Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Nemzeti Zöldség és Húsbolt

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Orbán már majdnem mindent megszerzett: bankot, energiaszolgáltatást, szerencsejátékot, tömegkommunikációt, a Balatont, sínen van a járványban padlóra küldött vendéglátás olcsó felvásárlása – de a fránya multik a kiskereskedelemben még tartják magukat.

Sebaj, már hangolja ellenük a zenekart. Hol Lázár János ereszt egy nagyot, hol az agrárminiszter, aki a minap ezt mondta: „olyan mértékű nyereség képződik a szektorban, majd ezt követően hagyja el az országot, amit nem lehet annyiban hagyni.”

Újra és újra ezzel jönnek, hogy a gaz multik kiviszik a pénzt az országból. Vajon hányan veszik be ezt a bődületes baromságot?! Aki végiggondolja a Tesco, az Auchan, az ALDI, a Lidl, a Penny Market vagy a SPAR magyarországi történetét, és tisztában van a piacgazdaság működésével, az biztosan nem. Mert mi is történt?

Idejöttek, építettek, munkahelyet teremtettek, és addig számunkra ismeretlen színvonalú kiszolgálásban részesítették a vásárlókat. Megfizették az adókat, amelyeket a magyar törvények előírnak. Természetesen mint minden vállalkozás, ők is a haszonért dolgoznak. Ahhoz viszont senkinek semmi köze, az államnak se, hogy a hasznot mire és hol költik el. Dubajba utaznak-e, repülőgépet vesznek vagy 20 milliós karórát a barátnőjüknek, netán befektetik valamibe, vagy otthon az élére rakják, és nézegetik. Mészáros Lőrinctől vagy Orbán Győzőtől se kérdezi senki, hogy hova tette a többszáz milliós osztalékot, amit évről évre fölvesz. Pedig a nemzet gázszerelője egy részét dokumentáltan kiviszi az országból.

Az agrárminiszternek három érve van arra, hogy miért „nem lehet annyiban hagyni”. Az első érv („a kivitt pénzeket hazai fejlesztésekre lehetne költeni”), gondolatilag lötyögős, tényszerűen hazug. Ezek a multik éveken keresztül bővítették a bolthálózatot. Lehet, hogy egy ideje nem költenek magyarországi fejlesztésre annyit, mint régebben, csakhogy a bővítésnek van egy természetes határa. Mivel a kereslet nem nő határtalanul, a bolthálózatot sem lehet a végtelenségig növelni. Nem növelnék a helyükre beülő magyar tulajdonosok se. És különben is, nemigen hallani, hogy Orbán strómanjai túlárazásból szerzett hasznukból annyit költöttek volna „fejlesztésre”, amennyit a multik. Nemigen hallani arról, hogy a leggazdagabb magyar, Mészáros Lőrinc bármit is fejlesztett sokmilliárdos hasznából. Ő inkább szerzett – olyat, ami már megvolt.

Az agrárminiszter másik két érve nem más, mint értelmetlen szóhalmaz:

  1. „kiszámíthatóbb lenne a gazdaság tervezése, ha tudnánk, hogy a kereskedelemnek mire mekkora szüksége van”;
  2. „az áringadozás is kivédhetőbb és a piac is egyszerűbben szabályozható lenne”.

Miféle kiszámíthatóságról és tervezhetőségről beszél a nyúltenyésztő agrármérnök? Miért kellene a minisztériumnak tudnia, hogy a kereskedelemnek mire van szüksége? A kereskedő tudja, hogy hány épületre, mérlegre, hűtőgépre, polcra, pénztárgépre, mennyi tisztítószerre és mekkora személyzetre van szüksége, nem vár arra, hogy majd az állam megmondja. Pláne nem, hogy megtervezze. Nem a szocializmusban élünk, ahol a fene nagy tervezés, furcsa mód, állandó áruhiányt hozott.

Miféle egyszerűbben szabályozható piacról beszél az állati takarmányozáshoz értő agrármérnök? Ha van olyan terület, ahol viszonylag jól működik a kereslet-kínálat szabályozó hatása, az pont az élelmiszerpiac. Az állam semmilyen áringadozást nem védhet ki, ha egyszer több vagy kevesebb terem valamiből. Legfeljebb hatóságilag eltérítheti az árakat a tényleges költségektől, mint a szocializmusban.

És ha már az árakról van szó: a sokat szidott multik árai mindig jobbak voltak a magyar üzletlánc, a CBA árainál. És a CBA ennek ellenére sem bírja a versenyt, sorra adja át az üzleteit az ALDI-nak vagy a SPAR-nak. És láss csodát: ahol én lakom, ott a CBA helyén nyílt SPAR csodát művelt. Ugyanakkora alapterületen szellősebb, áttekinthetőbb lett a bolt, miközben az áruválaszték bővült, és az addigi két pénztár mellett még önkiszolgáló pénztárt is létesítettek. Valamit tehát tudnak ezek a multik, amit a CBA nem tud, és ezért is kell drágábban adnia az áruját – hogy túléljen.

Ezek után nem nehéz előre látni, hogy mi lenne, ha sikerülne elűzni a multikat, és magyar kézbe adni az élelmiszer-kiskereskedelmet. Ha most is drágábbak, amikor még nyakukba liheg a versenytárs, akkor a versenytárs állami segédlettel végrehajtott kirugdosása után még drágábbak lesznek, miközben a kiszolgálás színvonala és az áruválaszték is romlani fog. Mi, vevők mindenképpen rosszul járunk. Ráadásul az állam is rosszabbul járna, mert csökkenne az adóbevétele. Egyedül az új magyar tulajdonosok járnának jól, vehetnének még három Porschét, négy Ferrarit, újabb hajót az Adriára, villát Horvátországban, repülőjegyet Dubajba. De legalább el lehetne mondani, hogy a Nemzeti Trafik, a Nemzeti Útdíjfizetés, a Nemzeti Konzultáció, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, a Nemzeti Hulladékgazdálkodás, a Pálinka Nemzeti Tanács, a Nemzeti Lovarda és a Nemzeti Vágta után a zöldség-gyümölcs, a tej- és tejtermék, a száraztészta és a húskereskedelem is nemzetivé lészen.

Andor Mihály