Április 12,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A hivatalos adatok eltitkolásának megvan az ára

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 662,459 forint, még hiányzik 2,337,541 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Országos szinten napról napra egyre romlik a járványhelyzet, valódi fogalmunk mégsincs arról, hogy tulajdonképpen mennyire is rossz a helyzet. De nem csak nekünk, egyszerű állampolgároknak nincs, de mint kiderült – bár eddig is sejthető volt – a védekezésben résztvevő szakembereknek sem. Úgy küzdenek nap mint nap a járvánnyal, hogy nincs tudomásuk arról, hogy javul, vagy romlik a helyzet, esetleg lesz-e elegendő ágy és szakember a betegek ellátására, vagy sem. Találgatnak és bíznak abban, hogy heteken belül csökkenhet a betegek száma, és talán sikerül leküzdeni a harmadik, vélhetően utolsó jelentősebb hullámot. Az oltások már hazánkban vannak, és bár még sok van hátra addig, ameddig elérjük a nyájimmunitást. Ha úgy tetszik, már látni a fényt az alagút végén, még ha messze is van. Addig viszont még ki kell húzni, túl kell élni a harmadik hullámot, amihez az kellene, hogy az egészségügyi szakemberek tisztában legyenek a helyzet súlyosságával és ez által megfelelő döntéseket tudjanak hozni.

Nyilván nem arról van szó, hogy egy ápolónő pontosan tudja a napi adatokat és tisztában legyen azzal, hogy ha kifogynak az ágyakból, akkor hova irányíthatnak át betegeket, de a kórházak legfelsőbb szintjein igenis fontos lenne, ha tudnának ezekről a szakemberek. Mert azzal nem vagyunk egy kicsit sem beljebb, hogy a semmihez sem értő Kásler Miklós tudja, hogy pontosan mennyi intenzív ágy van az országban és ehhez hány szakápolót tudnak még rendelni, hiszen ő körülbelül akkora segítség az egészségügynek, mint Mészáros Lőrinc a magyar gazdaságnak. A 444 interjút készített Svéd Tamás intenzív terápiás szakorvossal, a Magyar Orvosi Kamara titkárával, aki a legtöbb kérdésre úgy felelt, hogy sajnos nem rendelkezik hivatalos adatokkal. Pedig a kérdések fontosak voltak, ráadásul a MOK titkáraként vélhetően erre jó esetben rálátása kellene, hogy legyen.

Az interjúból igen sok olyan dolog derült ki, ami fontos lehet a napi járványhírek és Orbán megnyilatkozásainak megértéséhez. Emeljünk ki egy pár gondolatot:

444: Tavaly november 12-én azt írta a kollégái beszámolói alapján, hogy a covidos intenzív osztályokon erősen kompromisszumos az ellátás. Aznap 6500-an voltak kórházban, most több mint 8500-an. Milyen jelzővel írná le az ellátást?

Svéd Tamás: Egyre erősebben kompromisszumos. Továbbra sincsenek hivatalos adatok arról, hány beteget ápolnak intenzív osztályon, akár koronavírus-fertőzés miatt, akár más okból. Ezért csak arról tudok beszámolni, amit a kollégáktól hallok, és a saját kórházamban tapasztalok. A kapacitások vége felé járunk. 

444: Gondolom, továbbra sem kórházi ágyból vagy lélegeztetőből van kevés, hanem személyzetből. Most mennyi beteg jut egy-egy szakképzett intenzíves ápolóra?

Svéd Tamás: Vegyes a kép. Van, ahol tartani tudják a hármat, de van, ahol szerintem már bőven 6-8 körül járnak. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy egyetlen ember gondoskodik ennyi betegről, hanem, hogy akik segíteni próbálnak neki, nem rendelkeznek megfelelő tapasztalattal és képzettséggel. Ők inkább a gyorsan betanítható feladatokra alkalmasak, ennek megfelelően nagyobb is a hibalehetőség.

A kompromisszumos ellátás egy diplomatikus olvasata a nem megfelelőnek. Túl sokan vannak kórházban ahhoz, hogy mindenki megkaphassa azt az ellátást, ami szükséges ahhoz, hogy legyen esélye túlélni ezt a vírust. A rendszerből sokan hiányoznak, és ezen nem javított az, hogy a kormány ragaszkodott az új egészségügyi szolgálati jogviszonnyal összefüggő munkaszerződések áterőltetéséhez, ezzel felmondások ezreit generálva. Bár igyekeznek az 5500 orvos, ápoló, szakápoló távozását bagatellizálni, egy járvány hullámának csúcsa körül egyetlen szakápoló kiesés is emberéletekben mérhető. Pláne, hogy itt nem egyetlen, hanem több ezer emberről beszélünk, akik együttesen akár több tucat életet is megmenthetnének.

Ebben az interjúban a legrémisztőbb – számomra legalábbis – mégis az, hogy mennyire nincsenek érdemi információi az egészségügy pillanatnyi valós helyzetéről a MOK titkárának. És nem azért, mert ne akarna a birtokában lenni ezeknek az információknak, hanem azért, mert az illetékes szervek egyszerűen nem hajlandóak közölni ezeket az adatokat. Amit egyébként bárki számára elérhetővé kellene tenni, mint ahogy az megtörténik szinte minden más demokratikus országban. De mint azt már megszokhattuk, nálunk ilyesmiről nem nagyon lehet beszélni. Arról viszont igen, hogy megy a kapkodás és vélhetően fölösleges, nem megfelelő döntések születnek, amelyekkel nem segíteni fogják az egészségügyi rendszert, hanem pont ellenkezőleg, rontanak majd a helyzetén.

„Hallom a kollégáktól, hogy építik az újabb és újabb részlegeket, szerelik fel az ágyakat lélegeztetőkkel, de nem lesz ember, aki működtesse őket, és ápolja a betegeket. Orvosból még mindig több van, mint szakápolóból, utóbbiak pedig nem teremthetők varázsütéssel, és nem pótolhatók odavezényelt, lelkes, de más tudású személyzettel sem”

– ezt szintén Svéd Tamás nyilatkozta, akinek a szavai bizonyítják azt, hogy a kormány továbbra sem tett le annak a félrevezető, hamis propagandaszólamnak a mantrázásáról, miszerint ha van elegendő ágy és lélegeztetőgép, akkor minden élet megmenthető. Az, hogy nincs elegendő szakember, egyszerűen nem érdekli őket, oldják meg a kórházak valahogy.

A szervezetlenség óriási terhet ró a már egyébként is a határait feszegető egészségügyi személyzetre, amely inkompetens vezetők döntéseit kénytelen végrehajtani. Anélkül, hogy valódi információkkal folyamatosan tájékoztatnák őket, inkább hagyják, hogy félinformációkból, újságcikkekből tájékozódjanak a szakemberek. Ennek eredménye pedig nem más, mint az alábbi sorokban taglaltak:

444: Melyik adat hiányzik leginkább? Az intenzíven levők száma? 

Svéd Tamás: Igen, de a napi ellátás során nem is az országos adatra lenne szükségem, hanem arra, hogy tudjam, mennyi szabad ágy van még a szomszéd kórházban. Mert ha eljutok a saját kapacitásaim határára, és felajánlják a következő beteget, akit már nem tudok felvenni, tudnom kellene, van-e hova továbbküldenem, vagy mindenhol hasonló a helyzet, és így vagy úgy, de nekem kell helyben elrendeznem a beteg sorsát. Például az alapján, hogy megnézem egy internetes oldalon, máshol mennyi szabad ágy van még.

A pontos elosztás nyilván nem az én feladatom, elég, ha az azt irányító szerv és általa a mentőszolgálat képben van ezzel kapcsolatban, de ez is akkor működne jól, ha mindenhol ugyanazokat az elveket követnék, és mindenhol ugyanott húznák meg a határokat. Máskülönben azt fogjuk elérni, hogy oda szállítják majd a betegeket, ahol puhább a rendszer, és rossz lesz a végeredmény, hiába próbáltak meg egy-egy kórházban élesebb szabályokat alkalmazni. 

Volt egy éve arra a nemzeti kormánynak, hogy az ilyen teljesen alapvető dolgokat megoldja, mégsem sikerült neki. Valami teljesen mással voltak elfoglalva. Épültek-szépültek viszont a templomok és stadionok, ahol majd szépen be lehet oltani azokat, akik még nem haltak meg a betegség következtében. Mármint be lehetne, de erről sem akarnak hallani sem. Közben a közel 17 000 áldozatot már senki sem hozza vissza, mint ahogy arra sincs garancia, hogy ez a szám nem fog még akár 20 ezer fölé is menni heteken belül. Akármit is állít magáról a kormány a járványelleni védekezés kapcsán, elbaltázta. Ha nem lennének ennyire jó egészségügyi szakemberek az országban, bőven lehet, hogy már most 20 000 fölött lenne a halottak száma, hiszen a valódi munkát ők végzik el, míg a kormány és az ő hivatalai és katonái a titkolózással vannak elfoglalva. Nem vagyok biztos abban, hogy ezért nem kell majd egyszer felelniük a választóik felé. Mondjuk jobb helyeken már tegnap is késő lett volna.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!