NEHAZUGGY

Ha valamikor, hát 2022-ben mindenki menjen el szavazni

Lázár Gergő | 2021. Március 15, Hétfő | 18:56

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

2022 egy sorsdöntő év lesz, úgy hiszem, ezt mindenki pontosan tudja. A Fidesz 12 éves teljhatalmának végét láthatjuk, amennyiben az összellenzék képes lesz arra, hogy valóban összefogjon, és egy reális alternatívát nyújtson. Senki sem hiszi azt, hogy ez egy végső, tökéletes megoldás lehet, sem azt, hogy majd minden jó lesz a 2022-es választásokat követően, de legalább reménykedhetünk abban, hogy véget ér a 12 éven át tartó fosztogatás és rombolás, amelyet a nemzeti kormány a választók nevében végrehajtott. Kialakult a NER rendszere, amire – úgy hiszem – még évtizedek múlva is emlékezni fogunk, noha nem azért, mert olyan jó lett volna ennek az országnak, hanem ennek épp ellenkezője miatt. Nem tudom, mikor volt utoljára – ha volt egyáltalán valaha is – olyan vezetése az országnak, amely maffiarendszer-szerűen lopta szét a nemzeti vagyont.

Erre mondhatunk nemet 2022-ben. A választás tétje elsősorban ez. Lehet persze magyarázni, hogy arról döntünk, hogy nemzeti, jobboldali, keresztény kormánya legyen-e az országnak, de a Fidesz pont annyira áll ki ezekért az értékekért, mint amennyire az egyház az elesettekért. Vagyis semennyire. Tévhitben él az, aki valóban hiszi, hogy a tét nem egy korrupt kormány leváltása, hanem valami egészen más. Pont ezért fontos az, hogy az ellenzék képes legyen az összefogásra és képviselje azon többség véleményét, akiknek már elegük van a Fidesz 12 éves rombolásából, és azt szeretnék, ha végre véget érne ez a borzasztó időszak. Ehhez viszont az kell, hogy minden épkézláb ellenzéki erő – legyen bármekkora – összefogjon a közjó érdekében, és félretegye a pártérdekeket azért, hogy az emberek akaratát helyezze előtérbe.

Ez nyilván nem egy egyszerű dolog, hiszen már évek óta könyörögnek a szavazók azért, hogy tömörüljenek egyetlen szövetségbe, ezzel esélyt nyújtva a győzelemre. 2019-ben az önkormányzati választásokon ennek már jeleit láttuk, mint ahogy annak is, hogy ha félre tudják tenni a pártérdekeket az ellenzéki pártok, akkor van esély a Fidesz megverésére. Mi sem jobb példa erre, mint a főváros szinte teljes egészének átvétele, Karácsony Gergely főpolgármesterré választása. Az egy példa volt a szavazók és a pártok számára is, ami megmutatta, hogy igenis van mód arra, hogy véget érjen a NER korszaka. De ahogy az lenni szokott, már most is jól látszik, hogy vannak olyanok, akik függetlenné válva most látták meg az idejét annak, hogy önálló pártot vagy szövetséget alapítsanak, tovább szalámizva az ellenzéket.

Persze nem csak ez a cél, hanem a milliós támogatások megszerzése is, amely minden parlamentbe jutó pártnak jut. Sokan ráálltak ezekre a pénzekre, amivel az adófizetőket károsítják meg, nem csak pénzügyileg, de végső soron politikailag is. Hiszen ha létrejön elég picike párt, akkor a billegő körzetekben akár nekik köszönhetően is eldőlhet a választás egyik vagy a másik irányba. Ennek a veszélye az, hogy a legtöbb esetben, ha ilyen körzetekről beszélünk, akkor az ismeretlen, apró pártok a Fidesznek kedveznek, nem pedig az ellenzéki jelöltnek. Pont ezért felvethető az, hogy sokukat pont a kormánypárt bátorította arra, hogy induljanak, ezzel is növelve az ő győzelmi esélyüket.

„Az emberek 37 százaléka nem akar sem a Fideszre, sem az összellenzékre szavazni”

– mondja a közvélemény-kutatások alapján Varga-Damm Andrea, a Jobbikot tavaly májusban otthagyó, jelenleg független országgyűlési képviselő. A politikus május második felében fogja bemutatni új pártját, amellyel azt, a szerinte hárommilliós nagyságrendű tömeget kívánja megcélozni, akik kiábrándultak a hagyományos pártokból, és – szerinte – vevők lennének egy, a jelenlegi kormány-ellenzék paradigmán kívül eső megoldásra.

Ezzel Varga-Damm Andrea egyáltalán nincs egyedül, hiszen mint ahogy azt a Telex is megírta, több, főként ex-Jobbikos politikus határozta el magát pártalapításra, de legalábbis egykori pártjától független indulásra a 2022-es választásokon. Nyilvánvalóan létezik ez a 37 százalékos réteg, csakhogy ezek az emberek még ha nem is akarnak LMP-s, Momentumos, vagy DK-s politikusra szavazni, arra viszont már igen, hogy végre eltakarodjon a Fidesz a kormányból. Én magam sem szavaznék le egyik ellenzéki pártra sem, de egy közös ellenzék által indított jelöltre már minden további nélkül, hiszen ez az egyetlen lehetőség a kormányváltásra. Minden oldalon vannak problémák, korrupt politikusok, adócsalók és még sorolhatnánk, hiszen sajnos a politikai élet az ilyen embereket vonzza leginkább, de ahhoz, hogy valami változás történjen, vagy egy ilyen ellenzéket választ az ember, vagy pedig arra szavaz, hogy a Fidesz folytassa azt, amit 2010-ben elkezdett.

Ez még akkor is igaz, ha egyébként nem a Fideszre szavaz, vagy egyáltalán nem szavaz. Hiszen így vagy úgy, de minden szavazópolgár állást foglal, még akkor is, ha azt hiszi, ez nem így van. Ha valaki teljesen kizárja magát a politikából, akkor azzal a legerősebb pártot támogatja. Ha valamikor, hát 2022-ben érdemes elfáradni az urnákhoz és véleményt nyilvánítani, hiszen akkor legalább nem mondhatják azt az emberre, hogy még ahhoz sem volt bátorsága, hogy ezt megtegye. Ha valaki a Fideszre szavaz, váljék egészségére, de legalább véleményt nyilvánított. A szememben viszont borzasztóan gyáva az, aki azt mondja, inkább nem szavaz senkire, mert nem érdemlik meg a bizalmat. Ezek az emberek ugyanis a csodára várnak, arra, hogy majd megjelenik egy olyan párt vagy jelölt, aki a csillagokat is lehozza az égről neki, és egyik pillanatról a másikra egy modern demokráciává változtatja az országot.

Olyan körülmények között, amilyet a Fidesz létrehozott az elmúlt 11 évben, ilyen politikusoknak nem jut sem tér, sem lehetőség. Ha viszont megváltoznak a körülmények és a politikusok és megértik, hogy értékteremtésre, valódi képviseletre van szüksége az embereknek, akkor ez a helyzet megváltozhat. Egy egészséges demokráciához viszont az kell, hogy az emberek elmondják a véleményüket, akkor is, ha nem mindenben értenek egyet. A változást tehát csak úgy lehet elérni, ha mi magunk is változunk, és az elvárásainkat egy kicsit csökkentjük, legalább addig, ameddig nem alakul meg egy olyan kormány, amelynek lehetősége van arra, hogy változásokat hozzon. Jelenleg apró lépésekkel lehet csak megindulni a demokrácia irányába, nem követelhetjük azonnal azt, hogy zsenik tűnjenek fel a politikai palettán.

Jó lenne persze, de a dolgok nem így működnek. Mindenki gondolja tehát át, hogy van-e értelme otthon maradni a választás napján és inkább várni a sült galambot, vagy pedig leszavazni egy olyan összefogásra, amelynek teljes egészével talán nem ért egyet, de legalább elhozhatja a változást. Nem mondom meg, hogy ki mire szavazzon, én – mint egy átlag szavazó – csak annyit kérnék, hogy mindenki menjen el szavazni és mondjon véleményt. Ha DK, ha Momentum, ha Fidesz, akkor is.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!