NEHAZUGGY

Nem értik, és nem is érdekli őket, hogy ez itt egy ország, amelyet szolgálniuk, nem büntetniük kell

Jó reggelt kívánok mindenkinek! Vasárnap van, pihen az Úr, kár, hogy a NER nem pihen soha, ellenkezőleg. Éberek az nertársak, tömött sorokban futják a versenyt egymással, hogy kiderüljön, melyikük bír megbotránkoztatóbb, büdöstahóbb, sértőbb, a népek tömegeit provokálni hivatott kijelentéseket tenni egységnyi idő alatt. Jellemzően nem a brutálisan és indokolatlanul elszállt államadóssággal, nem a tartósan gyengélkedő forinttal, nem az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került, ámde a kormány által az út szélén hagyott, majd árokba rugdosott magyaremberekkel, nem az uniós viszonylatban dobogós állampárti korrupcióval, nem a már rég nem egyszerűen csak lopakodva, hanem történelmi léptékben zajló önkényuralom-konszolidációval büszkélkednek és önkritikát gyakorolva ordítják teli az étert, hanem köpködnek a szélrózsa minden irányába, ahol potenciális ellenségket látnak. Márpedig hagymázas, háborús látomások tekintetében soha nem szevedtek hiányt. Úgyhogy lassan már nem a fél, hanem az egész világ az ellenségük, akik minden bokorban ott leselkednek ugrásra készen, és akik miatt esetleg még az is megtörténhet, hogy szarabb világ következik számukra jövő tavasztól, mint amihez hozzáhíztak és hozzákényelmesedtek az elmúlt évtizedben.

Az tény, hogy ha például Kövér László, a közjogi méltatlanságok Bayer Zsoltja megszólal, akkor még az arrogancia és a mosdatlan száj feketeöves utcai harcosainak is fel kell kötni a gatyájukat, hogy a nyomába érjenek. Én most kihagyom a házmester úr pénteki, a megállíthatatlan szellemi leépülés jeleit hordozó ámokfutásának lírai elemzését (a kollégák elvették a munkámat), mint ahogy Novák Katalin homoszexuálisokat érintő minősíthetetlen kirohanását sem kommentálnám hosszasan (ezt a témát is kicsavarták a kezemből), mindössze egy irrelevánsnak tűnő vonatkozását említeném a fröcsögésének. Mint ismert, egyéb súlyos megállapítások mellett a szaporodásügyi női princípium azt találta mondani az elfideszesedés útján vidáman menetelő Indexnek:

Ki merem jelenteni, hogy a homoszexuálisok örökbefogadásának kérdése pillanatnyilag nem szerepel a magyar emberek első száz problémája között, és mi eszerint állunk a kérdéshez.

Ma van az anyanyelv nemzetközi világnapja. Ezzel összefüggésben és ettől teljesen függetlenül: én is úgy gondolom, hogy a homoszexuálisokat viszonylag ritkán szokták örökbefogadni Magyarországon (vagy bárhol máshol), mármint én nem tudok arról, hogy túl gyakori és jellemző törekvése lenne ez a sokat emlegetett magyar embereknek. Ettől függetlenül persze pontosan értjük, hogy mit akart mondani Novák, és szégyenkezünk helyette is, ahogy szoktunk. Nem tudom, ez volt a cél, vagy sem, de elég sommásan összefoglalta kormánya (úgy értette: a nemzeti oldal) faék egyszerűségű, lánctalpakon dübörgő, kizárólag szavazatharácsolásra berendezkedett politikájának kvintesszenciáját. De ha már úgyis ekkora az arc (egy láthatatlan, jelentéktelen törpekisebbség kínjaival és keserveivel nem foglalkozunk, nem éri meg, kit érdekel, hogy mit akarnak), és ha már amúgyis a homlokukra tetoválták, hogy ők nemzetiek, legalább az anyanyelvü(n)ket ne erőszakolják meg ilyen slendrián, igénytelen módon. Ha már minden ellenkező tartalmú nyilatkozatukkal szemben muszáj beleugatniuk az emberek magánéletébe és kirekeszteni, megnyomorítani teljes közösségeket.

Van itt egyéb is. A hétvége sztárja kétségtelenül minden sufnivakcinológusok fürkészportyázója, a kocsmadiplomácia állócsillaga, aki Bukarestig meg sem állt, hogy a román Digi24 hírtelevízió őt hülyeségekkel fárasztó riporterén keresztül megüzenje: visszautasít minden olyan állítást, miszerint a kormány nem biztosítaná a sajtó szabadságát, ezzel szemben az az igazság, hogy a magyar médiumok többsége „kormányellenes álláspontot képvisel”. Majd amikor a valódi kérdéseket feszegető újságíró (Bukarestig kell menni újabban, hogy a hatalomtól elhülyült kormánypárt képviselői egyáltalán szóbaálljanak ilyenekkel) visszakérdezett, hogy ezek szerint az egész nyugat-európai, európai uniós sajtó hazudik, amikor a sajtószabadságot kérik számon az orbánizmuson, Szijjártó Péter hatalmas bólogatások által kísérve kijelentette: „igen, ezt állítom”. És meg is magyarázta, hogy a sötétben, kanyarban, forgalommal szemben százharminccal száguldó orbánista önkényuralom szerint a liberális mainstream azért terjeszt hazugságokat róluk, mert

nem tudja megemészteni azt, hogy van egy kormány, amelyik erős, konzervatív, kereszténydemokrata, patrióta politikát folytat és sikeres. 

Hovatovább.

Nem szabadna a sajtóorgánumok azon jogát megkérdőjelezni, hogy pozitívan vélekedjenek a kormány döntéseiről. Én nem tudom elfogadni azt, hogy az olyan sajtóorgánumok, amelyek történetesen pozitívan viszonyulnak a kormányhoz, rögtön minősítve lesznek, miszerint kormányzati irányításúak, kormányzati tulajdonúak, kormányzati rabszolgák és hasonlók.

Hogy ez mennyire nem vicces, és mekkora pusztítást végzett a NER az agyakban, azt a külügyér közösségi oldalán sorjázó kommentek bizonyítják (közben Szijjártó előállt egy másik értékes tartalommal is, amelyben sokadszorra adja elő, hogy Putyinhoz dörögölőzni menő, mert mások is üzletelnek Putyinnal, mégis csak mimagyarokorbánviktort báncsák ezért). Vegyük sorra apuci és anyuci szeme fényének állításait. Ha nem tudnánk, hogy minden kijelentését véresen komolyan gondolja, azt hinném a NER trollfarmjáról szabadult.

Elsősorban nincs ellenzéki  média, hanem (kormánytól) független média van, amely Magyarországon a felszámolt, pártmédiává züllesztett közszolgálati média feladatait látja el, sok esetben a fogyasztók támogatásából, miközben egy hatalmas, brutális közpénzekből felhizlalt lakájüzem tolja a kormány propagandáját. Amely üzemet hatalmas tévedés médiának nevezni, ugyanis a rendeltetésszerűen működő médiának nem feladata, hogy pozitívan vélekedjen a kormány döntéseiről. Nem kétlem, hogy ebben az üzemben sokan meggyőződésből lapátolják a fekáliát, ettől még ezek az orgánumok a kormányzat cselédei, központi üzeneteket tolmácsolnak és szolgálják, kiszolgálják az önkényuralmat. Ez nem vélemény, ez egy közismert tény. Hogy ezt milyen minőségben teszik, arra ott van egy elég beszédes mutató, bár az Átlátszó szerint nem teljesen pontos: 2020-ban legalább 57 darab helyreigazítási pert vesztett a fideszes propagandagépezet (csúcstartók: Origo, PestiSrácok, Magyar Nemzet), miközben a kormánytól független, a kormány által boszorkányüldözött sajtó mindössze hetet.

Az külön szép, hogy Szijjártó – saját állítása szerint – nem tud egyetelenegy olyan médiatípust sem megnevezni, ahol a leginkább terjesztett, legnézettebb, leghallgatottabb, legolvasottabb orgánum barátian áll a kormányhoz, azzal szimpatizálna vagy támogatná. Mint jeleztem, a magát komolyan vevő és annak is kinéző médiának nem ez a feladata, hogy szimpatizáljon a kormánnyal. Aki meg azt a feladatot látja el, hogy a hatalmat magasztalja és pervesztes hazugságokat terjeszt a kormánnyal szemben álló világról, az nem média. Az, hogy a kormány folyamatosan elismeri, hogy az ő sajtójukat sokkal kevesebben fogyasztják, mint amennyi irgalmatlan közpénzt beleölnek, groteszk és szánalmas, pont azért, mert nem tanulnak belőle semmit. De a sajtószabadság nem azt jelenti, hogy a brutális propagandagépezet mellett működhetnek kormánytól független műhelyek, hogy egyáltalán megjelenhetnek kormánykritikus hírek, vélemények. A sajtószabadság azt is jelenti, hogy a kormány, élén a mindenható felcsúti istennel nem bojkottálja több mint egy évtizede a független médiát. Hogy a miniszterelnök és sleppje szóbaáll a kormánytól független médiával, hogy nem futva menekülnek a kérdéseik elől, és nem rázzák le őket büdösbunkó módon, ha nem olyasmit kérdeznek, amire pozitívan válaszolni. A sajtószabadság azt is jelenti, hogy a közmédiába nem csak a hatalom emberei tehetik be a lábukat, a fideszes párttévéket pedig nem arra tartják, hogy élő adásban alázzák szarba a kormány ellenfeleit.

Valahol nagyon szomorú, hogy Szijjártó mindössze 42 évesen ott tart, ahol a rosszemlékű rezsimek velünk élő maradványai, akik ellen nem mellesleg a főnöke annak idején fellázadt. Teljesen félreértelmezik a saját szerepüket, nem csak hogy nem szeretik (valószínűleg senki nem szereti), de nem is viselik el a kritikát, és pláne nem ismerik fel, hogy mára undorítóbbakká váltak, mint azok, akikre elrettentő példaként hivatkozni szoktak. És ez nem csak a médiára vonatkozik. Ahogy a lakájszolgacselédeik által működtetett orgánumokba öntik a pénzt, miközben a független médiát úgy nyomorgatják, ahogy nem szégyellik, ezt művelik az önkormányzatokkal is, amelyeket szintén pártszimpátia alapján tömnek ki, vagy éppen lehetetlenítenek el.

Nem értik, mert nem is érdekli őket – mert semmi más nem érdekli őket, kizárólag a hatalom -, hogy ez itt egy ország, amelyet szolgálniuk, nem büntetniük kell. És hogy ezt az országot olyanok is lakják, akik nem rájuk szavaztak (melegek, liberálisok, egyedülállók, ateisták, stb.), de akiket ugyanúgy kötelességük alázattal szolgálni (a félisten egyébként is azt ígérte, hogy a kétharmadával a háromharmadot szolgálja), mint azokat, akik rájuk szavaztak. Ehhez képest állandó háborús és polgárháborús pszichózisban verdőgnek, vizionálják az ellenségeket, és már egyre gyakrabban hangoztatják, hogy nekik azért van igazuk, mert mindenki szembejön velük a rohadt autópályán, és mindenki azért támadja őket igazságtalanul, mert olyan borzasztó sikeresek, hogy nem bír velük a világ. Kövérrel végül is egyet kell értenem: nem erkölcsrendészet kell ide, hanem szakember, aki tudna valamit kezdeni ezzel a kóros identitászavarral és személyiségtorzulással, amin ezek átestek három kétharmad egyenes következményeként.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább