Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Mély undorral viseltetnek irántunk, miközben ők az elefántcsonttoronyban élnek, és a mi vérünket szívják

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

2006. november 4-én reggel a XII. kerületi Szilágyi Erzsébet fasorban a házaspár lelépett a Lexus terepjárón érkező Habony elé, ő rádudált a gyalogosokra, majd a lehúzott ablakon keresztül rájuk is kiabált: legközelebb nem fékez, hanem elüti őket. A beszólásból szóváltás lett, majd Habony kiszállt, és a sértett K. Sándor és felesége, P. Erzsébet után ment. Előszőr beletaposott bevásárlókocsijukba, majd egy ütéssel leütötte a férfit, a nőt pedig hasba rúgta. Ezt követően Habony visszaült a terepjáróba, és kikerülve az ötvenes éveiben járó férfit, elhajtott a helyszínről. 

• „Habony Árpád a Miniszterelnökséggel sem kormányzati szolgálati, sem megbízási, sem más jogviszonyban nem állt, és jelenleg sem áll. Ahogy arra az elmúlt napokban megjelent sajtóközleményében a Miniszterelnökség már utalt, Habony Árpád tanácsait, észrevételeit számos politikus meghallgatja, ez azonban nem jelenti azt, hogy bármiféle munkaszerződése lenne a Miniszterelnökséggel vagy más tárcával.” Ezt a választ kapta az Átlátszó közadatigénylője, miután kiderült, a miniszterelnök tanácsadójaként emlegetett Habonynak a Miniszterelnökség kezdeményezésére van állandó parlamenti belépője.

Újabb videó került nyilvánosságra egy büntetőfékezésről, amely szerint egy Berki Krisztiánhoz rendkívül hasonlító férfi vezeti a segédmotort Óbudán, a Pusztakúti úton. A felvétel tanúsága szerint a férfi először végrehajtott egy veszélyes manővert, majd összeszólalkozott a veszélyeztetett jármű vezetőjével, akit nem engedett továbbhaladni, végül pedig lehajtott az első lehetőségnél. 

• Szabálytalan és indokolatlan fékezéssel vészfékezésre kényszerített egy utasokat szállító autóbuszt egy férfi 2018. március 17-én a 3. kerületben – áll a Budapesti 4. és 7. Kerületi Ügyészség vádiratában, melyhez fotókat és egy videót is csatoltak.

• Szabadulása után pár évvel M. Richárd volt az, aki 2017. május 15-én a Dózsa György úton balesetet okozott, amikor luxusautójával 140 kilométeres sebességgel belerohant egy másik, éppen kikanyarodó autóba. A balesetben két ember meghalt, öten súlyosan megsérültek.

Hogy mi a közös ebben három emberben? Nagyon sok minden. Bizonyítani ugyan nagyon nehéz, főleg a magyar maffiaviszonyok miatt, meg a kéz kezet mos elv gyakorlati érvényesülése miatt is. Ettől még adott három, egymástól elméletileg teljesen független ember, akik valójában külön-külön, vagy így, vagy úgy, de ezer szálon kapcsolódnak Don Orbánhoz.

Igazából nem is ez a része érdekel, hanem az, hogy mindhárom esetben a hülyének nézés magasiskolája az, ami kurva idegesítő. A végletekig elmenő felelősséghárítás és maszatolás. Mindhárom elkövette azt, amit elkövetett: Habony esetében testi erőszak, vagyis garázdaság, M. Richárd esetében bedrogozva okozott baleset, amelyben emberek haltak meg, illetve Berki esetében szerencsére nem történt személyi sérülés, „csak” anyagi kár.

A felsőbbrendű cinizmus. A kivagyiság és érinthetetlenség illúziója, az én feletettek állok, és azt teszek veletek, amit akarok eszelős kényszerképzete. A hatalommal és kapcsolatokkal takarózó verőemberek. Akik kénytelenek köztünk járni, és minket valamiféle szorgos rovar minőségünkben elviselni, hiszen az ő kényelmükért dolgozunk. Lenézően és mély undorral viseltetnek irántunk, miközben ők az elefántcsonttoronyban élnek, és a mi vérünket szívják. Belőlünk és rajtunk élősködve léteznek. Aztán ha az útjukba kerülünk a sors véletlen fintora miatt, akkor elütnek, hasba rúgnak, frontálisan belénk hajtanak, vagy megállásra kényszerítenek. Mert ők megtehetik. Mert vagy akkorára gyúrták magukat izomzatilag, hogy a testi erejüket használva, félelemben tartanak, vagy olyan kapcsolatrendszerük van, hogy ha megvernek a nyílt utcán, még akkor is nekik áll feljebb. Ha tetten érik őket, tagadnak, hazudnak, mellébeszélnek, fenyegetőznek, beperelnek, hülyének néznek. Akkor is, ha videofelvételek vagy szemtanúk állítják az ellenkezőjét. Amikor szarba kerülnek, akkor nem beismernek, és bocsánatot kérnek, hanem sunyin kimásznak a felelősség alól, vagy egyenesen megfélemlítenek. Mert megtehetik. Mert valaki védi a seggüket. És ha kikívánkozik belőlük a hollywoodi filmsztár, akkor mindenki meneküljön, amerre lát. Örüljön a polgártárs, ha túléli az ilyenekkel való találkozást, és mondjuk a hétvégi bevásárlást megússza egy-két monoklival, és nem a hullaházba kerül.

Egyébként halkan jegyzem meg: a hatalomnak ezektől kellene megvédenie a népet, nem pedig szövetkezni, bratyizni, vagy felbérelni az ilyeneket (igaz, Kubatov?), például egy esetleges népszavazási kezdeményezés megakadályozására. De itt meg kell mutatni az erőt, hogy értse mindenki, bármikor előkerülhet egy kétes figura, aki ha kell, elmagyarázza, merre van az előre. Aztán ha kiderül, hogy a kormányzó pártnak köze van az alvilági figurához, akkor természetesen tagad. Meg hülyének néz, ahogy ezek teszik velünk valahányszor lebuknak. Van következmény? Nincs. Van biztonságérzet? Nincs. Van jogállam, ahol védik az érdekeimet az ilyenekkel szemben? Nincs. Ha van kapcsolatod, mint a Cosa Nostrában vagy a Camorrában, akkor nincs gond. Ha nincs, akkor véged van.

Sokan mondják, ez a mostani maffiaállam. Az. A maffia definíciója: állam az államban. Nálunk inkább ezt úgy lehetne értelmezni, hogy állam az állam felett. Saját magát tartja fogva, ugyanakkor a saját maga által elfogadott törvényekkel vagy normákkal úgy él vissza, hogy azt tanítani kellene. Ezek a végrehajtó- és megmondóemberek, akik köztünk járnak, és mint egy videojátékban, különleges képességek birtokában vannak. A szó legrosszabb értelmében véve. GTA Magyarország. Jóleső és megnyugtató az a biztonságérzet, amiben tartanak minket. Többek között ezek miatt félnek az emberek véleményt mondani, meg kiállni az igazukért. Ez a testet öltött büntetőfékezés. Amit Orbán is művel velünk, akik az ország nevű buszon utazunk. Mert tehetetlenek és kiszolgáltatottak vagyunk egy luxuskormány hóbortjaival szemben. És ha nem jól viselkedik a buszvezető, akkor besatuzik előttünk. Ha nem kapaszkodunk, akkor jó esetben csak összetörjük magunkat. Rosszabb esetben kileheljük a lelkünket. Aztán amikor kérdőre vonják a tettest, akkor hazudozik, mellébeszél, sőt a buszvezetőt okolja, hogy nem állt meg. Így kell ezt csinálni. Így kell bánni velünk, ezt kell erősíteni a fejekben. Van aki megteheti, és meg is teszi, neked meg nix ugribugri. Ez az üzenete ennek az egésznek, ez a mondanivalója. Senkik vagyunk, és azok is maradunk, ameddig nem takarítjuk el a szemetet, ami már tizenegy éve egyre csak gyűlik az országban.

És még valami. Ameddig Orbán ül a kormánynál, bármikor felmehet forgalommal szemben az autópályára, vagy kanyarban jobbról előzhet. Ezt már többször kinyilatkoztatta. Ami nem lenne baj, mert végül is azt csinál, amit akar. Itt az a baj, hogy a járműnek, amit vezet, mi vagyunk az utasai. Úgyhogy szerintem mindenki kösse be magát, és kapaszkodjon erősen, mert az előttünk álló évben még lesznek itt életveszélyes manőverek.