NEHAZUGGY

Összecsaphatnak a hullámok Parragh feje felett

Lázár Gergő | 2021. Február 20, Szombat | 19:31

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Magyarországon az érdekképviseleteknek körülbelül akkora hasznuk van, mint bármely banánköztársaságban. A szakszervezetek ereje – még ha van is néha kivétel – teljesen jelentéktelen, ezzel pedig kimondhatjuk, hogy a legtöbb munkás érdekeit senki sem képviseli. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) ugyan nem hagyományos értelemben vett szakszervezet, de érdekképviseleti feladatokat is ellát. Nem véletlen, hogy kamarai hozzájárulást kell nekik fizetni, ami évente 5 ezer forint. Ez lehet persze, hogy elsőre nem tűnik sok pénznek, de ha a sok kicsit összeadjuk, akkor már más megközelítésbe kerül ez az összeg. 2012 óta 3 milliárd forint folyt be így a szervezethez, amit még Mészáros Lőrinc is megirigyelne egy rosszabb napján. Az MKIK vezetője 2000 óta Parragh László, akit ez idő alatt igen sokan, igen sokszor támadtak. Ennek pedig megvan az oka.

Ha valaki nem tud egy év alatt ötezer forintot kifizetni, az ne menjen el vállalkozni.

Ez itt Parragh egyik nemrégiben kifejtett magvas gondolata, ami igen nagy vihar kavart. Már csak azért is, mert a járvány következtében ezrek mennek csődbe úgy, hogy senki sem segít nekik. Senki sem áll ki az érdekeikért, inkább hallgatnak. Ehhez képest Parraghnak volt bátorsága és pofája is ezt a kijelentést tenni, ami egyszerűen vérlázító, különösen akkor, ha megnézzük, hogy az MKIK mire is költött milliókat az elmúlt időszakban. A HVG kérte ki a különböző szerződéseket, pontosabban a 2 millió forintnál nagyobb költéseket, amelyeket meg is kaptak nemrégiben. Ebből kiderült, hogy volt pénz VIP-repülésre Sao Paulóba vagy inforgrafikákra 30 millióért. De ha ez nem lenne elég, a Telex az egyik olvasójától azt is megtudta, hogy évi 2 millió forintért bérelnek két állandó parkolóhelyet az ország egyik legdrágább irodaházában, ahol évente 150 millió forintot fizetnek ki irodabérlésre.

Az olvasó fotóján jól látszik, hogy a parkolóban egy Jaguár áll, ami mellett egy olyan Lexus szokott parkolni, amit szintén az olvasó elmondása szerint Parragh szokott használni. Az MKIK elnökének fizetése – az elnökségért nem kap tiszteletdíjat – nem ismert, mindössze annyit lehet tudni róla, hogy ahhoz képest a havi 3 millió forint aprópénz, illetve irritáló lenne, ha elmondaná mennyi is az annyi. Ha ezt nem közpénzből szerezte, az dícséretes, azonban kissé visszásak az ilyen nyilatkozatok – a kamarai költések nem kevésbé –, amikor nem hajlandóak elengedni az évi 5000 forintos tagdíjat, a járvány ellenére sem. Úgy hiszem, jogos a felháborodás Parragh személyével kapcsolatban, hiszen ő is úgy viselkedik, mint bármelyik fideszes helytartó, aki ahelyett, hogy a közösséget szolgálná, inkább ennek ellenkezőjéről tesz tanúbizonyságot.

Az, hogy Parragh mit csinál a saját fizetésével, a kutyát sem érdekli, az viszont már igen, hogy mire költi a kamara a tagbefizetéseket. Az a 3 milliárd forint ugyanis nem lett eltéve a bankba, hogy kamatozzon, azt a kamara elköltötte. Kérdés, hogy mire? Mert ha luxusrepülőjegyekre vagy több milliós cateringre, akkor bizony lenne mivel elszámolni a tagok felé. Ezek kötelező befizetések, amivel el kellene, hogy tudjon számolni a kamara. Ha erre nem képes, akkor nem tudja megfelelően ellátni a feladatait, ezért változásokra van szükség. Egy demokratikus országban, ha kiderülne, hogy VIP repülőjegyekkel utazik egy közpénzeket is felhasználó tisztségviselő, akkor komoly gondok lennének. Ha nem mondana le azonnal a szóban forgó intézmény vezetője, akkor lemondatnák, hiszen rossz fényt vetne az egész társaságra.

Idehaza ilyen viszont nincs, mivel a gusztustalan luxusköltések már-már megszokott részei egy ilyen kamara tevékenységének. Arra és úgy költik el a köz pénzét, amire csak akarják, ahogy akarják. Háboroghat ezen a közvélemény, de változás egészen biztosan nem fog történni. Gulyás Gergely majd szépen megmagyarázza, miért is nem felháborító a VIP-repülőjegy vagy a százmilliós parkolóhely, aztán mindenki mehet sivalkodni. A gond csak az, hogy az MKIK feladata nem a kormányfő seggének nyalása lenne, hanem többek között a következők:

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (rövidítve: MKIK) köztestületként működő gazdasági érdekképviselet, amelynek fő feladata a gazdaság általános érdekeinek érvényesítése, a gazdaságfejlesztésben és gazdaságszervezésben való szerepvállalás. Ezzel párhuzamosan véleményezi a gazdasági tárgyú előterjesztések és jogszabályok tervezeteit. Az MKIK kidolgozza továbbá a tisztességes piaci magatartásra vonatkozó etikai szabályokat tartalmazó etikai szabályzatot. Ugyancsak feladata a magyar gazdasági kamarai érdekképviseleti rendszer koordinációja, az egyes országok nemzeti kamaráival való kapcsolattartás, valamint a nemzetközi kamarai szervezetekben való részvétel, továbbá a választottbíráskodás nemzetközi ügyekben és a nemzetközi reklamációs ügyintézés.

Ehhez képest az utóbbi időben a következőkért küzdöttek:

az egyetemi oktatásban résztvevők számának visszaszorítása,
a gimnáziumi képzésben résztvevők számának visszaszorítása,
a kisvállalati adó választhatóságának korlátozása.

De a mostani válságos időkből is ki lehetne emelni néhány olyan javaslatot, amelyek teljesen értelmetlenek azok számára, akik a munkájukat vagy a vállalkozásukat veszítették el. Parragh egy politikai báb, aki teljesíti azt, amit Orbán kér tőle. Ezzel persze nincs egyedül, hiszen minden fontosabb posztot betöltő ember ma a kormány környezetében Orbánnak felel. A gond csak az, hogy az MKIK a gazdaság érdekeit kellene, hogy képviselje, ami egyszerűen nem történik meg.

Nem is beszélve a tisztességes piaci magatartásra vonatkozó etikai szabályok kidolgázásáról. Ha ilyen létezne, akkor Mészáros Lőrinc nem vásárolhatta volna fel a fél országot és nem tehetett volna tönkre százakat, ha nem ezreket. Mészárost monopolhelyzetbe hozták, ahol tanácsadói segítségével – Mészáros maximum a szerződések aláírásáért felelős, semmi másért – mindenre ráteszi a kezét, amire csak felszólítják őt fentről. Ez ellen Parragh nyilván nem szólalt fel soha, hiszen neki ez nem áll érdekében. Az ő érdekei azt kívánják meg, hogy hallgasson, végrehajtsa a parancsokat, és ezért cserébe nem kérdezősködik senki vele kapcsolatban. Kvázi védett személlyé válik, hiszen a NER tagja ő is. Ha viszont nem vigyáz Parragh, akkor a felháborodás egyre nagyobb lesz vele szemben, és talán még Orbán számára is előbb-utóbb vállalhatatlanná válik. Akkor viszont elbúcsúzhat a magas lótól.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!