NEHAZUGGY

A kultúra mesterségesen nem megváltoztatható

Lázár Gergő | 2021. Március 12, Péntek | 10:35

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Teljesen mindegy, hogy az ember mit követ el, ha a Fidesz-elit klubjának tagja, nem érheti baj. Ez hatványozottan igaz Demeter Szilárdra, aki egy normális országban már utcát söpörne valahol Hugyagon, miután egy szépet gázkamrázott nem is olyan régen. De hatalmas szerencséjére a nyilatkozatát követő Szájer-botrány elfeledtette az emberek egy részével azt, hogy mit is mondott. De csak azért, ha aki esetleg megfeledkezett volna róla, most újra idemásolnám az iromány legerősebb sorait, amit még az Origó is inkább eltüntetett időközben.

„Európa Soros György gázkamrája: a multikulturális nyitott társadalom kapszulájából árad a mérgező gáz, ami az európai életformára halálos”.

„A liberárják most a lengyeleket és a magyarokat akarják kizáratni abból a politikai közösségből, aminek tagjaiként még vannak jogaink. Mi vagyunk az új zsidók. Mindegy, hogy nyitott társadalomnak, vagy jogállamiságnak, vagy szolidaritásnak hívják-e a verbális furkósbotokat – mind a jogfosztás eszközeiként szolgálnak. Amikor kétségbe vonják a magyar választópolgárok akaratát, képességét arra vonatkozóan, hogy megválasszák, hogyan akarnak élni, kit akarnak hatalmon látni, akkor tulajdonképpen azt mondják rólunk, hogy nagy az orrunk, büdösek vagyunk és tetvesek.”

„Soros György a liberális Führer. A liberárja hadserege pedig szolgaibb módon isteníti, mint anno Hitlert a sajátjai. Semmit nem tanultak a XX. századból.”

Ezt az embert nem, hogy nem fosztották meg tisztségétől – Demeter a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója és könnyűzenéért felelős miniszteri biztos is egyben -, hanem jól láthatóan még elő is léptették. 23 milliárd forint közpénzből kell majd újrahangolnia a magyar popkultúrát. Céljuk a Kárpát-medencei magyar kulturális tér egységbe szervezése lesz, amihez – mint nemrégiben kiderült – a Zichy-kastélyt, a Hajógyári-szigeten található állami ingatlanokat, a Szegedi Irodalmi Rezidensházat és a Magyar Írók Házát is megkaphatja ez a nagyszerű ember. Számomra egyszerűen felfoghatatlan ez az egész, hiszen egy világjárvány kellős közepén járunk, emberek tíz, ha nem százezrei veszítették el állásukat és kerültek kilátástalan helyzetbe, erre a kormány úgy dönt, hogy eljött az ideje annak, hogy megreformálják a magyar popkultúrát, 23 milliárd forint közpénzből.

Mégis, kinek támadt ez a nagyszerű ötlete? Nincs pénz arra, hogy a bajbajutott vállalkozásokat kisegítsék, de arra van, hogy egy magyarkodó barmot – nehéz másnak nevezni Demetert – pénzzel arra ösztökéljenek, hogy tönkretegye a magyar kultúra talán még megmaradt részét? Egyszerűen hihetetlen ez az ország, meg az, hogy külföldről importálunk ide szülőhazájukban sikertelen embereket, hogy aztán ők reformálják meg egy ország kultúráját. Félreértés ne essék, semmi problémám nincs azzal, hogy Vidnyánszky vagy Demeter nem Magyarországon született, a problémám azzal van, hogy nem képesek másra, mint határ nélküli rombolás. Ha mindketten őstehetségesek lennének, és valódi segítséget nyújtanának a hazai kultúrának, akkor egy büdös szava sem lenne ehhez senkinek, hiszen a kultúra nem pártpolitikai kérdés.

Csak hát itt pont arról van szó, hogy ezek a magyarkodó senkik évek óta azzal próbálkoznak, hogy jobboldali, keresztény kulturális kincseket állítanak elő. De – mint azt már sokszor elmondtuk – ez nem így működik. Egy alkotás vagy jó, vagy sem. Teljesen mindegy, hogy milyen értékeket képvisel, vagy melyik oldalról érkezett. Amire valódi igény van, az tekinthető popkultúrának, amire meg nincs igény, az nem tekinthető annak. Ez ennyire egyszerű. Popkultúrát nem lehet mesterségesen előállítani, hiszen az alapvetően nem pénzkérdés. Alkotókra van szükség és arra, hogy ezek az alkotók lehetőséget kapjanak, függetlenül attól, hogy a műveik tetszenek-e a regnáló hatalomnak vagy sem. Egyetlen művészt sem lehet államilag felkarolni és a világhír felé repíteni. Ez régen sem, és most sem működik. Ha valóban kiváló az, amit egy művész alkot, akkor lesz rá igény, ez pedig önmagában a világhír felé röpítheti az alkotót. Elég megnézni Mága Zoltánt, akit felkapott a nemzethy kormány, milliókkal tömte ki, és mindenhol megjelenési lehetőséget adott neki, valahogy mégsem lett a hazai hegedülés ikonja, pláne nem tett világhírre szert. Nem mondom, lehet, hogy egyébként egy tehetséges művész, de szerintem többen nem hallgatják már csak azért sem, mert eladta a lelkét a kormánynak.

Na de lássunk egy-két ígéretet Demeter Szilárdtól a következő évekre nézve:

Egy: nem fogadjuk el a véleménymonopóliumokat. Senkinél nincs ott a bölcsek köve, vagyis nem lehet az abszolút igazság birtokosaként kinyilatkoztatni. Keresztény emberként tudjuk, hogy nem a tökéletes világot építjük, de azt is tudjuk, hogy az, hogy nem vagyunk tökéletesek, annak a lehetőségét tartja nyitva, hogy jobbá tegyük a világot.

Kettő: véleményünk szerint a támogatás, ösztöndíj nem alanyi jogon jár. Nem az a dolgunk, hogy az adóforintokat ilyen- vagy olyanoldali konjunktúralovagoknak adjuk, hanem a tehetséges magyarok számára kell lehetőségeket biztosítani.

Három: a szekértáborok logikáját meg kell tudnunk haladni.

Ezeket a sorokat olvasva a nevetés fogott el. A gond csak az, hogy ez már régen nem vicces, hiszen 23 milliárd forintról van szó jelen állás szerint, ami vélhetően idővel csak emelkedni fog. A fenti három tétel közül mind a három igaz a kormány kulturális hadviselésére. Mindent, ami szerintük nem elég nemzeti vagy nem elég keresztény, azt megpróbálnak eltiporni. Baloldalinak, liberálisnak vagy kommunistának állítják be, és ha lehet, egy petákot sem adnak az ilyen művek megalkotásához. Ez a fajta kicsinyes és egyben szánalmas viselkedés az, ami miatt egyszerűen képtelenség komolyan venni Demeter Szilárdot és reformtörekvéseit. Az, amire vállalkozott, egyszerűen hamvába holt ötlet, hiszen a kultúrát nem kell és nem is lehet mesterségesen megreformálni. A kultúra szabad és formálja saját magát. Ez mindig is így volt és mindig is így lesz. Akár tetszik ez Demeternek és csapatának, akár nem.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!