NEHAZUGGY

Időszerű volna elengedni Ferencet és Klárát

Molnár Bálint | 2021. Március 11, Csütörtök | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kulturált jó reggelt kívánok! Nincs más dolgunk, mint együtt csütörtököt mondani, nekünk erre minden okunk megvan, hiszen éppen pont csütörtököt tartunk. Viszont ha helyesen értelmeztem, amit látok, akkor a fideszes állam is nagyjából csődöt mondott, és ezen aligha fog segíteni, változtatni meg pláne nem fog, hogy Gajdics Ottó Gyurcsányné lázas címmel arcpirító, idétlen és a járványhelyzet magyarországi állására való tekintettel igencsak ízléstelen eszmefuttatást irogatnak a pártújságban.

A Gyurcsánynézás, vagyis Gyurcsány édesanyja emlegetésének prosztó jellegén túl Hadházy Ákos gyanánt, leszakadó pofával kénytelen vagyok megállapítani, hogy a valóság eszelős tagadása, a felelősség másokra hárítása, az autópályán forgalommal szemben, dudálva száguldás most is felülírja a jóérzést. Még csak nem is a kormányzási képességek, hajlandóság gyászos hiányának dühítő elmaszatolási kísérleteire gondolok, hanem egyszerűen az elemi jóérzésre. Ami nincs. Hát akkor írjuk le ezredszer is, mert ha a legnagyobb tragédia idején is ennyire pofátlanul dacolni lehet a realitással, akkor ezek szerint újra és újra el kell ismételni, hogy Magyarországon,

amelynél alig van ország nem csak az Európai Unióban, de a világon se sok van, ahol lesújtóbb halálozási adatokkal társulna ez a rohadék járvány, és amelynek sikerült az első hullám idején elborzadással szemlélt Olaszországot utolérnie a halállistán (lásd ITT);
ahol az összes Brüsszelt kárhoztató propagandaszólam dacára március elején az EU-ban a legalacsonyabb volt a rendelkezésre álló vakcinák beadási aránya (56%), vagyis csaknem minden második beadható oltás a hűtőkben parkolt, közvetlenül a sokezer lélegeztetőgépes raktárak árnyékában;
ahol a hatalmas blamába torkollt elmúlt hétvégi tömeges oltás után szerdáig beígért 400 ezer vakcinából csak 150 ezret sikerült beadni,
és ahol a kisebb kórházak olyannyira elkezdtek megtelni, hogy több helyen már rangsorolni kell, kit engednek intenzívre,

kétharmaddal, teljes veszélyhelyzeti felhatalmazással, egyedül, önkényesen, senkinek a tanácsaira és javaslataira nem hallgatva, ámde hol Brüsszelre, hol az ellenzékre, hol a független média maradványaira mutogatva kormányoz a Fidesz, vagyis Orbán Viktor. Minden, ami az elmúlt tizenegy évben, akárcsak minden, ami az elmúlt egy évben történt, vagy nem történt, az a kormányzó párt(ok), vagyis Orbán Viktor döntéseinek következménye. A felelősség azé, aki kormányoz. A fenti néhány tény ismeretében írta le Gajdics a következő sorokat:

Az a helyzet, kedves Ferenc és Klára, hogy „ezek” olyan országot csináltak, amelyik a legnehezebb körülmények között, a legsúlyosabb csapások súlya alatt is helytáll. Ahol a ti aknamunkátok ellenére az emberek fegyelmezettek. Ellentétben veletek, akik a betegségből, a halálból, az emberi szenvedésből is politikai tőkét akartok kovácsolni, a józan többség összefogott a ragály legyőzése érdekében. Olyan országot, amilyet ti ott, a DK-ban elképzelni sem tudtok!

Hát én nem úgy látom, hogy Orbán Viktor országa helytállna, ezért azt sem hiszem, hogy ez a legmegfelelőbb pillanat a tömjénfüstös melldöngetéssel vegyes mártírkodásra, vagyis arra, hogy a betegséget, a halált és az emberi szenvedést gyurcsányozásra és gyurcsánynézásra használja a teljhatalom. Most lenne itt az idő szerénynek és visszafogottnak lenni, mert most aztán tényleg van mire.

Rengeteg energiát fordítottak az elmúlt években arra, hogy demagóg, sorosista hazaárulónak kikiáltsanak és keresztre feszítsenek mindenkit, aki oktatásegészségügyezett, vagyis szóvá tette a stadionok tövében már csak a saját tehetetlenségi ereje által mozgásban tartott egészségügyi rendszer hiányosságait, pedig az, amit most látunk a járvány súlya alatt összeomló egészségügyi ellátással kapcsolatban (és ez rohadtul nem a dolgozók kritikája!), abban vastagon benne van az is, hogy nincs ország az Európai Unióban, ahol kevesebbet költöttek volna egészségügyre (via Eurostat). Miközben nem győzték végighaknizni a médiájukat az egész világon irigyelt családtámogatási rendszerükkel, a helyzet az, hogy 2019-ben az Európai Unió tagállamai a GDP-jük 19,3 százalékát költötték szociális védelemre, vagyis többek között időskori és rokkantnyugdíjra, családtámogatásra és szociális jellegű lakásügyekre, Magyarország azonban ebben a tekintetben az uniós átlag alatt maradt, itt csak a GDP 12,7 százalékát fordították ilyen jellegű kiadásokra. Míg a szociális védelmet ívesen leszarták, míg a szociális költségek tekintetében az utolsó helyen végeztünk az EU-ban, és gendereztek, liberálfasisztáztak, ahogy a csövön kifért, sportra és vallásra két kézzel szórták és égették a pénzt, az uniós átlag dupláját költötték ezekre a területekre. Ilyen országot csináltak „ezek”, ahol az emberélet úgy általában, a rászoruló ember élete szart sem ér a stadionok és templomok betonjához és a mindent túlüvölteni hivatott bűzös propagandához képest.

De jó, engedjük el, hogy mi volt 2019-ben, nézzük, mi van most

2021. februárjában a fogyasztói árak átlagosan 3,1 százalékkal magasabbak voltak az egy évvel korábbinál;
a forint tartósan és jelentősen veszít az értékéből, a tavaly április elején 370 forintos jegyzés közelében elért történelmi mélyponthoz képest most 366,55 forintot ér egy euró;
február eleje óta egymás után tízszer drágult az üzemanyag (ezért nem fogok orbánozni, csak utalásféleképpen teszem ide);
azaz összességében egészen aggasztó, hogy a járványhelyzettel összefüggő gazdasági visszaesés ellenére milyen durván növekszik az infláció.

Ehhez képest az Orbán-kormány a munkaalapú társadalom nagyobb dicsőségére, az aki nem dolgozik ne is egyék elvet követve az elmúlt egy évben életvitelszerűen azt dörgöli bele az önhibájukon kívül munka és jövedelem nélkül maradt polgárok arcába, hogy nincs segély, mert a nemzeti kormány a munkában hisz. Így aztán miközben Ausztriában – amely állítólag laboratóriumként funkcionál a vírussal birkózó utcai harcos számára, most éppen a sokadik körös támogatások keretében – újabb 430 millió eurót osztanak szét a bajba jutott vállalkozások között, itt Szijjártó naponta átvág X szalagot, bejelent valami párját ritkító beruházást, kiszór Y milliárd forint közpénzt olyan, jellemzően multinacionális cégeknek, amelyek rohadtul nincsenek rászorulva és a kormány sunyiban arról rendelkezik, hogy az állami támogatás és mentőöv híján csődbe ment vállalkozásokat a NER politikusainak és oligarcháinak körei számolhassák fel.

Azt már nem mondom (de!), hogy a Magyarországhoz hasonló méretű Ausztriában, amely a vírussal birkózó utcai harcos számára laboratóriumként funkcionál, fele annyian haltak bele a koronavírusba, mint az európai autópályán mindenkivel szemben, kanyarban előző, Orbán hatalommániájától bűzlő Magyarországon. Ahol a koronavírus járvány minden eddig látottnál képest durvább harmadik hullámának idején azzal van elfoglalva a hatalom, hogy közpénzeket érintő szerződésekkel kapcsolatban titkolózik (a Nemzeti Népegészségügyi Nyunyókaközpont 17 milliárdos uniós projektjének kifizetési adatait Müller Cecília titkolja, a kínai és orosz vakcinákkal kapcsolatos szerződéseknek nincs gazdája, tehát titkolják őket, de például arról sem hajlandóak tájékoztatni a nyilvánosságot, hogy a 300 milliárdért vásárolt 17 ezer lélegeztetőgépből hány porosodik különféle raktárakban), és naponta felháborodva kikéri magának, hogy róluk hazudnak és álhíreket terjesztenek.

Nos, „ezek” egy ilyen országot csináltak, tizenegy évük volt rá. De sikerült? Sikerült. Ehhez képest van tele a pártmédia a hazaáruló ellenzékkel és az ő viselt dolgaival, ehhez képest tolják a felelősséget Klárára és Ferencre, ezért nincs egy árva hang sem a pártmédiában arról, hogy mi a valós járványügyi helyzet ma Magyarországon. Ezért kommunistázik, Lenin-fiúzik vonyítva az ötös számú, ezért idézget ma is az őszödi beszédből, mintha nem lenne sem ma, sem holnap, mintha a kétharmad itt sem lett volna az elmúlt tizenegy évben, mintha minden keservünk Klára és Ferenc miatt lenne. Ez az Orbán-kormány tizenegy éves teljesítménye, ennyire fasza országot csináltak. Hogy reggeltől estig Klárával és Ferenccel kell riogatniuk, hogy hatalomban maradjanak.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!