NEHAZUGGY

Mennyi tehetetlen düh és elkeseredettség fér még bele?

Tavaszias jó reggelt kívánok mindenkinek! Márciusban először ér ez a szerencse engem, hálás is vagyok érte, mert ezúton külön is üdvözölhetem Kósa Lajost. Szeretném jelezni őkelmének is, hogy a naptár szerint harmadik napja március van. Tudom, hogy mostanában nagy a fennforgás az örökösnőnek nevezett csengeri szélhámos asszonysággal folytatott viharos kapcsolata körül (francba, hogy ezt se sikerült eltitkolni!), aki hitegette, hülyét csinált belőle, átverte, ezért sajnos nem sikerült szert tennie arra a mesés vagyonra, amiből például nyugodtan felvásárolhatta volna BAZ megyét (ahogy friss Rogánné is felvásárolhatta volna legalább a felét, ha nem derült volna ki a mesterkedés), de azt jó lenne tudni: emlékszik még halványan, mit üzent január végén méltatlanul lekezelő, bratyizó, lábszagúan kínvicceskedő stílusban a vendéglátósoknak?

 A magyar emberek márciusban is nagyon éhesek lesznek, és szeretnének sört inni, meg elmenni a barátaikkal jó konyhájú vendéglőkbe, és ott jól érezni magukat.

Harmadik napja március van, nem lenne rossz tudni, hogy most akkor mi a terv a január végi, az érintetteket (vendéglátósok) infantilis módon türelemre intő hurráoptimista kijelentésekhez képest? Mármint azon kívül, hogy miközben Müller Cecíliától Szlávik doktoron át Kásler Miklós csontkovácsig mindenki lengeti, lebegteti az újabb, konkrétumokat nem tartalmazó járványügyi szigorításokat és az ő valószínűsíthető szükségességüket, Szijjártó összefércelte azon országok listáját (Kína, Oroszország, Törökország, Egyesült Arab Emírségek, és hadd ne soroljam), ahonnan KORLÁTOZÁSOK NÉKÜL jöhetnek a népek Magyarországra üzletelni.

Mindezt úgy, hogy öt nappal ezelőtt Orbán még arról szónokolt a közpénzből fenntartott, közszolgálati jellegét elveszített rádió(já)ban, hogy mindenkinek meg kell értenie, még az üzletembereknek, illetve a magukat üzletembereknek képzelő magyaroknak is, hogy maradjanak veszteg, ne nagyon rázzák a rongyot Európán kívülre, mert ha behurcolnak valami mutációt, hát még a dél-afrikait, akkor nekünk bebaszott. Sőtpláne: a főkipcsak utasította az operatív törzset, hogy szigorú szabályokat dolgozzanak ki a határátlépésre vonatkozóan. Megkérdezném, hogy ezt így hogy képzelik, de nem kérdezem. Közben a nemzeti konzultációban a nyitás (!) mikéntjéről kérdezgetik a népet, hogy még kerekebb és szaftosabb legyen a nemzeti hülyének nézés.

Számomra ebből két dolog következik azon kívül, hogy azt nem igazán értem, hogy a zsúfolt kaszinók és az ingyenes parkolás hogyan állítja meg tavaly november óta a vírust, ha láthatóan nem állítja meg. Egyrészt az orosz, kínai, török, bahreini üzletemberek immunisak a vírusra, ők nem tudják behurcolni, azt csa a hülye magyarok tudják behurcolni, akik nem ülnek a seggükön, hanem lófrálnak a világban. Másrészt lófaszt hiányzik ezeknek a szigorítás, pontosan tudják, hogy gazdasági és politikai értelemben (ez a kettő a Fidesz nevű cég esetében egybeesik) is rámehet a trottyos gatyájuk, márpedig itt csak az a lényeg, hogy jövőre is és azután is Orbánnak hívják a miniszterelnököt. Zárójel: az, hogy még ebből is képesek pofátlanul propagandát gyártani, mert bezzeg az EU-s adatok így meg úgy, nemigen változtat azon a tényen, hogy 1995 óra csak 2009-ben volt a tavalyihoz hasonlóan rossz éve a magyar gazdaságnak, amelyet egyértelműen az első hullám alatti lezárások, maradjotthon, és a szolgáltató szektor leállása húzta a mélybe. Bezárva.

Arról viszont szó sem lehet, hogy az észszerűség és a jóérzés, valamint a kizsigerelt, belefáradt (+ a tavaszi fáradtság) nép iránti minimális tisztelet talaján állva újragondolják, hogy az egyes korlátozó intézkedések mennyire hatékonyak és ahelyett, hogy mondjuk 70-ről 100%-ra akarnának szigorítani Kásler agybaja szerint, mert természetesen még van hova taposni, még van hol és mit korlátozni, mondjuk Kósa Lajos levegőben lógó böszme okoskodása dallamára a vendéglátóipari egységek ügyében is mernének lépni valami kurva fontosat és rohadtul halaszthatatlant. Például abbahagyhatnák a szívatásukat. Ha már úgyis március van, az emberek pedig nagyon éhesek és szeretnének sört inni. De nem. Ehelyett nem mondanak semmi konkrétumot, riogatnak az újabb és újabb elkerülhetetlen szigorításokkal (Müller Cecília után szabadon: nincs erre az egészre jobb szövegük), hogy aztán a teátrális néphülyítés csúcsán majd jöhessen a drága miniszterelnök úr, az egyszemélyes felmentő sereg, és bejelentse, hogy ő soha nem is akarta, amit akart, mert ő pontosan érti és tudja, hogy mit akar a magyar ember, úgyhogy nem hagyja, nem engedi.

Hogy mennyire fosnak az újabb szigorítás várható következményeitől (mint ahogy a nyitásétól is, ezért konzultálnak nemzetileg róla), azt a hétvégi tömeges oltásra vonatkozó bejelentésük, tágabb értelemben az oltási terv átfércelése is bizonyítja, amit nem mellesleg csak helyeselni lehet. Főleg, hogy a mindenhez értő már december közepén azzal melldöngetett, mert akkor még semmi tétje nem volt, hogy ma egy általános, országos, egy-két nap alatt történő átoltásnak a föltételei megvannak, ezt ő akkor onnan tudta, hogy rákérdezett, mennyi emberünk van, mennyi ápolónőnk, mennyi orvosunk. Az más kérdés, hogy sem akkor nem árulta el, hogy mennyi, sem most, pedig akkor még bizonyosan többen voltak, mint ahányan most vannak, miután a 110 ezer állami egészségügyi dolgozó 95 százaléka igen, 5 százaléka azonban nem írta alá a szolgálati jogviszonyról szóló szerződést. Ez mintegy 5500 távozó egészségügyi dolgozót jelent, ennyien nem vették fel a munkát hétfőn, és bár Jenei Zoltán országos kórház-főigazgató rendkívül elégedett ezzel az aránnyal, és harsányan örült annak, hogy így teljes garanciát lehet adni arra, hogy a járvány alatt is biztosított az egészségügyi ellátás, nem mindenki ennyire optimista. Nem mindenkinek muszáj megszolgálni az uralkodó és sleppje belé helyezett bizalmát.

Akinek nem muszáj talpat nyalni, az úgy látja, hogy a jelenlegi helyzetben 5500 ember rengeteg, hiszen akár egyetlen egészségügyi dolgozó kiesése is gondot okozhat egy-egy kórházban. És bár Jenei nertárs azt várja, hogy az új szerződést aláírók aránya akár 96 százalékig is felmenjen, a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) elnöke arra figyelmeztetett,

ezzel nem állt meg a távozási hullám: a következő néhány hónapban további egészségügyi dolgozók gondolhatják úgy, hogy a hétfőn aláírt szerződésük mégsem felel meg nekik.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy több szakdolgozót azzal fenyegettek meg a teljhatalmú kórházigazgató elvtársak – szintén a FESZ elnökétől, Soós Adriannától tudjuk -, hogy ha nem írnak alá, akkor a megyében nem kapnak állást, akkor a helyzet még ennél is drámaibb. Úgyhogy.

Nem fogom mentegetni azt a mentőápolóként dolgozó balmazújvárosi önkormányzati képviselőt, aki az Orbán beoltását ábrázoló fotó alá azt kommentelte: Remélem, ebolával. Soha senkit nem fogok mentegetni, aki ilyen vagy hasonló szélsőséges megnyilvánulásokra adja a fejét, és másnak sem javaslom, hogy ezt tegye. Ha ilyen szélsőséges megnyilvánulásokra valaki választott képviselőként adja a fejét, még kevésbé. Ugyanakkor bármennyire is ragaszkodom ehhez az elvemhez, attól rohadtul nem tudok eltekinteni, hiszen évek óta rendszeresen szóvá teszem: a parttalan kormányzati provokáció, a zsigeri gonoszság, a hatalommal való pofátlan visszaélés, a harsány uszítás és hergelés borzasztó következményekhez vezet. Aki a politikai hatalmát, pláne a kétharmadát erre használja, arra vissza fog fröccsenni a saját maga által termelt ragacsos gyűlölet. Márpedig Orbán Viktor és kormánya – és most Upor László gondolatait hozom ide, aki a SZFE-vel szembeni kormányzati elbánásról beszélt, tökéletesen illik bármely szeletére a kormány politikájának – párbeszéd helyett orrba vág, sípcsonton rúg, lándzsát döf az éppen soron következő csoportra, majd elkövetői minőségében jajgat, hogy őt micsoda fájdalom érte.

Ezt csinálják tizenegy éve: merő gonoszságból végigszívatják az egész társadalmat. Ezt csinálják most az egészségügyi dolgozókkal is, akiket Orbán egy éve katonákként kezel, parancsokat osztogat nekik, vezényli őket innen oda, és néha megköszöni a kitartásukat, meg kikéri magának a nevükben, hogy az ellenzék támadja őket. Mindeközben egyeztetés nélkül akarja átverni rajtuk az ezer sebből vérző bérrendezést, az ezer sebből vérző másodállások ügyét, és egy kibaszott világjárványt használ arra, hogy erőszakkal rájuk kényszerítsen olyan változásokat, amelyek ellen még tiltakozni sem tudnak, hiszen járvány van, és kuss legyen. Úgyhogy szemforgatva keresztre lehet feszíteni Hüse János balmazújvárosi önkormányzati képviselőt, aki mentőápolóként dolgozik, és ebolát kívánt Orbánnak, de csak miután végiggondoltuk, amit utólag közleményében írt:

[..] a frontvonalban dolgozók megbecsülése enyhén fogalmazva sem méltányos, míg a honatyák tiszteletdíjai pedig növekednek. Szörnyű látni azt, hogy a lakosság hónapok óta csak vegetál, vállalkozások, emberi életek, családok mennek tönkre. Az ígért segítség pedig nem jut el az igazán rászorulókhoz. A tehetetlen düh és elkeseredettség eredményezte ezt a meggondolatlan kommentet”.

Mennyi tehetetlen düh és elkeseredettség fér még bele, ameddig már nem lehet párbeszéd helyett orrba vágni, sípcsonton rúgni, lándzsát döfni az alattvalóként kezelt magyar társadalomba, és nem lehet az elkövetőből áldozatot és mártírt faragni? Vajon mennyi megalázás és megaláztatás fér még bele?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább