NEHAZUGGY

Az SZFE szétverése nem jelent győzelmet a kormány számára

Lázár Gergő | 2021. Március 17, Szerda | 19:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Sokszor beszélünk mi magunk is arról, hogy Magyarországon a szolidaritás mint olyan, nem nagyon létezik. Nem pár éve, hanem mióta az eszemet tudom, ilyen volt a társadalom. Ahelyett, hogy összefogtunk volna egy közös cél érdekében, inkább a saját érdekeinket néztük, és nemet mondtunk minden esetleges összekapaszkodási megkeresésre. Mi majd akkor háborodunk fel és tiltakozunk, ha rólunk lesz szó, aztán majd panaszkodhatunk, hogy senki sem áll mellénk, mint ahogy annak idején mi sem álltunk ki másokért. Az SZFE önkényes megszállása ügyében ugyan voltak olyan egyetemek idehaza, amelyeknek a diákjai megpróbáltak kiállni színművészetis diáktársaikért, de kiterjedt egyetemi szintű szolidaritásra nem nagyon emlékszem. Voltak oktatói kiállások és egyes karok is megnyilatkoztak, de nem nagyon volt olyan felsőfokú oktatási intézmény, amely ki merte volna mondani, hogy az SZFE beszántása elfogadhatatlan.

Vidnányszky Attila immár hivatalosan is megsemmisítette az egyetemet, és annak romjain állítólag valami nemzetit fog létrehozni. Ezt visszacsinálni már nem lehet, hiszen az ott tanuló diákok és az ott tanító tanárok végleg szétszéledtek, ezért nem sok esély van már arra, hogy az SZFE korábban ismert formájában megmenthető legyen. Azonban eddig úgy nézett ki, hogy még a diplomáikat sem biztos, hogy megeszerezhetik, ez azonban megváltozott. Első körben viszont emlékezzünk meg arról a tényről, hogy közel hetven vidéki és határon túli hallgató elszállásolását a tavaszi szemeszter idejére a Közép-európai Egyetem (CEU) jóvoltából megoldották. Nem az ELTE vagy a Corvinus ajánlotta ezt fel, hanem a Soros-féle CEU. Azért úgy hiszem, ez is sokat elmond a hazai helyzetről, nem beszélve az alábbiakról:

Hónapok óta dolgozik a Freeszfe Egyesület az Emergency Exit névre keresztelt diplomamentő programon, melynek keretein belül eddig öt európai egyetemmel – köztük a salzburgi zeneművészeti egyetem (Universitat Mozarteum), a ludwigsburgi előadóművészeti egyetem (Akademie für Darstellende Kunst Baden-Württemberg), a varsói színművészeti egyetem és annak kihelyezett bialystok-i bábtanszaka (Akademia Teatralna im. Aleksandra Zelwerowicza), valamint a svájci színiakadémia (Accademia Teatro Dimitri) – sikerült megállapodnia tizennégy SZFE-s osztály átvételéről.

Felhívnám a figyelmet a lengyel egyetemre, amely csatlakozott a projekthez annak ellenére is, hogy ők sincsenek elviekben egy centivel sem jobb helyzetben. Akkor mégis hogy lehet, hogy meg merték tenni azt, hogy támogatást nyújtanak az orbánista kultúrharc által elüldözött tanulóknak? Engem borzasztóan elszomorít az, hogy idehaza csak nagyon kevés olyan jelentős intézmény van, amely nyíltan ki mer állni az SZFE-ért, ezzel lényegében szembeszállva a kormánnyal. Voltak persze bátrak most is, gimnáziumok, egyes alkotóműhelyek, kisebb színházi társulatok, de a nagyok valahogy ismételten hallgattak.

A formális szolidaritás tehát lehet, hogy megvolt, de valódi segítséget csak a CEU és az öt európai egyetem nyújtott számukra. Pedig ha valamiért, akkor a szabad oktatásért mindannyiunknak ki kellene állnia, hiszen az egyetemek autonómiája a demokrácia egyik alapja. De hát hagytuk a CEU szétverését is, illetve azt, hogy fideszes csicskákat ültessenek a legtöbb egyetem és gimnázium élére is, hogy távirányításúvá váljanak a legfontosabb oktatási intézményeink. Vannak persze kivételek, de ha a Fidesz tovább uralkodhat az ország fölött, akkor ezek a kivételek is be fognak állni a sorba, hiszen rájuk erőszakolják az új fideszes vezetőt. Olyan viszont nem fog történni, hogy a teljes tanári kar felmondjon azért, mert egy teljesen alkalmatlan pártkatonát neveztek ki az oktatási intézmény élére. Mindig lesznek olyanok, akik maradnak, mert hamarosan nyugdíjba mennek, mert féltik a megélhetésüket, vagy mert valami teljesen más indokuk van. A magyar ember (tisztelet a mindenkori kivételnek) arról ismerszik meg, hogy mindig megmagyarázza a szolidaritása hiányát.

A fenti soroknak örülni kellene, de nekem ez mégis nehezemre esik, hiszen ha azt szeretnénk, hogy végre változások történjenek ebben az országban, ahhoz az kellene, hogy a saját ügyeinket mi oldjuk meg. Hogy mi legyünk az elsők, akik szolidárisak vagyunk, az elsők, akik felajánlják segítségüket és végső soron – ha lehet – megoldják az éppen felmerülő problémákat. A CEU leginkább elismert kara is Bécsbe költözött, mivel ők tárt karokkal várták a képzést. Mi idehaza nem tudtunk tenni semmit, hiszen az egyetemek már nem autonómok, a kormányzat által létrehozott alapítványok hozzák meg a döntéseket helyettük. Ha valódi demokrácia lenne Magyarországon, megtehette volna mondjuk az SZTE vezetése, hogy befogadja a CEU elzavart karát.

De nem tették meg, ami vélhetően azért történt, mert törvényileg lehetetlenné vált. Szóban kiállhattak mellettük, de amikor arról lett volna szó, hogy helyet biztosítsanak a CEU karának, akkor falakba ütköztek. Ez az SZFE esetében azonban nem igaz, hiszen ebben az esetben nem kreáltak egy törvényt csak azért, hogy ellehetetlenítsék őket, mindössze arról van szó, hogy kádereket ültettek az intézmény vezetésébe, hogy egyfajta reformot hajtson végre ott. A reform lényege az egyetem tulajdonba vétele, ideológiai átfazonírozása, ami a Fidesz szerint a nemzeti jelleg erősítését jelenti, az én szótáramban viszont a legtöbbször inkább fasisztoid melldöngetést. Nem lehet ráerőltetni semmilyen intézményre azt, hogy milyen műveket alkosson, hiszen akkor hol van a művészi szabadság? Sokszor elmondtuk már mi is, hogy egy mű nem attól jó, hogy nemzeti vagy liberális, hanem attól, hogy azzal sokan tudnak azonosulni, sokan szeretik.

Az SZFE tönkretételének eredménye pont az lesz, hogy idővel jelentéktelenné, leginkább vicc tárgyává válik majd. Mert ha belegondolunk, hogy mi lett a nemzetivé tett Origóból vagy a Nemzeti Színházból, akkor sok jóra nem számíthatunk. Pont ezért távoznak még időben a süllyedő hajóról az egykori diákok és tanárok, akiket teljességgel meg tudok érteni. Az SZFE megszűnt létezni, a hatalom mégsem mondhatja magát győztesnek, hiszen a társadalom nem elhanyagolható része a fiatalokkal van. A céljukat tehát végső soron nem érték el.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!