NEHAZUGGY

Már 5500 dolgozó felmondása egy világjárvány idején is sikernek számít

Lázár Gergő | 2021. Március 5, Péntek | 10:31

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nagy a kapkodás kormányszinten, mivel a koronavírus harmadik hulláma jó eséllyel fogja térdre kényszeríteni a magyar egészségügyet. Pláne most, hogy eddig legalább 5500-an elhagyták azt, mivel nem értettek egyet az új munkaszerződéssel. Persze ha átlagban nézzük, ez a szám nem magas, hiszen a dolgozók 96,3 százaléka – akár egyetértett vele, akár nem – de aláírta a szerződést. A helyzet nem ideális, az kijelenthető, mint ahogy az is, hogy ha tovább emelkedik a súlyos esetek száma az országban, akkor mi is segítségre szorulhatunk. Számomra már eddig is csoda volt, hogy nem omlott össze teljesen az egészségügy, miközben a szlovákoknál már sokan erről beszéltek, jóval kevesebb beteg esetében, noha az is igaz, hogy egy kisebb országról van szó.

De nem is ez a fontos, hanem az, hogy még a kormány véleménye szerint is a legnehezebb két hétre – lesz az több is szerintem – kell számítani. A korábbi rekordokat meg fogja dönteni a mostani, harmadik hullám és minden egyes orvosra és szakápolóra szükség lesz. Lélegeztetőgéppel ugyan valóban jól állunk, viszont sürgősségi szakorvossal, valamint felszerelt ágyakkal már nem biztos. Mint ahogy a kórházak közötti kommunikáció sem lett kialakítva megfelelően, ami Müller Cecília és Kásler Miklós munkáját „dicséri”. Hogy miért mondom ezt? Lássuk.

Keddtől az intézkedés visszavonásáig mintegy 15 intézmény köteles fogadni a fővárosi és a Pest-megyei belgyógyászati betegeket. Minden esetben a mentőszolgálatnak kell megtalálni, hogy hol van hely a páciens fogadására. Könnyen elfordulhat, hogy egy csepeli magas-vérnyomásost a környékbeli intézmények telítettsége miatt Ceglédig vagy Vácig is elvisznek majd a mentők. Az utasítás további érdekessége, hogy a területi elvű ellátás feloldása mellett elrendeli azt is, hogy amennyiben már egyetlen üres ágya sem maradt az intézményeknek, a saját területi betegeiket ebben az esetben sem utasíthatják el.

Amennyiben a logisztikát megoldották volna, úgy most a megfelelő szervek tudnának egymással kommunikálni annak érdekében, hogy elő ne fordulhasson az, hogy egy beteget ok nélkül hurcolnak le-föl. De úgy látszik, erre nem volt elég idő, ember vagy pénz, hiszen jól láthatóan kapkodás van mindenhol, illetve a felelősség áthárítása. A tisztifőorvos nyilatkozgat a sajtónak, vagy kerítést tekint meg, de arra már nem képes, hogy kidolgozzon egy olyan rendszert, amely képes összehangolni a védekezést. Egyszerűen szánalmas az, hogy úgy töltenek be fontos pozíciókat ezek az emberek, hogy fogalmuk nincs arról, hogy mi is a valódi feladatuk. Müller Cecíliáé például nem az lenne, hogy ökörségeket mondjon a sajtótájékoztatókon, amiken aztán a fél ország nevet még aznap, hanem az, hogy részt vegyen a védekezés megszervezésében.

A kormány pontosan tudta, hogy érkezik a vírus brit mutációja, ami jóval könnyebben terjed és egyes vélekedések szerint súlyosabb tüneteket is okoz, tehát halálosabb. Letarolta Szlovákiát és Csehországot is, mi viszont mégis tárt karokkal vártuk az onnan ide utazókat. Ennek pedig nem más lett az eredménye, mint hogy idehaza is elszabdult a vírus és újabb, az ediggieknél is szigorúbb korlátozásokat jelentett be a kormány. Elhibázták a védekezést, amiért ismételten az állampolgárok fizetnek majd meg. A kérdés már csak az, hogy felfogják-e egyáltalán, hogy az ő hibájuknak köszönhető a kialakult helyzet? Ha Gulyás nemrégiben tett nyilatkozatát nézzük, akkor nem lehetünk benne biztosak.

A tárcavezető ezzel kapcsolatban azt mondta, ősszel az országgyűlés egyhangúlag fogadta el a törvényt, és most az egészségügyi dolgozók is szinte egyhangúlag fogadták el azt: 96,3 százaléka írta alá az új jogviszony létesítéséhez szükséges szerződést.

Ez azt mutatja, hogy minden feltétel adott ahhoz, hogy új körülmények között, lényegesen megemelt fizetés mellett az orvosok, és folyamatosan emelkedő fizetés mellett az ápolók is ebben a rendkívüli helyzetben szolgálatot teljesítsenek – fogalmazott Gulyás Gergely, aki köszönetet mondott azoknak, akik a magyar egészségügyet választották, és ilyen jelentős számban gondolták úgy, hogy érdemes a magyar egészségügyet választani.

Jól látható tehát, hogy a kormány büszke a teljesítményére, arra, hogy az egészségügyi dolgozók nagy része valóban aláírta a szerződést, és ezentúl szinte katonákként kénytelenek majd dolgozni. Azonban nem gondolnám, hogy örömükben írták alá ezeket a papírokat, mint ahogy azt sem, hogy ez bármiféle jele is lenne annak, hogy minden feltétel adott a szolgálat teljesítéséhez. Mert az tény, hogy az orvosok fizetését megemelték, de eddig sem feltétlen ők voltak azok, akik borzasztóan keveset kerestek – nagyban köszönhetően a hálapénznek – hanem az ápolók és egyéb egészségügyi dolgozók. Ők azok, akik reggeltől-estig ott vannak a betegek mellett és sokszor a saját egészségüket teszik kockára a betegekért.

Ehhez képest nevetségesen keveset keresnek, borzasztóan sok munka mellett. Már a járvány előtt is ki voltak zsigerelve, ezért el sem tudom képzelni azt, hogy most milyen állapotban lehetnek ezek az emberek. És nekik kell majd mindent megtenniük azért, hogy most, a harmadik hullámban ne omoljon össze az egész rendszer. A felelősség tehát az övék, miközben a kormány mossa kezeit. Számomra ez is azt mutatja, hogy a kormányzat sosem érzi azt, hogy bármiféle hibát is elkövetett volna. Ha valami összeomlik vagy leáll, az soha nem az ő, hanem a fenntartó hibája. Még akkor is, ha végső soron ők a fenntartók. Egészen biztos vagyok abban, hogy a kormány megpróbálja majd kimagyarázni a régiós szinten is borzasztóan magas halálozást a járvány lecsillapodását követően, mint ahogy azt is, hogy miért nem volt elég több, mint egy év ahhoz, hogy előálljanak valamiféle valódi tervvel a járvánnyal kapcsolatban. Mert pénz az lett volna, ha nem templomokat és stadionokat építenek belőle, nem is beszélve a Semjén-féle vadászati kiállításról.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!