NEHAZUGGY

Barátom? Szomszéd? Testvérem? Viktorom? Apuka?

Tamás Róbert | 2021. Március 23, Kedd | 8:05

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt! Állítólag már itt dudál a tavasz a kanyarban, csak még nem látszik, mert kitakarja a birkózószőnyeg. Müller Cecília azt állítja, hogy a szennyvízben mért koronavírus-örökítőanyag mennyiségének növekedése megállt, ami jó hír, ha így van. Azt is elmondta a tisztifőorvos, hogy két új vakcinát engedélyeztek magyarországi használatra, egy kínait és egy indiait. Ez remek dolog – elméletben -, az azonban minimum felháborító, hogy az új kínai oltóanyag magyar engedélyezéséről a külföldi sajtóból kellett értesülnünk. Szemben a közhiedelemmel én úgy vélem, nincs mindennek határa (az emberi ostobaságnak biztosan nincs), de nem különösebben jó megint szembesülni azzal, hogy a magyar kormány ilyen nagy ívben szarik a saját állampolgári fejére. Nem az lett volna a minimum, hogy tájékoztatják a lakosságot? Mert szerintem de.

Nem emlékszem arra, hogy valaha is harsány röhögésre késztetett volna Gulyás Gergely bármelyik megszólalása, de ha igaz, amit a 24.hu idéz tőle – és miért ne lenne igaz -, akkor most jött el az ideje a hahotának.

a kormány álláspontja nem változott, nemcsak a politikusoknak, hanem az üzleti élet szereplőinek is példát kell mutatniuk a járványhelyzetben. Felelőtlenség és nem elfogadható az, hogy valaki most jár Dubajba.

Ez a Parlament folyamatosan megszentségtelenített falai között hangzott el, ugyanott és ugyanakkor arról is mesélt Gulyás Gergely, hogy ő nem ismeri Orbán Viktor barátait, de lehet, hogy azon az ominózus luxusrepülőn egy üzletember utazott üzleti ügyben, de az sem helyes ezekben a vérzivataros időkben. Én ugyan nem tudom, ki ült azon a bizonyos repülőn a barátnőjével – vagy ezen az alapon üzleti partnerével -, de azért belegondoltam, hogy tíz évvel ezelőtt ki nevezte volna üzletembernek Mészáros Lőrincet. Pláne olyan üzletembernek, akit Dubajba szólítanak az üzleti ügyei. Ha ez most bekövetkezett, akkor már biztos, hogy ez az ország megérett a pusztulásra.

Úgy fest, Nagy István agrárminiszterből is felbugyogott a nemzeti érzelem. Egy interjúban azt taglalta ez a nagytudású, nemzetgazdaságilag feltétlenül hasznos ember, hogy igaza van Lázár Jánosnak – ő a másik hasznos -, borzasztóan szörnyű, hogy az élelmiszerkereskedelemmel foglalkozó rohadtmultik megcsinálják itt a nagy hasznot, aztán kiviszik a nyereséget külföldre. És azt kell megoldani, hogy a magyarok keressenek sokat, mert akkor az a nyereség itt marad, ahogy milyen jó lett volna, ha az üzletláncok nyereségét sem vitte volna ki a külföldi tulajdonos, most azt a pénzt mind be lehetne ruházni itt, és dejó lenne. Tényleg? Az vajon rendben van, ha Mészáros Lölö fogja a közpénzből harácsolt nyereségét, és focicsapatokat, szállodákat és a franc tudja miket vásárol külföldön? Az a pénz nem hiányzik nekünk? Pláne az a pénz, amit a magyar kormány szór szerte a világban mindenféle elfogadható ok nélkül? Csak konkrétan az a pénz hiányzik a magyar gazdaságból, amit a Lidl és a többi üzletlánc tulajdonosa kivisz? Már ha kiviszi, mert szerintem elég rendesen beruház helyben is. A legmagasabb bérek ezeknél az üzletláncoknál vannak, az üzletek eladótere mindig kulturált, rendszeresek a felújítások, folyamatosak a fejlesztések, az árukínálat bőséges, a zöldség-gyümölcs mindig friss, az árak elfogadhatóak. Vagy éppen ez a baj? Mi van a háttérben? Melyik nyomoronc foga fáj erre a piaci szeletre? Mert hogy nekünk abban semmi jó nem lesz, ha valamelyik enyveskezű ráteszi a mancsát az élelmiszerkereskedelemre, abban én teljesen biztos vagyok. Hogy érthetőbb legyek: egyáltalán nem vonzó számomra, hogy a kulturált üzlet helyett a Mészáros, Mészáros és Mégmészárosabb üzletlánc lepukkant boltjában vehessek félig penészes krumplit dupla áron, a NER nagyobb dicsőségére. Nagy István és Lázár János honfiúi buzgalmában arra nem gondolt esetleg, hogy a külföldi tulajdonú összeszerelőüzemek helyett a támogatást a magyar termelőknek, élelmiszer-előállítóknak, sajtműhelyeknek, manufaktúráknak kellene juttatni, felállítani egy – kezdetben nem nagy, de fejleszthető – bolthálózatot, ami alternatívája lehetne a multiknak? Tudom én, hogy a piaci verseny nem a NER erőssége, sokkal könnyebb beülni a készbe, ha közben alaposan sikerül kicsellózni a magyar emberekkel, az csak bónusz nekik.

Ha már bizonyos piaci szeletek felzabálásáról van szó, nem lehet kihagyni Bige László esetét a magyar bűnüldözéssel, pláne és főként a magyar propagandamédiával. Hogy azokat a bűncselekményeket, melyekkel vádolják, elkövette-e Bige, azt majd kiderítik a megfelelő hatóságok. Mindenesetre különösnek tűnnek a vádak, legalábbis hétköznapi ésszel nehezen felfogható, mi a fenéért lopná meg valaki a tulajdon cégét, hiszen a nyereség amúgy is az övé. De ezt nem az én feladatom feltárni, azonban különösnek találom, hogy a pártmédia ilyen vehemenciával vetette bele magát a Bige-ügybe. Az Origo névtelen cikkben rántotta le tegnap a leplet Bige Lászlóról, aki szerintük a Horn-kormány alatt gazdagodott meg, megkárosítja a tulajdon cégét (miért?) és Péterkémnek szólította Medgyessy Pétert, amikor az miniszterelnök volt, továbbá van egy luxushelikoptere a cégcsoportnak, melyet Bige arra használ, hogy ide-oda röpköd vele. Az sajnos nem derül ki az Origo cikkéből, hogy mondjuk Csányi Sándor hogyan szólítja Orbán Viktort szotyolaköpködés közben, ahogy az sem, hogy amennyiben a saját tulajdonú helikopteren röpködés ilyen elítélendő dolog, akkor minek minősül az, amikor valaki másvalaki repülőjét/helikopterét/jachtját veszi igénybe luxusutazásokhoz úgy, hogy közben az illető politikus, ajándékot nem fogadhat el, olyantól főként nem, aki közpénzek körül sündörög, de magának a politikusnak a fizetése biztosan nem elég, hogy fedezze az urizálást.

A Magyar Nemzet még rádob egy lapáttal az Origo nem túlságosan színvonalas propagandaanyagára, és felteszi a nagy kérdést:

A kutatás több tíz millió forintba került, ám Bige nem árulta el a pontos végösszeget, csak annyit mondott, hogy nem jelentett különös gondot, hogy kifizesse.

Bige bűnügyi előzményei tükrében nem jelent nagy kockázatot, ha leírjuk, hogy a kutatást vélhetően saját vagyonából finanszírozta,

mert ha valamelyik cége fizette ki azt, rendkívül alaposan meg kell indokolni a költséget, hogy milyen konkrét gazdasági cél indokolja a szivárványkoalíció győzelmének esélyeit firtatni.

Itt ugye arról a közvéleménykutatásról van szó, mely a jelenlegi pártpreferenciákat és a választási esélyeket vizsgálja. Egészen elbűvölő az az igyekezet, ahogy a cikk szerzője próbál megfelelni az elvárásoknak, ezért lényegében egyvégtében hülyeségeket ír. Nekem ez lett a kedvencem:

Bige bűnügyi előzményei tükrében nem jelent nagy kockázatot, ha leírjuk, hogy a kutatást vélhetően saját vagyonából finanszírozta,

A kérdésem: NA ÉS AKKOR MI VAN? Saját vagyonából mindenki azt finanszíroz, amit csak akar. Tudom, hogy ez a NER-ben a közpéncsöcsön lógó piócaállomány számára nehezen érthető, fura, hihetetlen és gyanús, de a normális életben ez a szokás. A saját, legálisan megszerzett, adózott pénzéből azt vesz az ember, amit csak akar, ha az az árucikk nem illegális. Vehet közvéleménykutatást, luxushelikoptert, kacsalábat, seggenfütyülős kakast, vattacukrot, szigetet. A baj nem ez, hanem az, amikor a nerencek nem a saját pénzükből vásárolgatnak, hanem a mi pénzünkből. A két dolog között oltári nagy a különbség.

Húha, jól felhúztam magam, kissé hosszabban dühöngtem, mint ami hajnalhasadáskor még elviselhető az olvasóknak. Be is fejezem, csak magamban töprengek tovább, hogy vajon kinek a rágószerve fájdult meg Bige László birodalmára, és az illető hogyan szólítja Orbánt. Barátom? Szomszéd? Testvérem? Viktorom? Apuka?

Jó ébredezést mindenkinek és szép napot! Lehetőleg tavaszit.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!