Ordítok Blog

Pontosan elég annyi, hogy elszívja a kormánypárt a levegőt

Napsugaras szép reggelt, rigófüttyöt, méhzümmögést, virágillatot és ilyesmiket! Nálunk megkékült a kert. Nem azért, mert hasraesett és odaverte magát, hanem azért, mert az ebek randalírozás közben – számomra ismeretlen, ám rendkívül hatékony módszerrel – szétültették az ibolyát, és az most kertszerte virágzik. Csodaszép, főként az ész nélkül virágzó aranyvesszővel és a kissé megkésve pompáskodó téli jázminnal kiegészülve. Ha tehetném, receptre írnám fel mindenkinek, napi több marék nyugtatót meg lehetne spórolni vele.

Szeretném azt gondolni, hogy a pártpropaganda szalagmunkásain is segítene a virágzó kert látványa, de tartok tőle, hogy ez nem így lenne. Már csak azért sem, mert ők valami olyan párhuzamos univerzumban élnek, amit normális ésszel nagyon nehéz, vagy egyenesen lehetetlen felfogni. Miközben egymás szavába vágva nem értik, hogy mi fán terem a jogállamiság – holott esetleg megkérdezhetnék akár Szájer Józseftől is, mert az alaptákolmány azzal kezdődik, hogy Magyarország jogállam, tehát amikor barkácsolta a nagyszerű ősfideszes az Alkotmány leváltására hivatott fércművet, akkor még nem volt annyira ismeretlen fogalom, mint napjainkban -, most éppen azt nem értik, hogyan működik a független újságírás.

A kivéreztetett magyar sajtószabadságban a távozó indexesek néhány hét alatt összedobtak egy újabb portált, amely a Telex nevet kapta. Külön érdekesség, hogy a július 24-én felmondott újságírók új cégét a Van Másik Kft. megalakítására a papírokat már július 31-én kora reggel be is adták a cégbírósághoz. Magyarán egy hét alatt lefektették az új cég alapjait, ami médiavállalkozások esetében viszonylag gyorsnak tekinthető. Valójában inkább az történhetett, hogy a terv már a felmondások előtt kész volt.

Az nem a sajtószabadság ismérve, hogy létre lehet hozni hírportált. Az pedig eléggé valószínű, hogy az Index munkatársai nem a felmondás napján szembesültek azzal, hogy rohadtul nagy a baj, mert újságírónak igen ritkán megy olyan valaki, aki nem érti, mi a fene folyik a világban és ezen belül a közvetlen környezetében. Tehát alighanem felkészültek arra, ami végül be is következett.

A PestiSrácok nevű kiadvány szorgos munkával kiderítette, hogy a Telex nem is grátisz működik, hanem pénz is kell hozzá. Azt is kiderítették, hogy az olvasói adományokon túl valószínűleg egy vagy akár több üzletember is befektet a portálba. Jelenleg ezen rugóznak, bár nem teljesen világos, hogy ebben mi az újszerű, főként mi az, ami nem kompatibilis a független média elveivel. A világon mindenhol így működik a dolog. Vagy egy üzletember tulajdonában van egy sajtótermék – legyen az politikával foglalkozó hírlap vagy hírportál, szakmai- vagy akár bulvárlap -, vagy vegyes megoldással képes üzemelni. Tehát több befektető, mikroadományok, olvasói előfizetés, reklámbevételek, valamint ezek különféle variációi. Tisztán olvasói adományokkal legfeljebb egy olyan apró portál tartható fenn – az is nagyon nehezen, hónapról-hónapra bizonytalanságban -, mint amilyen a Szalonna, de ez nem hírportál, csupán véleményportál. Itt nem nyolcvan munkatárs dolgozik, maroknyi elszánt ember írja meg a véleményét napról napra. De ez nem pótolja az újságírók munkáját, nem is az a feladata, nem is alkalmas rá. Független médiára szükség van, és egy média nem attól lesz független, hogy pénz nélkül képes működni. Nem képes. De ettől még az ott dolgozó újságírók a lelkiismeretük szerint dolgozhatnak. Ahogy mi sem próbáljuk meg a minket támogató olvasók szája íze szerint igazítani a véleményünket – pedig a mi véleményünk jelentősége meg sem közelíti egy hír fontosságát -, úgy az újságírók is a szakmai és erkölcsi szabályokat betartva dolgoznak.

Van másik formája is a médiának, amikor kifejezetten egy párt működtet egy portált. Ezzel sincs semmi baj, a párt üzeneteinek valahogy el kell jutni az emberekhez. A pártlap munkatársainak feladata az, hogy ezt a feladatot végrehajtsák, ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy hazudnak. Mindössze annyit jelent, hogy a portált működtető, azt a pártkasszából finanszírozó politikai szervezet üzenetei kerülnek előtérbe. Semmi megvetendő nincs ebben, de nem nevezhető független újságírásnak sem, nem is érdemes próbálkozni vele. Fel kell vállalni azt, hogy pártlap.

Aztán van az, amit gyűjtőnéven KESMA-nak nevezünk. Igazából az ide összegereblyézett (bár néhányan a látszat kedvéért kimaradtak) médiaipari termékek működhetnének pártlap(portál, rádió, televízió) módjára, de ahhoz az kellene, hogy a Fidesz a saját költségvetéséből finanszírozza a működésüket. Akkor semmi baj nem lenne ezzel. A baj azzal van, hogy a Fidesz úgy működteti ezeket a pártlapokat, hogy közben közpénzből fizeti őket. Közvetlenül vagy közvetve, fizetett cikkek, kormányzati reklámok, vagy állami tulajdonú cégek reklámjain keresztül áramlik ide a mi adónk. Amikor egy párt visszaél a hatalmával – az államkasszához és az állami cégekhez kizárólag csak a Fidesz fér hozzá -, iszonyatos összegekből kiépít egy olyan propagandagépezetet, mely közpénzből működve a párt érdekeit szolgálja, akkor nem beszélhetünk sajtószabadságról.

Ehhez nem szükséges betiltani a független médiát, még csak börtönbe sem kell vetni az újságírókat. Pontosan elég annyi, hogy elszívja a kormánypárt a levegőt, hogy nem a piac határozza meg az egyes médiatermékek életképességét (ha jó, megbízható, szavahihető, érdekes, fontos az a portál, akkor sok lesz az olvasó, ha sok az olvasó, a hirdetőknek megéri ott reklámozni, a befektetőknek megéri beruházni, tehát lesz forrás a működéshez), hanem a Fidesz érdeke.

Az anyagi forrásokon kívül van még valami, ami a sajtószabadság létét vagy nemlétét meghatározza. Ez pedig az információkhoz való hozzáférés. Ez Magyarországon nem létezik. A közadatokhoz nem lehet hozzájutni, hónapokig, akár évekig kell pereskednie az újságíróknak azért, hogy betekinthessenek olyan adatokba, melyeknek eleve nyilvánosnak kellene lenniük. A Mészáros Lőrinc-féle fociakadémia gazdálkodásától kezdve az önkormányzatok működéséig, a közbeszerzésektől a járványadatokig minden információt elzár a Fidesz-uralta gépezet. A kórházak valódi állapota, a járványhelyzet kezelése nem látható, mert a kormány egyik első dolga volt hírzárlatot elrendelni, katonai erővel akadályozni azt, hogy újságírók juthassanak be, és adatok juthassanak ki.

A helyzet most így fest: a nagyon sok, ötszáznál is több, közpénzből finanszírozott, a Fidesz érdekét szolgáló propagandaportál, megyei lap, tévé és rádió mellett van néhány független hírportál. Ezek nem azért léteznek még, mert ez egy demokratikus, szabad ország, ahol a médiaszabadság természetes, hanem annak ellenére, hogy a fideszes propagandahadsereg, a kormány, a törvényalkotók és a hatóságok mindent megtesznek azért, hogy elhallgattassák őket. A több mint ötszáz propagandafelület mellett kevesebb mint tíz független, jelentősebb elérésű hírportál, néhány tucat egyéb felület – többnyire kis költségvetésből vegetáló, jellemzően publikációkat közlő – létezik. Ezeknek (ahogy nekünk is) naponta kell szembenézniük a létbizonytalanság mellett a kormány, a párt beszélő fejeinek, a propagandistáknak és a hatóságoknak a támadásaival, a több irányból érkező fenyegetésekkel, a személyeskedő gyalázkodásokkal, rágalmakkal, lejáratókampányokkal. Ennek egyik élharcosa éppen az az igazságügyminiszter, akinek az egyik feladata lenne a médiaszabadság biztosítása.

Facebook/Varga Judit

Ebbe a sorba csatlakoznak be a különféle propagandisták is. Sokan. Rengetegen. Most csak egyet idézek, a Pilhál család egyik tagját:

 2010-es Fidesz-kormányok óta viszont ismét rabigában szenved a független újságírás az orbáni cenzúra miatt. (Ezt onnan tudni, mert erről ír, beszél, szitkozódik az összes hazai ellenzéki újság, rádió és televízió. Ebben a rettenetes cenzúrában…)
Mondaná meg valaki: van-e olyan kormányszapuló aljasság, amit még nem rendezett sajtó alá, nem mondhatott mikrofonba, kamerába ellenzéki újságíró „a még megmaradt” (többtucatnyi) végváraiban?

Az, hogy ilyen körülmények között, mindezek ellenére még létezik független média, nem a Fidesz és nem a kormánynak titulált fideszes pártkáderek érdeme, hanem azoké az újságíróké, publicistáké, munkatársaké, akik vállalják az elképesztő nehézségeket és teszik a dolgukat akkor is, amikor sokkal egyszerűbb lenne feladni, más szakmát választani, vagy beállni a sorba a közpénzes pártvályúhoz. A valóság ez, nem pedig az, amit a rezsim és annak szolgái hirdetnek.

Hosszú és keserves lett megint a jóreggelt-puszi, de majd kipihenjük magunkat a hosszú hétvégén, hátha jobb világra ébredünk egy reggel. Vagy – és ez csak így működik – kiharcoljuk azt a jobb világot.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább