November 28,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Magánügy

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,632,529 forint, még hiányzik 1,367,471 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Idősotthonba költözött Kovács László egykori külügyminiszter, az MSZP volt elnöke. Nem csak a bulvárlapok, de a nevesebb független újságok is beszámoltak erről a hírről, mint ahogy arról is, hogy mennyit fizet érte Kovács és milyen szolgáltatásokat vehet igénybe. Én már csak azt nem értem, hogy ehhez nekünk mi közünk van, ez miért hír? Kovács úgy éli az életét, ahogyan csak szeretné, ehhez nem sok köze van a társadalomnak, hiszen már nem egy aktív politikusról beszélünk, tehát ez magánügy. De ha már a sajtó elővette, akkor csak emlékezzünk meg mi is arról, hogy micsoda hírt kerekítettek abból a tényből, hogy egy 82 éves ember úgy döntött, hogy idősotthonba költözik. Igen, nem arról van szó, hogy oda került – mint ahogy azt sok hazai lap írja –, hanem ezt válaszotta, vélhetően saját elhatározásból.

Ez Nyugaton egy teljesen normális, majdnem mindennapi dolog, semmi meglepő nincs abban, ha valaki úgy dönt, nagyobb biztonságban érzi magát, ha egy olyan helyen lakik, ahol elérhető az orvosi ellátás, főznek, takarítanak rá, és nem igazán kell aggódnia amiatt, hogy valami problémája adódik, amit egyedül nem tudna megoldani. Persze nem mindenkinek való ez az élet, de hát nem vagyunk egyformák. Kovács azt a döntést hozta, hogy egy idősek otthonába költözik, amihez én jó egészséget kívánok. Véleményem szerint az kellene a normális legyen, hogy valaki még időben így dönthet, mintsem hogy saját otthonában addig küzd a hétköznapokkal, ameddig el nem jut arra a pontra, amikor otthonba kényszerül. De nyilván a történetből nem ezért lett elsősorban hír, hanem amiatt, mert arról beszélnek több cikkben is, hogy lényegében luxuskörülmények között él most Kovács, tehát igaz a kijelentés, miszerint luxusbaloldal.

Nem tudom, kinek mit jelent a luxus, de nekem az alábbi sorok nem épp ezt juttatják eszembe, de biztosan én tévedek.

Az intézmény tájékoztatója szerint több millió forintot kell fizetni itt egy lakásért (ami nem örökölhető), és ehhez jön még havonta körülbelül 160 ezer forint térítési költség. Emellett egyéb szolgáltatásokhoz is hozzájuthat a bentlakó, de ez már pluszpénzbe kerül: van fodrászat, manikűr, pedikűr, kozmetika és ebédre is vendégül láthat itt bárki egy barátot, ismerőst vagy családtagot, bár ezek a lehetőségek most, a járványhelyzetben szünetelnek.

Ezek az árak egyáltalán nem luxusárak, noha nyilvánvalóan nem is a legolcsóbb lehetőséget takarják. De végső soron Kovács annak idején külügyminiszter volt, tehát talán normális az, hogy maradt annyi pénze, hogy egy ilyen intézménybe költözzön be. A luxus ott kezdődne, ha mondjuk a Maldív-szigeteken vagy Dubajban bérelne egy lakást magának, ahol bejárőnővel és személyzettel venné körül magát. Akkor lenne miről beszélni, és lenne is miért felháborodni, de a fentieket figyelembe véve egyszerűen nem értem, miért lett ebből az egészből hír. Kovács szolgálhatna akár jó példának is, hiszen ő maga döntött a költözésről még abban az időben, amikor szellemileg teljesen jó állapotban volt. Ez a döntés egy észszerű döntés, amelyet támogatni kellene, nem pedig úgy beszélni róla, mintha Kovács meghalni ment volna az otthonba.

Az való igaz, hogy Magyarországon az idősotthonokba meghalni mennek sokan – oda is csak kihalálos alapon lehet bekerülni -, de ez nem feltétlenül kellene, hogy így legyen. Mint ahogy kórházba sem meghalni kellene járni, ennek ellenére az idehaza sokszor megtörténik. Az idősotthonok sokak számára az élet részét jelentik, pont ezért természetesnek veszik, hogy egyszer eljutnak oda. Magyarországon azonban akár több évig is várnia kell egy-egy idős embernek ahhoz, hogy esélye legyen bekerülni bárhova is. Emiatt sokan nem is nagyon gondolkodnak el ezen az egészen, arról nem is beszélve, hogy a legtöbben egyszerűen meg sem engedhetik maguknak a magas költségeket. Hiszen már egy önkormányzati ellátású otthonba is lehet akár több, mint 100 000 forint a havi díj, amihez minimum ekkora összegű nyugdíjra lenne szükség. De mit kezdjen magával az, aki a nyugdíjminimumból él? Az emberek évtizedekig fizetik az adóikat, hogy aztán később széttárja a kezét az állam és azt mondja, hogy bocsánat, de nem tudunk segíteni. A helyzet viszont az, hogy ha megfelelően csoportosítanák a befolyó összegeket, akkor lenne elegendő pénz arra, hogy javítsanak a helyzeten, csak akkor kevesebb pénzt lehetne ellopni, ugye. A nyugdíj megemelése nem egyszeri költség lenne, mint az Erzsébet-utalványok kiosztása, ezért annak meglenne a hatása a költségvetésre is.

Ugyanez igaz a szocális ellátás javítására is, amely magába foglalja az idősotthonokat is. Magyarországon azt fogják ellátni idős korában is, aki tehetősebb. Aki nem az, arról jobb esetben a családtagjai, rosszabb esetben viszont senki sem fog gondoskodni. Az, hogy Kovács László ellátáshoz jut, szerintem nem felháborító, hiszen mégis csak külügyminiszter volt, a felháborító az, hogy egy átlagember nem juthat hasonlóhoz. Még akkor sem, ha évtizedeken keresztül fizette az adóját az államnak, amely később egyszerűen megtagadja a gondoskodást, ha az embernek nincs elegendő pénze. A tehetősebb nyugati országokban sokszor az emberek nyugdíja elég arra, hogy privát intézménybe költözzenek be idős korukra, ahol szinte mindent megkaphatnak. Az egészben szerintem az a legfelháborítóbb, hogy egy havonta 441 euróba kerülő idősotthon a mai Magyarországon luxusnak számít. Ez igen sokat elmond Európa gazdasági motorjáról, a kereszténység bölcsőjéről, amely megmutatta Európának, hogy másként is lehet.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!