NEHAZUGGY

Mert a mi véleményünk számít

Pável Melinda | 2021. Február 27, Szombat | 10:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,324,946 forint, még hiányzik 675,054 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Közös ügyünk az állatvédelem – ezzel a címmel jelent meg online kérdőív a kormany.hu oldalon. 13 kérdés szerepel rajta, párbeszédnek nevezni túlzás, ugyanis minden kérdésre csak két válasz adható, és a két lehetséges válasz olyan, hogy a B válaszokat kár volt megfogalmazni, mert azokat csakis olyanok választanák, akiket kicsit se érdekel az állatok ügye, tehát megnyitni se fogják a kérdőívet, nemhogy kitölteni. Azzal hirdették meg ezt a lehetőséget, hogy kíváncsiak az emberek véleményére, én meg arra lennék kíváncsi, mire gondoltak, mit fognak megtudni egy felettébb ostoba kérdéssorra adott válaszok bejelöléséből.

Egyetlen pozitívuma feltétlenül van, mégpedig az, hogy legalább nem papír alapú, nagyon üdvös lenne, ha kormányunk a továbbiakban véglegesen átállna az online kommunikációra, így legalább kevesebbe kerül, persze van egy olyan gyanúm, hogy így is leszámláznak érte vagy egymilliót. Azért egyszer bemutathatnák a csapatot, akik ezeken a kérdéssorokon dolgoznak, érdekelne, kifélék, mifélék, és vajon miért adták a fejüket olyasmire, amihez ennyire nem értenek, vagy ha már ezzel foglalkoznak, miért nem képesek felnőni a feladathoz. Vannak ilyen megfejthetetlen titkok számomra, például a reklámok többsége is idetartozik, elvétve akadnak jó reklámok, némelyik viszont annyira kritikán aluli, hogy már az is érthetetlen, miért engedik a tévécsatornák a műsoraikba, még ha jó pénzt is fizetnek a megrendelők. Az utóbbi időben egy samponreklám borzasztott el, egy nőt beöltöztettek avokádónak, a feje nem is látszik, viszont van rajta egy hosszú, szőke paróka meg egy kalap, és az lenne a lényege, hogy a csodasampontól még az avokádónak is haja nőtt. Ez persze nem ide tartozik, csak eszembe jutott.

Na de vissza az állatvédelemhez, amely közös ügyünk. Lássuk az első kérdést. Egyetért-e azzal, hogy az állatmenhelyek és az állatvédelemmel foglalkozó civil szervezetek működését továbbra is rendszeres pályázati forrással segítse Magyarország Kormánya? Ezzel egyet lehet érteni, de nemmel is lehet válaszolni, hogy elég az 1%-os felajánlás meg az emberek adományai az állatvédőknek. Erősen hiányolok legalább egy harmadik válaszlehetőséget, mely szerint azt indítványozom, hogy legalább duplázza meg a kormány ezt a pályázati forrást.

A következő kérdés: Egyetért-e azzal, hogy a felelős állattartásra való nevelést már kisgyermekkorban indokolt elkezdeni? Itt is lehet egyetérteni, illetve nemmel válaszolni, mely szerint erre semmi szükség, majd kialakul az magától. Végigmehetünk az összes témán, hasonló a színvonal, mindvégig azt érezzük, hogy ilyen kérdéseket feltenni az embereknek nemcsak hogy értelmetlen, de sértő és ennél fogva felháborító is. Mert mire föl néznek ennyire hülyének bennünket? Ezzel az erővel arról is konzultálhatnának velünk, egyetértünk-e azzal, hogy ideje lenne most már beköszöntenie a tavasznak, az A válasz úgy szólhatna, hogy szerintünk is így van, a B válasz pedig lehetne mondjuk az, hogy nem, mi jobban örülnénk, ha inkább örökké tél lenne.

Ha valóban érdekelné őket a véleményünk, más módon kellene érdeklődniük, ha már kérdőív, úgy is meg lehetne fogalmazni, hogy tényleges javaslatok is legyenek benne, amelyek közül választani lehet. Nyilván valamire készül a kormány az állatvédelem ügyében, gyanítom, hogy már kész is a terv, majd a végén bejelentik, de előzetes társadalmi egyeztetésre hivatkozni ne merészeljenek, mert ez nem az, még ha ki is töltheti bárki. Megemelik majd az állatvédelemre szánható pályázati keretet, hoznak egy-két törvényt, de ne mondják azt, hogy velünk ezt is megbeszélték, mert nem igaz, se az, hogy akartuk, se az, hogy nem akartuk, mert lehetőségünk se volt, hogy bármit is akarjunk.

Ez is csak olyan, mint az összes nemzeti konzultáció volt, nem jó semmire, de lehet dicsekedni vele, hogy ők minden fontos kérdésben megkérdezték az emberek véleményét. Mert a mi véleményünk számít, anélkül a kormány nem tenne semmit, ráfért az arcukra, hogy Brüsszelben is azzal döngették a mellüket, hogy nálunk akkora fene nagy demokrácia van, hogy időről időre megkérdezik a népet, mit is szeretne. A pofátlanság csúcsa persze az, amikor még velünk szemben is ránk hivatkoznak, miért háborgunk, amikor pedig mi akartuk, és nekik erre tonnaszámra állnak a bizonyítékaik.

Ha valaki mégis erős vágyat érez, hogy elgondolkodjon a kormány okos kérdésein, keresse fel az allatvedelem.kormany.hu oldalt, ott megtalálja mind a 13-at, és kísérletet tehet rá, hogy véleményt nyilvánítson. Sok sikert hozzá! Ami engem végképp feldühít, hogy ezt a semmit, ezt a fércművet egymással versengve reklámozzák az állatvédő szervezetek, úgy örvendeznek, mintha valóban szó lenne itt valamiről. Nem is értem, ők nem olvasták el? Valóban nem látják, hogy mi történik? Változhat bármennyit is a helyzetük attól, ha minél többen kitöltik a kérdőívet?

Olyan ez az egész, mintha olyan színielőadást kínálnának nekünk, amelyben nincs párbeszéd. Megvesszük a jegyet, beülünk, felmegy a függöny, ott ülnek a szereplők, sokáig nem szólnak, nem történik semmi, a végén pedig bejön valaki és röviden elmondja, mi lett volna, ha lett volna valami. A kormánnyal való párbeszéd is valahogy így néz ki.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!