Április 26,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Azóta is ott lógnak, alkalmanként elütik a delet

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Háborús helyzetben élünk. Nem most kezdtük, már évek óta ez van. Mindig változik, vagy inkább bővül az ellenségek köre. Ennek nagyon egyszerű oka van: a háborús retorika csak úgy működik, ha annak alkalmazója folyamatosan emeli a tétet. Hadban álltunk már a migránsokkal, sikeresen legyőztük őket a kék színű óriásplakátokkal. Aztán Soros György és az ő nevetése támadt ránk, majd meg kellett állítanunk Brüsszelt és az ott kártékonykodó bürokratákat, akik el akarták rabolni a nemzeti identitásunkat. Pont az kellett nekik, mit tegyünk? Megvédtük az őshonos akácot és a szabad pálinkafőzés nyereg alatt puhított nemzeti hagyományát. Egyfeszt mi védtük Európát a beözönlő migránsoktól, a más vallást erővel terjeszteni akaróktól is. Aztán jöttek mégis valahogy a gaz migránsok – legalább néhányan átcsúsztak a beszélő kerítés alatt fúrt lyukakon -, szétdobálták az erdőben a májkrémes zsemlét, azt megették a vaddisznók és máris a nyakunkon volt a sertéspestis.

Alig hevertük ki a rengeteg megrázkódtatást, megjelent Greta Thunberg, akiről be kellett bizonyítani, hogy droid, bolond, szerencsétlen nyomoronc, akit kihasználnak, és a jobboldali keresztény kultúránkat akarja romba dönteni. Éppen csak szusszanni volt idő, amikor Judith Sargentini üvöltve kaszabolni kezdett minket (nem kizárt, hogy keverem az ellenségek felbukkanásának sorrendjét, de sűrű évtizedünk volt, összefolynak a csaták). Ha mindez nem lett volna elég, az Európai Néppárt is kardot rántott, de a találékony Orbán Viktor gyorsan felfüggesztette a pártját, hogy megvédje a méltatlan támadásoktól. Azóta is ott lógnak, alkalmanként elütik a delet, így emlékeztetve Európa népeit a hős magyar hadakra.

Természetesen nem csak a hanyatló nyugat és a birodalmi terveket dédelgető Unió akart rosszat az országnak és különösen a Fidesznek, azon belül is minden idők leghazafiasabb, legbátrabb, legokosabb és legszebb politikusának, a mi szeretett Orbán Viktorunknak, hanem a belső ellenség sem nyugodhatott. Sorosbérenc egyetemisták és tanárok, az ország elveszejtésén munkálkodó liberálisok, hazaáruló újságírók rugdosták a miniszterek elnökének mit sem sejtő veséjét, mégpedig a legváratlanabb pillanatokban.

Már éppen majdnem győztünk, már utolértük Ausztriát és próbáltuk megelőzni a kanyarban, amikor szembejött a vírus. Az első csatát megnyertük – nem volt annyira nehéz, mert Európának ezen a részén nem alakult ki járvány -, volt melldöngetés és tömjénfüst, éppen kezdtük volna szentté avatni a hősöket – természetesen hipózás, alapos kézmosás és szellőztetés után -, bár többeket zavart kissé, hogy kormánykörökben fellendült a maszk és lélegeztetőgép-biznisz, ami kurvasokba került nekünk. Azért persze elnéztük, mert meg lettünk védve, mehettünk a Balatonra – a NER élharcosai nagyobb vizeket kerestek, mégsem keveredhetnek a prolikkal, mint például a parizeres kenyeret falatozó jobbikosokkal és nem jobbikos, simán csak csóringerebb magyarokkal -, amikor beütött a baj.

Kiderült, hogy a koronavírus nem viccel, még tőlünk sem ijed meg. Hiába fényesítettük a templomok tornyait, hiába voltak a fura rituálék – yachton dugás ikrekkel, ereszcsatornán lemászás hátizsákkal, sőt, még a keresztény gyökereket megtipró válásokkal is próbálkoztak többen, az sem járt eredménnyel -, hiába álltak tízezerszámra hűvös halomban a horkolásgátló gépek, beütött a járvány. És nem csupán beütött, hanem itt is maradt. Először bezárkóztunk, mert úgy hittük, ha szófogadó, jó polgárok leszünk, akkor rendben lesz minden. Aztán úgy maradtunk, bezárkózva. Aki közben elveszítette a jövedelmét, az bezárkózva, éhesen és fázva. De hiába, semmi nem segített.

Jó kormányunk, amelyik eddig mindenféle gaz ellenségektől megvédett minket, hirtelen olyasmivel került szembe, amit nem a propagandisták találtak ki két csík kóla felszívása közben, hanem valódi ellenség. Ezzel kellene valamit kezdeni. Nem a vírussal, az a tudósok feladata. De az egészségügy felkészítése a harmadik hullámra (holott első hullám itt nem is volt, a második pedig véget sem ért), a gazdaság életben tartása és az ország lakóinak átsegítése a súlyos gondokon, ezek állami feladatok. Lettek volna. Annyi történt, hogy katonákat vezényeltek a kórházakba, a NER kedvenc cégei kaptak  elképesztő összegeket, létrejött egy csomó fideszes alapítvány, ahová ki lehet szivattyúzni a pénzt, éppen a felsőoktatást tarolják le. Aki anyagilag vagy fizikailag belerokkant a válságba, az úgy járt. Miért nem ment gázszerelőnek?

Olyasmi történt, amire egyetlen stratéga, még a nagy és bölcs Habony Árpád sem számíthatott. A járvány nem akar múlni, a pénz fogy, az Európai Unió elkezdte feszegetni, hogy nem szép dolog diktatúrát építgetni, az ellenzéki pártok összefogtak és közeledik a választás időpontja. Most kellene mindenféle alamizsnát szórni a nép közé, mert bele kell égetni az agyukba, hogy a jó kormány törődik velük, gondoskodik róluk és megvédi őket. De nem nagyon maradhatott szórható összeg, sikerjelentésekkel is nehéz kampányolni akkor, amikor sorra dőlnek be a vállalkozások, százezrével kerülnek kilátástalan helyzetbe az emberek, az éttermek és egyéb vendéglátóhelyek zárva vannak, a turizmus megszűnt létezni, az egészségügyben dolgozók – ki tudja, honnan merítve az erőt – küzdenek, mindenkinek felborult az élete és nyilvánvalóvá vált, hogy a regnáló kormány nem tudja megfelelően kezelni a helyzetet. Még csak elfogadható módon sem.

Ebben a helyzetben az csak természetes, hogy a propagandagépezet teljes erőből nekitámad az ellenzéknek. Hadházy Ákos lyukas zoknijától Karácsony Gergely alkalmatlanságán át a Gyurcsány-Dobrev házaspár felmenő ágáig (hetedíziglen) és Jakab étkezési szokásáig minden porondon van, amit csak el lehet képzelni. Sőt, az is porondon van, amit el sem tudtunk volna képzelni, még egy évvel ezelőtt sem. Mert az például még ebben a bűzölgő mocsárban sem volt szokásban, hogy valamelyik udvari dalnok hosszú dolgozatot ír arról, hogy a baloldali libsik rondák, hülyék és impotensek/frigidek, a keresztényi jobboldali konzervatív polgárok ellenben daliás, nőies, potens, okos és szép gyermekei a Teremtőnek.

Na, itt tartunk jelenleg a nem tudni, hányadik hullámban, és most sem jutott el a kormánypárt agyáig, hogy nem az ellenzéki pártokat – és az ország kétharmadát – kell legyőzniük, mert nem az a dolguk. Igaz, ha tizenegy év kevés volt annak megértéséhez, hogy mi a feladata a kormánynak és hogyan működik egy normális állam, akkor ez már most sem fog sikerülni. Marad a remény, hogy majdcsak túl leszünk rajta.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.