NEHAZUGGY

Egy halaszthatatlan látogatás

Pável Melinda | 2021. Március 12, Péntek | 19:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem lehet az véletlen, hogy pont a karmeliták egykori otthonába vette be magát ez a nemzeti katasztrófa, ennek is lehet valami üzenete a keresztények felé, már csak az hiányzik, hogy megfelelő nevet adjon a rezidenciának. Lehetne mondjuk isteni hatalom vagy legfelső harmónia palotája, ha már annyira bele van szerelmesedve a kínai mintába. Bennünket már ennél súlyosabb csapások sem rendítenek meg, úgyhogy nekünk igazából tökmindegy.

Tegnap kicsit odahagyta a fészkét a mi turulunk, elröppent, oldalán a cseh miniszterelnökkel Izraelbe, hogy az ottani nagyszerű védekezésről csevegjenek. Na meg az itteni kevésbé sikeresről, aminek természetesen az a féreg unió az oka. Orbán bezzeg másképpen csinálta volna, ha ő intézi a beszerzéseket, már rég el is felejtettük volna a járványt, ha kell, vakcinává változtatja a vizet, de hát sokáig meg volt kötve a keze szegénynek. Hogy ezt miért csak személyesen lehetett elrendezni, rejtély, neki nagyon fontos, hogy valóságosan is megjelenjen, meggyőződése lehet, hogy így képes igazán lenyűgözni a partnereit. Majd megtudjuk, mit intézett, mert biztosan el fogja mondani, még az is lehet, hogy pofátlanul vakcinát kéreget, ami pedig mostanság nem éppen ildomos dolog, minden normális ország azzal foglalkozik, hogy a saját állampolgárait ellássa, és lehet, hogy egy kívülálló úgy ítéli meg, hogy nekünk nagyobb szükségünk van rá, mint nekik, azért ez nem így működik.

Mi eközben szépen, türelmesen várakozunk, nem verjük az asztalt, hogy mikor leszünk már megmentve, nem tolakszunk, illetve azért akadnak olyanok, akik igen, például Győzike és a családja állítólag már védettséget szerzett, azt nem tudni, mi módon. Talán elhelyezkedtek az egészségügyben, talán beszereztek valami súlyos, krónikus betegségeket, nem csodálkozunk, vannak, voltak és lesznek ilyen típusú emberek, de azért üdvös lenne, ha legalább nem kürtölnék szanaszét a világba, hogy valamilyen fondorlattal ügyeskedtek maguknak szérumot. Ha megkapták, hát megkapták, legyenek vele boldogok, de nem kellene irritálni bennünket. Az persze mindenképpen jogos elvárás, hogy ennek körülményeit derítsék fel, mint ahogy azt is, mi történik ott a Nyírségben az ukrán-magyar állampolgárok oltakozása esetében.

A korlátozásokat egyébként már annyira megszoktuk, hogy ha nem lennének, talán hiányoznának is, amennyiben egyszer mégis feloldják, most el se tudjuk képzelni, milyen lesz az, lesz-e bátorságunk, hogy maszk nélkül az utcára, netán egy vendéglőbe merészkedjünk, pláne este nyolc után, talán soha többé nem fogunk kezet, nem öleljük meg egymást, olyanok leszünk, mint a hajdani kitojt tyúkjaink. Egyszer vettünk vagy tíz darabot, hazahoztuk, letettük őket az udvaron, szegények egész nap csak egy csomóban álldogáltak tanácstalanul, nem tudtak mit kezdeni magukkal. A rettentő körülményeket is meg lehet szokni. Ez múló állapot természetesen, de az elmúlásához is idő kell.

A jelenlegi körülmények elviseléséhez minden bizonnyal nagy segítséget jelent a hit, a sok-sok imádkozás egyrészt időigényes, ami nem elhanyagolható manapság, amikor nagyon sokan attól szenvednek, mit is kezdjenek a szabadidejükkel. A családjukkal belefoghatnának valami közös időtöltésbe, csak éppen attól már némelyek annyira elszoktak, hogy ez a kéretlen összezártság arra ébreszti rá őket, hogy csupa idegennel élnek együtt. El lehet menni viszont a templomba a gyerekekkel együtt, hasznos program, ott aztán egészen biztosan nem tanulnak rosszat.

A járvány lehetőséget biztosít a tartalmas beszélgetésekre is, életről, halálról, természetesen keresztény alapon. Kivételes alkalom a gyerekeknek elmagyarázni a létezés lényegét, a boldogság forrását, hiszen nagyon fontos, hogy minden körülmények között boldogok legyünk. Akár most is lehetünk boldogok, mert ugyan rossz a helyzet, de arra kell gondolnunk, hogy nem lehet annyira rossz, aminél rosszabb ne lehetne, tehát adjunk hálát, amiért csak ennyire pocsék az életünk. Gondoljunk arra, mennyire szörnyűséges volna minden, ha valamilyen ellenzéki miniszterelnökünk lenne. Mindenfelé az utcákon haldokolnánk, még a munkahelyeinket se védené meg, a bajba jutott cégek csak úgy a maguk szakállára vegetálnának, mert a kormány nem gondoskodna róla, hogy tisztességesen felszámolják azokat, még kínai vakcinát se szerzett volna nekünk, na de szerencsére Mária országát nem hagyta cserben a gondviselés, a lehető legjobb kezekben vagyunk.

Természetesen vannak problémák, főleg az ellenzék miatt, akik mind egy szálig elfajzottak, hazaárulók, emberellenesek, nemzetellenesek, emellett álszentek és mérhetetlenül gonoszok is, érthetetlen, mit keresnek még mindig ebben a csodálatos országban. Mennyivel szebb és jobb lenne minden, ha eltűnnének valahova, bárhova. Persze azért így is, ennek ellenére töretlen a lendület, történelmi jelentőségű program indult a gazdaság újraindítására, aztán az újraindított gazdaság újraindítására, a családok meg annyi kedvezményt kapnak, hogy már azt se tudják, melyiket válasszák a sok közül. Akadnak persze, akiknek nem igazán kedvez a szerencse, de a számuk elhanyagolható, négy-ötmillióan lehetnek, hát egyszer majd rájuk is sor kerül. Vagy nem, de örülhetnek mások sikereinek.

A lényeg, hogy bármi történik, minden Orbánhoz köthető, aki – egészen biztosan, mert a saját körei állítják, akik pedig ismerik – annyira nagyformátumú politikus, hogy előbb vagy utóbb ő lesz az unió elnöke. Nyilván örökös elnöke, el se vállalná egy ciklusra. Abban a pozícióban a mostani helyzetben Brüsszelben is létrehozott volna egy operatív törzset és megvalósított volna egy nagyon hatékony járványkezelési programot, emellett a menekülthelyzet is már rég meg lenne oldva. Mindezt elvégezte volna fél kézzel.

Na de ez a jövő zenéje, a jelenben Izraelre kell függesztenünk tekintetünket, majd vasárnap reggel közhírré teszi, mit intézett, nyilván fontos ügyekben állapodnak meg, ami el is várható, ha már odamentek, nem valószínű, hogy egy kávéra ugranak be Jeruzsálembe. Igazán érdeklődéssel várjuk, mi volt az ok, amiért ez a látogatás éppen most jött létre, mert ha azzal jön haza, hogy megcsodálta, hogyan oltják be az ottaniakat, kissé csalódottak leszünk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!