NEHAZUGGY

Mégis miért is változna bármi is?

Lázár Gergő | 2021. Február 27, Szombat | 18:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nemrégiben Pető Attila névvel is vállalta a Partizán adásában, hogy ő az a férfi, akit egy kispapból pappá szentelt férfi többször is szexuálisan zaklatott. A férfi ügye korábban már bejárta a sajtót, de akkor nem vállalta sem a nevét, sem pedig az arcát. A mostani őszinte interjú viszont változást hozhat, hiszen nem csak a saját nevét vállalta, de kimondta az őt zaklató férfi nevét is, aki utolsó értesülései szerint Erdélyben gyermekek táboroztatásával foglalkozik. Ebben persze semmi meglepő nincs, hisz számtalan nemzetközi példa mutatja azt, hogy az egyház egyszerűen nem hajlandó arra, hogy megbüntesse szexuális ragadozó papjait. Pető viszont pont azért fordult a nyilvánossághoz, hogy ha már a hatóságok és az egyház is magasról tett arra, hogy őt többször is szexuálisan zaklatták, akkor legalább a közvélemény legyen tisztában azzal, hogy kiről is van szó, és mi is történt pontosan.

De a beszélgetés nem csak erre jó, hanem arra is, hogy akik esetleg eddig azt gondolták volna – mint ahogy azt Veres András állította korábban -, hogy a magyarországi keresztény katolikus egyház más, az rádöbbenhetett, hogy ezek ugyanazok. Ugyanazokkal a módszerekkel éltek, ugyanúgy nem érdekelte őket a zaklatott – akkor még fiatal – fiú esete, és ugyanúgy nem kívánták értesíteni a hatóságokat az üggyel kapcsolatban. A hazai keresztény egyház is pontosan ugyanolyan, mint amilyen a világ többi részén is: korrupt, a szó minden értelmében. És tudom, hogy Pető nem ezért fáradt be a Partizán stúdiójába, és nem ezért mesélte el a történetét, de sajnos nem tudok emellett szó nélkül elmenni.

Az egész beszélgetés során úgy érződött, mintha a férfi egy szekta része lett volna. Azért nem mert mesélni az őt ért szexuális zaklatásokról éveken keresztül, mert félt attól, hogy emiatt őt közösítik ki. Hogy majd nem hisznek neki és akár a családját is megbélyegzik emiatt. Hány és hány ezzel a történettel szinte megegyező beszámolóról hallhatott már az, aki követi a papok által elkövetett szexuális zaklatásokat nemzetközi szinten is? Lengyelország, Brazília, Anglia és még lehetne sorolni azon országokat, ahol ugyanez történt, csak több ezres számban. A legtöbb országban halálos áldozatok is voltak, hiszen ezeket az egyébként törékeny fiatalokat egy életre tönkretették a szexuális ragadozók, ezért inkább véget vetettek a saját életüknek.

Számomra a legszomorúbb az egészben – noha megértem, hogy keresztény vallása miatt ebben hisz -, hogy megváltozhat az egyház, hogy van értelme abban bízni, hogy a bűnösök meg fognak fizetni azért, amit tettek és az egyházi vezetés is át fogja gondolni a dolgait. Szép dolog ebben hinni, de évtizedek nemzetközi példái mutatják, hogy a Vatikán pontosan tud arról, ami világszerte folyik, de fontosabb számára, hogy megpróbálja ezeket eltussolni, minthogy valóban tegyen is valamit azért, hogy ehhez hasonlók még csak elő se fordulhassanak. A Vatikán nem kíván változtatni a dolgain, ha valamit szeretne, az leginkább az, hogy ügyesebben titkolhassa el a papjaik által elkövetett szexuális zaklatásokat.

Az, hogy a magyar férfi ügye egyáltalán a közvélemény számára is ismertté vált, kizárólag az újságíróknak köszönhető, akik között szerencsére még vannak becsületesek. Egy újságíró számára ugyanis a legfontosabb az, hogy kiderüljön az igazság, függetlenül attól, hogy az kinek fog fájni. Pont emiatt robbant annak idején akkorát a Boston Globe ügye, amit a Spotlight című filmben meg is örökítettek. Abból pontosan kiderült, hogy a helyi egyházi vezetők nagy része érintett volt a történtekben: vagy zaklatóként vagy eltussolóként. A magyar történet – amelyet vélhetően több hasonló eset követhet még – is ehhez hasonló, hiszen van benne kispap, vezető beosztású egyházi vezetők, akik tudtak a történtekről, de nem tettek semmit, majd a bántalmazottra küldött rendőrök, akik őt megfélemlítették, megbilincselték, rabosították.

És igen, lehet bízni abban, hogy a rendszer egyszer majd megváltozik és az ehhez hasonló esetek száma csökken, de úgy hiszem, naivak lennénk, ha ezt hinnénk. Hiszen túl sok forog kockán az egyház számára ahhoz, hogy egyszerűen elismerjék ezeket a bűneiket. Elég csak megnézni a magyar egyházakat, amelyek Orbán Viktor kegyelméből ismét középkori szintű hatalmat és vagyont kaptak. Olyan Kánaán ez most számukra, amire korábban talán gondolni sem mertek volna. Persze, hogy megpróbálnak elhallgattatni minden olyan hangot, amely az általuk elkövetett bűnökre figyelmeztet. Ennek alapján egyházak és az egyházi emberek (a kivételeket megillető tisztelet mellett) úgy viselkednek, mintha semmi közük nem lenne Istenhez, az emberek megsegítéséhez. Pontosan úgy viselkednek, mintha csak a pénz és ez által a hatalom érdekelné őket.

A kereszténység, a vallás viszont nem erről szól. Az egy személyes kapcsolat Istennel – legalábbis akik hisznek benne, ezt állítják –, amihez az egyháznak sok köze igazából nincs. Tudom, van aki valamiért rajtuk keresztül szereti gyakorolni a vallását, meg hát a templomban barátságokat lehet kötni, egy közösség részének érezhetik magukat, amit alapvetően meg is értek. Azonban az, aki a gyermekét is ebbe a világba szeretné bevinni, az véleményem szerint jobb ha gondosan odafigyel arra, hogy mi történik vele az egyház kötelékében. Mert az tény, hogy egyáltalán nem minden pap pedofil, azonban ameddig mondjuk egy gyerekeket szexuálisan zaklató oktató vagy edző bíróság elé kerülhet, addig egy az „isteni törvények” szerint élő papot az egyház legfeljebb elküld valahova gondolkodni, és ezzel le is tudták a dolgot.

A legritkább esetben lesz bírósági ügy abból, ha egy egyházi személy szexuálisan zaklat egy gyermeket. A rendszer egyszerűen megvédi ezeket az illetőket, a rendőrség pedig valamiért vagy tehetetlen, vagy pedig egyes esetekben érintett is az ügyekben. Lehet tehát hinni a mesékben, de szerintem érdemesebb reaálisan tekinteni a dolgokra, és felmérni a kockázatokat. Ne nagyon legyenek illúzióink azzal kapcsolatban, hogy a történetben szereplő férfit zaklató egykori pap valaha is valódi büntetést fog kapni. Szerintem ilyen sajnos nem fog történni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!