt, nyilván akkor vitte el azokat, amikor már nem volt jelen senki.

Akadtak természetesen más vélemények is, például hogy a sírokról bármit elvinni kegyeletsértés, és az tűrhetetlen. Olyan is volt, aki azt fejtegette, hogy a magántulajdon szent, ezért mindenki bűnhődjön, aki elveszi a másét. Többen megpróbálkoztak ellenérvekkel, hogy itt olyasmit tulajdonított el, amire a tulajdonosnak ténylegesen már nem volt szüksége, és megoldást keresett, majd talált, hiszen kikapcsolták nála az áramot. Erre az volt a válasz, hogy aki nem fizeti a számlát, az ne világítson és kész. Üljön sötétben, csak magának köszönheti, hogy ilyen helyzetbe került. Ezt óhatatlanul továbbgondoljuk, ezek szerint akinek nincs tüzelője, az fagyjon meg télen, de ne szedjen rőzsét az erdőben, mert az már lopás, ha pedig nincs ennivalója, haljon éhen, és így tovább.

Tudjuk, hogy munka nélkül nem lehetséges létezni. Jobban mondva jövedelem nélkül, amit többnyire csak munkával tudunk megszerezni, illetve ha sok-sok évet ledolgoztunk, akkor kapunk nyugdíjat, vagy aki okkal nem tud munkát vállalni, ő is kap valamiféle ellátást. Sokan vannak, akik ennek ellenére nem rendelkeznek akkora jövedelemmel, amennyiből fenn tudnák magukat tartani. Akik minimálnyugdíjat kapnak például vagy másféle minimális járadékot, még enni se tudnak normálisan, ha lakásuk van is még, villanyuk, fűtésük általában már nincs. Beszélünk róluk, de valójában el se tudjuk képzelni, hogyan élnek. A civil szervezetek igyekeznek segítséget nyújtani, de egyre több a rászoruló, a gyerekeseket részesítik előnyben, és ez érthető, de az idősekre, az egyedülállókra már nem nagyon jut figyelem. A jóindulatú emberek is támogatnak egy-egy elesettet, de az ő lehetőségeik is korlátozottak. Állami programmal lehetne ezt orvosolni, de hát az államnak mindig van fontosabb dolga, addig eljutottak, hogy mi egy munka alapú társadalom vagyunk, tehát dolgozzon mindenki, különben is, az embert a munka tette emberré, a segély csak egy megalázó valami, az nem szerepel az eszköztárban.

Pedig nem vagyunk egyformák. Van, aki szerencsés, ha ma elveszti a munkáját, holnap már talál egy másikat, de nagyon sokan nem ilyenek. Ha van egy szakmájuk, még a gondolattal se játszanak el, hogy valami mással foglalkozzanak, ha ért valamihez, el se tudja képzelni, hogy bármi mással foglalkozzon, még akkor se, ha az ő szakképzettségére igazából már nincs szükség. Ismertem ilyet, segítettem volna neki munkát keresni, de bármit javasoltam, mindenre az volt a válasz, hogy ahhoz ő nem ért. Hiába bizonygattam, hogy néhány nap alatt beletanul, képtelen volt hinni magában. Pedig csupa olyat kerestem, amelyhez nem volt szükség szakképzettségre, de nem tudtam meggyőzni, hogy néhány nap alatt megtanulható. Végül ő adta fel, mondván, nem találtam megfelelő ajánlatot. Meggyőződésem, hogy nagyon szeretett volna dolgozni, de nem hiszem, hogy valaha is képes lesz találni valamit.

A mécsestolvajról nem tudok semmit, talán soha nem dolgozott, talán rokkant és nem kap ellátást, ezt nem részletezi a hír, viszont az, hogy temetőben otthagyott mécsesekkel próbálta megoldani a problémáját, mégiscsak pozitívum, végső soron nem károsított meg senkit, a halottaknak már nem igazán volt szükségük a mécsesekre, bizonyára ő nem is érezte főbenjáró bűnnek ezt a lopást. Érdemes lenne figyelemmel kísérni, mi történik vele a továbbiakban. bíróság elé állítják talán? Még az a szerencse, hogy a kézlevágás már nem szerepel a büntetések között…

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!