NEHAZUGGY

Akkor ugye legalább két hétig nem fogja boldog, boldogtalan beszélő fej a nemzeti konzultációval röhögtetni magát?

Molnár Bálint | 2021. Február 27, Szombat | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Derűs, vidám, optimista jó reggelt kívánok mindenkinek! Egyrészt udvariasságból, másrészt mert nem sértek vele államtitkot, harmadrészt nem kerül 2 milliárd forintba se. És persze az sem elhanyagolható szempont, hogy az aktualitásokat figyelembe véve rá is vagyunk szorulva rendesen.

Tegnap reggel óta, mióta a nagy kipcsak mesemondó-varázsló beleásított a közpénzrádió mikrofonjába, próbálom összerakni, hogy mi történt itt pár nap – konkrétan egy hét leforgása – alatt, és ki fogja a felelősséget vállalni azért, hogy a nyitásról szóló nemzeti konzultációs szemfényvesztéstől tegnapra eljutottunk odáig, hogy nemhogy nyitásról szó sem lehet, de az a kérdés az, hogy kell-e szigorítani.

Ma egy hosszú és nehéz operatív törzs ülésről jöttem, a többiek még maradtak is, és azt hiszem, még órákig fognak dolgozni, de amikor eljöttem, a vita úgy állt, hogy EL KELLETT RENDELNEM egy emelt szintű készültséget a kórházakban. Tehát a helyzet annyira komoly, hogy emelt szintű készültségre van szükségünk.

Amellett, hogy hétről hétre irritálja az Eustach-kürtöm dobüregi szájadékát (talán nem csak az enyémet) ez az egyes számban, első személyben előadott harcászati, vezénylési, haditerves, katonás maszlag, nagyon érdekelne, hogy mi volt a koncepció egy héttel ezelőtt, meg még ezen a héten szerdáig, amikor minden erejükkel a nyitásról szóló nemzeti konzultáció aláírására buzdítottak, és természetesen nem spóroltak az ellenzék és Brüsszel gyepálásával sem, ha pénteken azzal áll elő a miniszterelnök, hogy annyira brutális a helyzet, hogy neki már megint vezényelnivalója van. Sőt, már csütörtökön előállt, és a legdrámaibb ábrázatát magára öltve csupa rossz hírt közölt, mondván, az egész eddig tapasztalt járvány legnehezebb két hete előtt állunk, amikor is olyan terhelés lesz a kórházainkon, mint amilyen még nem volt, amikor is minden orvosra, ápolónőre, lélegeztetőkészülékre szükségünk lesz. Most hagyjuk, hogy az mit jelentene, ha tizenmajdnemhúszezer lélegeztetőgépre szükség lenne, mert ez azzal a következmények nélkül maradt szürreális nagyotmondással vetekszik, hogy mindenkit meggyógyítanak, aki elkapja a betegséget. Viszont.

Már az is orbitális nonszensz volt, amikor azt próbálta megmagyarázni, hogy a járvány kezelése és kormányzás helyett miért nemzetikonzultálnak, hogy miért kézenfekvő és racionális megfontolás, hogy a nyitás pontos időpontjáról a szakemberek döntenek, a nyitás mikéntjéről és hogyanjáról viszont a járványügyi értelemben laikus magyar embereket kell megkérdezni. Rohadtul semmi értelme nem volt és nem is lesz. De annak végképp mi volt az értelme, mi volt a célja, és mit reméltek tőle, hogy miközben egy hete is világos volt állítólag, hogy egy nagyon veszélyes pillanatban vagyunk (ugyanaz az ember mondta február 19-én, aki korábban már állított olyat is, hogy levitte a vírust a birkózószőnyegre), miközben a számok alapján a második hullámot a harmadik hullám minden átmenet nélkül agyonverte, a magyar kormány a nemzeti konzultációjával bohóckodott?

Nem azt kérdezem (de), hogy akkor ugye most legalább két hétig nem fogja boldog, boldogtalan beszélő fej a nemzeti konzultációval röhögtetni magát, hiszen a vezénylő tábornok szerint most a szigorításról és a lazításról egyszerre kell gondolkodni. Ööö… bele sem merek gondolni, hogy az állítólag drámai helyzetre való tekintettel akkor ez mi a túrót jelenthet, hiszen a mindenhez is értő miniszterelnök a következő mondatával már agyon is csapta a lazításokat, amikor kvázi biztosra mondta, hogy a határon mindenképpen szigorítani kell, és radikálisan korlátozni kell az Európán kívüli, üzleti célú utazásokat is, mert megjelentek azok, akik az üzleti utazás álcája mögé bújva szerveznek nyaralást maguknak. Márpedig őkipcsaksága szerint ha kiengedjük az embereket Afrikába, és hazahozzák az új mutánsokat, akkor kész vagyunk.

Tehát: péntek reggel fél 8 és 8 között Orbán Viktor arról beszél a rádiójában, hogy utasította az operatív törzset, dolgozzanak ki nagyon szigorú utazási szabályokat, mert a magukat üzletembereknek kiadó, leleményes magyarok behurcolják nekünk ide a dél-afrikai, gyorsan fertőző mutánsokat, és akkor megnézhetjük magunkat. Pár órával később Müller Cecília operatív nyunyókafelelős benyögi, hogy már itt van a dél-afrikai mutáns, meg hogy új oltási stratégiára van szükség. (Nem tudom, már az új oltási stratégia része-e, hogy miközben Áder János közjogi méltatlanságot kamerák kereszttüzében, közmédiás nyilatkozattal megtámasztva beoltották, meg Bayer Zsolt krónikus beteget is beoltották, mezei krónikus beteg embereket szívatnak az oltással.)

Tehát az egyik megpróbálja a felelőtlen, okosba nyaraló magyarokra kenni az afrikai mutáns behurcolását, a másik közli, hogy már nem kell behurcolni, mert már itt van, ezekkel párhuzamosan pedig kiderül, hogy mindeközben az úszóválogatott Dél-Afrikában táborozik. Félreértés ne essék, az Európai Unió más országaiban is, Brüsszelben is a vírus irányít, nem a tisztelt döntéshozók, de máshol legalább nem próbálkoztak meg propagandával, összevissza beszéléssel, titkolózással, ködösítéssel, néphülyítéssel, értelmetlen húzásokkal agyonverni a járványt, nem használták választási kampányolásra az össznépi nyomorúságot. Szerintem elég világosan látható, hogy a vírus nem fogékony a propagandára, hogy propagandával, lopással, hatalomtechnikázással nem lehet járványt kezelni, és ez nem csak egészségügyi, hanem gazdasági vonatkozásban is igaz.

Azt alighanem meg se kéne próbálni Brüsszelre kenni, hogy miközben a parlamenti képviselőknek, külön Kövér Lászlónak alapból nő a fizetése, ma többen vannak munka nélkül Magyarországon, mint a járvány kitörése óta bármikor. És ezen rohadtul nem segít, hogy Szijjártó folyamatos mozgásban van, lohol egyik helyszínről a másikra, minden nap bejelent valami világraszóló beruházást és állami támogatást, ami jellemzően nem oda jut, ahol valóban szükség lenne rá. Még rosszabb, hogy semmi jel nem mutat arra, hogy a kormány bármilyen érdemi lépést tervezne a veszélybe került munkahelyek megmentése érdekében. Amellett, hogy a fejlett világban példátlanul alacsony összegű és rövid ideig járó magyar munkanélküli ellátás növelésére egy forintot sem fordítottak, és nem is fognak, mindössze annyira hajlandóak, hogy meghosszabbítják a joggal kritizált, a rászoruló vállalkozásoknak érdemi segítséget nem jelentő (a leginkább sújtott vendéglátósok és szállodások jelentős része szinte semmilyen támogatást nem kap) korlátozott ágazati bértámogatást.

Tehát miközben tényszerűen kijelenthető, hogy a kormány harsányan propagált gazdaságvédelmi akcióprogramjával leginkább a multik, különösen a német cégek jártak jól, miközben a magyar kis- és középvállalkozásokkal szemben olyan cégek kaptak extra forrásokat, amelyek állami csilliárdok nélkül is elvégezték volna azokat a beruházásokat, amelyekért cserébe Szijjártó olyan nagyvonalúan szórja az adófizetők pénzét, az is tény (via VálaszOnline), hogy az igénylők 0,5 százaléka kapta meg a 300 milliárd forintos turisztikai támogatás KÉTHARMADÁT. Vagy ha így jobban tetszik: az igénylők 0,1 százaléka kapta meg a 300 milliárd forintos turisztikai támogatás FELÉT. Vagy ha így még jobban tetszik: összesen 205 milliárd forint jutott 80 darab igénylőhöz, míg a fennmaradó 95 milliárdon osztozott a további csaknem 16 ezer támogatott. Igen, a Rogán-féle Miniszterelnöki Kabinetiroda alá besorolt Magyar Turisztikai Ügynökség (csókoltatjuk Ráhel kisasszonyt is) Kisfaludy-programjáról van szó, ahol a fű alatti pénzosztásnak is nagy hagyományai vannak.

Erre megint csak azt tudom mondani, hogy ha beleszarnának az országlakók szájába, az sem lenne sokkal durvább, sőt. Különben meg az új Rogánné családjához köthető milliárdos pályázat részleteihez sincs semmi köze a pórnépnek. Ha így is jól van a pórnépnek, akkor soha nem is lesz semmihez.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!