Május 7,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Amit egyszer eltapostak, az el van taposva

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 360,965 forint, még hiányzik 2,639,035 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó és ennél csak jobb reggeleket kívánok mindenkinek, ma éppen február tizedik napja van! Egyrészt érkezik a hidegfront ónos esővel, havazással, hófúvással, széllel (csupa olyan jelenséggel, ami télvíz idején nem oly nagyon szokatlan), másrészt a NER-univerzum évszaktól függetlenül dübörög az ő lánctalpain az oly nagyon remélt örök hatalom felé.

Miután kiderült, hogy vasárnap éjfélkor elnémul a Klubrádió a 92,9-en (ezen nem változtat az, hogy internetes rádióként tovább működhet), bátran kijelenthetjük, hogy tovább nőtt a balliberális médiafölény Magyarországon. A független médiától, mint ördög a tömjénfüsttől és szenteltvíztől irtózó állampárt unortodox világmagyarázatait ismerve nem csodálkoznék, ha erre a következtetésre jutnának. Még azt tudom elképzelni, hogy Soros ármánykodott, és hallgattatta el a Klubrádiót, mert tudta, hogy milyen hisztériát fog kiváltani a hisztire amúgy is hajlamos hazai és nemzetközi balliberális, sorosista, globalista mainstream közvélemény köreiben, amelynek egyetlen célja, hogy diktatúrát kiáltson ott, ahol nincs is diktatúra. Ha komolyra fordítjuk, akkor meg arról van szó, hogy egy újabb felülettel kevesebb lesz, amelynek az úgynevezett ellenszelében a kedves vezetőnek nap mint nap dolgoznia kell. Ahogy tavaly januárban méltóztatott kinyilatkoztatni, mintha csak ma lett volna:

Úgy élem az életemet, nekem az a képzetem van a magyar a realitásról, hogy Magyarországon ma baloldali, liberális és kormányellenes médiatöbbség van. Ezt én ténykérdésnek tekintem. Indulat nélkül mondom, nincs bennem harag, nem rázom az öklömet. Egész egyszerűen, mint ahogy reggel felkel a nap, én is fölkelek, és azt látom, hogy a mai nap is ellenszélben fogok dolgozni.

Érthető, ámde meglehetősen naiv megközelítésnek tartom, amit az (egyik) utolsó kormánykritikus rádió vezetői úgy fogalmaztak meg az adó kiiktatása kapcsán, hogy valójában őket már nem lehet elhallgattatni, és hogy ez csak egy ideiglenes állapot. Mivel rengeteg példa van arra, hogy amit egyszer eltapostak, az el van taposva, hogy én egyáltalán nem vagyok ennyire optimista. Hogy mondvacsinált indokkal tették? Igen. Hogy azt hazudták, ők soha nem vetemednének mások elhallgattatására? Naná. Hogy ha kell, az Európai Unió Bíróságáig megy a Klubrádió jogorvoslatért? Kétségem nem fér hozzá. De vajon változtat ez a végeredményen? Sokan mások is elmentek odáig, döntés is született az ügyükben, jogerős bírósági döntés. Lett következménye? A világon semmi. Csak két példát említenék, egyáltalán nem azzal a céllal, hogy az élő sebben megforgassam a bugylibicskát, de a Klubrádió helyzetének értékeléséhez erre azért jó emlékeztetni magunkat:

A mondvacsinált indokokkal elüldözött CEU ügyében tavaly október elején mondta ki az EU bírósága, hogy az intézmény magyarországi működését korlátozó törvény sérti az európai jogot. Persze tavaly októberre az egyetem már szinte teljes egészében átköltözött Bécsbe, ettől még a magyar kormánynak kötelessége LETT VOLNA (!) módosítani a lex CEU-t, hiszen ez egyenesen következik Magyarország EU-tagságából. Amely tagság egyelőre adott, annak ellenére, hogy a felkent nemzetvezető a Kínai Népköztársaságnak hálálkodik és a Kínai Kommunista Párt egyetemének vásárol ingatlant magyar adófizetői pénzekből, amely kínai egyetem ugyanolyan feltételek mellett adhat ki diplomát, amely feltételek fennállása miatt a CEU-nak mennie kellett. Január hír, hogy egyelőre nemhogy nem került a jogsértést felszámoló törvénymódosítás a bátor fideszes parlament elé, amellyel eleget tennének az uniós bíróság döntésének, de azzal fenyegetőznek, hogy majd egyszer, amikor lesz kedvük és beterjesztik a törvénymódosítást, az még az eredetinél is keményebb lesz.

Az orosz mintára összegányolt 2017-es civiltörvény ügyében – amelynek egyik legfontosabb előírása kötelezővé tette bizonyos civil szervezetek számára, hogy feltüntessék, ők „külföldről támogatott” szervezet –  az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított a magyar kormány ellen, az elvtársak tavaly júniusban bukták el a pert az EU luxembourgi bíróságán. A bíróság megállapította, hogy a civilellenes törvény sérti az uniós szabályokat, és kimondta, hogy azt vissza kell vonni. A magyar kormány azóta sem teljesítette az uniós bíróság ítéletét, és nem vonta vissza a jogsértő fércművét.

Éppen ezért. Az persze nagyon helyes, meg szívmelengető, hogy ellenzéki politikusoktól hazai és nemzetközi szakmai szervezeteken vagy az Európai Tanács jogi biztosán át a francia külügyi szóvivőig most sokan aggodalmuknak adnak hangot, elítélik azt, ami történt, a nem létező magyar sajtószabadság gyásznapjáról beszélnek, és szolidaritásukról biztosítják a Klubrádiót. Pontosan úgy, ahogyan sokan megszólaltak (miközben még többen nem szólaltak meg, nem is tettek semmit), amikor az állampárt megszállta a közmédiát, rátette az enyves kezét és propagandaszócsővé silányította az Origót (vagy éppen a Figyelőt), lemészárolta a Népszabadságot, felzabálta az összes megyei lapot, felvásárolta a TV2-t, lenyúlta az Indexet. A jogászkodó kormányzati úthengernek a legutóbbi fájó áldozata az SZFE, de az MTA-t is említhetném. Amikor éppen rajtuk volt a sor, akkor is sokan megszólaltak, szolidárisak voltak, együttéreztek. Az eredmény ismert. Hány ilyen gyásznap volt, ami után minden úgy folytatódott tovább, mintha nem is lett volna?

Amit a sajtóval művelnek – harag és ökölrázás nélkül -, az sem ma kezdődött, egy nagyon tudatos, több mint tíz éve tartó offenzíváról van szó, amelynek keretében a Klubrádiót is nagyon régóta ostromolják. Hát tegnapra összejött, fontos győzelem ez az elvtársaknak, hiszen ez az utolsó olyan közéleti rádióadó (ha nem is országos, mert olyanja csak az ellenszélben hősiesen szenvedő doktorminiszterelnöknek van), amelyet nem közvetlenül az állampárt propagandaosztályán szerkesztenek, vagy nem onnan távirányítanak. Tavaly ősszel jutott el odáig a Fidesz által megszállt médihatóság, hogy adminisztratív hibákra és néhány hiányos táblázara hivatkozva elutasította a Klubrádió médiaszolgáltatási jogosultságának meghosszabbítását, 2021 februárjától nem akarták meghosszabbítani a frekvenciaengedélyét. A Klubrádió a hosszabbítás megtagadásának jogszerűségét vitatta, aránytalannak és túlzónak tartotta az elkövetett apróbb hibákhoz képest. Ezért keresetet nyújtottak be a bíróságon az állampárti hatóság döntése miatt, a Fővárosi Törvényszék ítéletében – röviden – jogszerűnek találta, hogy az állampárti hatóság megtagadta a rádió frekvenciahasználati engedélyének meghosszabbítását. Bírósági döntéseket nézetem szerint elég nagy faszság kommentálni és minősítgetni, és messzire is vezet, de itt szerintem nem is a bíróság döntése a problémás, mert az már csak következmény. Problémás nyilván az elfideszesített médiaizéjük közbenjárása, ami ehhez az ítélethez vezetett, és ami – tekintve, hogy az utolsó kormánykritikus politikai tartalmakat sugárzó rádióról van szó – egyáltalán nem mellékes.

De a legfontosabb az, amit Soproni Tamás így fogalmazott meg:

Nem kérdés, hol hozták meg ezt a döntést: nem a médiahatóságnál, nem is a bíróságon, hanem a magyar kormányban.

Meg amit Szél Bernadett:

A Klubrádió elnémítása nyilvánvaló törvény- és alkotmánysértés. Nem csak azért, mert egy állítólagos adminisztratív mulasztást torolnak meg a hatalmi cenzúra legdurvább eszközével, hanem azért is, mert a rádiózásban ezzel a lépéssel felszámolják a tájékoztatás alkotmányban előírt pártatlanságát és sokszínűségét.

Nem utolsó sorban az, amit Hadházy Ákos:

A Fidesz MINDENT meg fog merni tenni és mi SEMMIT nem fogunk elérni, amíg ez ellen csak panaszkodunk cselekedetek helyett. (…) Az utolsó független rádió kinyírása után már nem az a kérdés, hogy elérkeztünk-e diktatúra határáig, csak azon vitatkozhatunk, hogy mennyire távolodtunk el a demokráciától. (…) Ha mindent megengedünk, el fogunk jutni addig, hogy nem csak rádióból, de tévéből, újságból és internetes újságból sem lesz független.

Mindezzel csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy sem az EU, sem Joe Biden, sem a francia külügyi szóvivő, sem a szolidaritási nyilatkozatok nem fogják megmenteni a Klubrádiót, ahogy az elmúlt tíz évben mindenki más is elbukott, akibe egyszer belerongyolt a hatalom. A Klubrádió ügye is pont azért tart itt, mert a magyar társadalomnak belefért. Először, másodszor, sokadszor. Ameddig a magyar társadalom nem üzeni meg félreérthetetlenül az elvtársaknak, hogy itt az ideje egy valódi nemzeti konzultációnak, mert ez vagy az már kurvára nem fér bele, addig egyik gyásznaptól a másikig fogunk tántorogni. És nincs felmentő sereg, csak a taposás. Meg az önkényuralom menetelése az örök hatalomba.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!