NEHAZUGGY

A jogállami feltételek, avagy a kacsacsőrű emlős magányossága

Szalonna | 2021. Április 2, Péntek | 13:31

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A kacsacsőrű (Ornithorhynchus anatinus) kedves, jópofa kis állat, egyszersmind a taxonómusok rémálma. Csőrös, tojásrakó, mégsem madár, méhlepénye, emlője nincs, mégis emlős. A Linné-féle nevezéktanban az Ornithorhynchidae család egyedüli tagja, magyarán nemzetségi és fajszintű meghatározása, besorolása lehetetlen. Ennek ellenére köszöni szépen, jól van.

Használati tárgyaink között is számos definiálhatatlan akad, gondoljunk példaként az asztalra vagy a villamosra. Nincs rájuk konkrét meghatározás, de ez egy pillanatig sem akadályoz senkit abban, hogy összetéveszthetetlenül felismerje, használja őket, vagy megkülönböztesse bármi mástól.

És ezzel rá is kanyarodtunk a kormánypárt által szajkózott központi dogmára, a jogállamiság definiálhatatlanságára. Az ugye a mondás, hogy miután a jogállamiság formáljogilag meghatározhatatlan, ezért inkább hagyjuk a fenébe az egészet, mert mindenki másképp értelmezi. Nem kell ahhoz jogfilozófusnak lenni, hogy szigorú definíció nélkül, bizonyos posztulátumokkal bástyázzuk körül a fogalmat. Ez annyit jelent, hogy ahol az alábbi követelmények bármelyike nem teljesül, ott nincs jogállam. Itt van mindjárt a hatalmi ágak függetlensége, a szabad értékválasztás és önrendelkezés joga (igen, a nemi identitást és irányultságot is ideértve), a civilszféra érdekérvényesítési lehetőségei, a szabad sajtó, illetve a független közszolgálati média, vagy a kormányzatilag törvényesített korrupció-mentesség. A felsorolás távolról sem teljes, de nem is kell annak lennie, mert az Orbán-kormány minden elemében elbukik.

Igen. És ezzel összefüggésben emlékszem még a rendszerváltás görcsösen eufórikus hangulatára, amikor a szabadságeszmény lényegét a demokrácia és a jogállam jelentette, így az akkori politikai ellenzék leghangosabb jelszavaivá váltak. De hogy közelebbi példát is említsek, 2002 és 2010 között a Fidesz – néha igazságtalanul – ugyanezekkel a hívószavakkal kampányolt az éppen regnáló kormány ellen, és senki közülük nem emelte égnek a mutatóujját, mondván, ácsi uraim, de itt komoly hiányosságok vannak a jogállamiság jogfilozófiai felfogása vagy formáljogi definíciója körül. Vajon miért nem?

A kérdés költői, de ez semmit nem von le a jelentőségéből, ezért válaszolok rá. Egy jogállamban a mindenkori politikai ellenzék elemi érdeke, hogy demokrata legyen, a miénk pedig az, hogy hatalomra kerülve az is maradjon. Különben elfelejtünk késsel-villával enni, mert nem tudjuk megmondani, mire való az asztal, és oda a kacsacsőrű is, mert a korlátlan hatalmi érdek így kívánja.

Zacharov Tivadar

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!