Május 6,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


#TársadalmiTerhesTorna gondolkodásunk problémájáról

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 281,813 forint, még hiányzik 2,718,187 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tényleg ott akad meg a társadalmi párbeszéd, hogy a többség csak „vagy ez – vagy az”-ban tud gondolkodni, illetve „ha nem ez, akkor biztos az”-ban. Úgy támaszkodnak sokan erre a gondolkodásra, mint egy botra, amin támaszkodni „kötelező”, mintha attól tartanának, hogy elesnek, ha nem erre támaszkodnak. Azonnal egy bizonytalanság érzés fogja el a legtöbb embert. Mert ha se ez, se az, akkor azon kívül nincsen semmi! Nyugi! VAN! Próbáljuk ezt most tisztázni!

Ha utazni akarok, akkor eldöntöm tájékozódás után, hogy mivel akarok utazni. Arról tájékozódom, hogy mivel akarok utazni, ami nekem megfelelő. Van egy közlekedési hálózat, busz, metró, villamos, HÉV, amit használhatok, vagy akár autóval is mehetek. Nem a közlekedési hálózat mondja meg nekem, hogy mivel utazzak, nem szabhatja meg a közlekedési vállalat, hogy nekem minden közlekedési eszközt használnom kell, és azt sem szabhatja meg, hogy mit használhatok. Fizetek érte, és majd használom azt, amire szükségem van. Nem korlátozhatja a jogomat arra vonatkozóan, hogy ha barna hajú vagyok, akkor csak busszal utazhatok, vagy ha szeretem a pizzát, akkor kötelező villamossal járnom. A közlekedési vállalat szolgáltat, én meg majd eldöntöm, hogy a célomnak melyik a megfelelő.

Van még egy csavar a dologban. Ha a buszt választom, attól még nem leszek buszos, és ha azt mondom, hogy a busz koszos, és rozoga, legyen már tiszta és modern, attól még nem leszek buszellenes. Ismerős a reflex stigma? Akkor most fordítsuk le mindezt a közélet nyelvére.

Ha van egy politikai berendezkedés, akkor az nekem nem mondhatja meg, hogy én ki legyek, mit szeressek, vagy ki ne legyek, kit ne szeressek. Ennek a politikai berendezkedésnek normális esetben az a velejárója, hogy van hatalom, és van ellenzék. A hatalomnak az a szolgáltatása – amiért fizetünk közpénzből busásan – , hogy az érdekeimet szolgálja, az ellenzéknek pedig az a szolgáltatása – amiért fizetünk közpénzből busásan-, hogy az érdekeimet képviselje, amennyiben a hatalom erre nem hajlandó. Ebből én akarom kiválasztani, hogy mi a nekem megfelelő. Azt akarom, hogy a hatalom szolgálja az érdekeimet, tanulni akarok hasznos dolgokat, amelyek az életemhez szükségesek, dolgozni akarok, a munkámból meg akarok élni, és ha megöregszem, akkor lehetőleg szűkölködés nélküli nyugdíjaséveket szeretnék. Addig is ha problémám van az életben, akkor szeretnék megoldást találni rá, ha elvesztem a munkámat, azt akarom, hogy legyen lehetőségem továbblépni. Ha családi problémám akad, akkor szeretném látni  a kiutat, ha lelki problémáim vannak, akkor meg abban akarok támogatást kapni. Ha megbetegszem, akkor azt akarom, hogy legyen olyan intézmény, ami hamar feltárja a betegségemet, és hatékony megoldást nyújt a gyógyulásra. Ha olyan helyzetbe kerülök, hogy a lakhatásomat veszítem el, akkor akarom, hogy legyen lehetőségem egy biztonságos átmeneti megoldásra, ami által újrakezdhetem. Ha kérdésem van, akkor konstruktív válaszokat akarok. Érted? Ha bajban vagyok, támogatást akarok, amivel megoldást találok. Te is, ő is, mindenki. Ez közérdek.

De ha ez nem működik, mert a hatalom nem szolgálja az érdekeimet, csak hatalmaskodni akar felettem, és meg akarja mondani, hogy ki legyek, meg mit szeressek – pedig nem ezért fizetünk közpénzből busásan -, akkor az ellenzékhez fordulok, amelynek az a dolga, hogy az érdekeimet képviselje a hatalom akarnokságával, elnyomásával szemben – amiért fizetünk közpénzből busásan. Attól én még nem leszek ellenzéki – ahogy buszos sem, ha azzal utazom -, ha azt mondom, hogy a hatalom nem szolgálja az érdekeim. De kormánypárti se leszek, ha azt mondom, hogy az ellenzék nem képviseli az érdekeimet! Csakúgy, ahogy buszellenes sem lettem, csak azért, mert azt mondom, hogy koszos és rozoga az a busz.

Ezzel azt akarom mondani, hogy saját magunk építünk gondolkodást gátló falakat, konvenciókat, amelyekhez gyerekesen ragaszkodunk, és ostoba módon kicsúfoljuk azokat, akik gondolkodni próbálnak, és kiutat keresnek a mókuskerékből. Mert ha valaki nem ért egyet a hatalom zsarnokságával, visszaélésével, akkor az „biztos” hogy hazaáruló „Soros-bérenc”, „libernyák”, ha meg nem elégedett az ellenzék által nyújtott érdekképviselettel, akkor az „biztos” hogy csak „fidesztroll”, „Orbán-seggnyaló”, „agymosott náci” lehet. Mert nem vagyunk hajlandók másban gondolkodni, mint abban a gondolatvilágban, amit magunknak építettünk, de nem is engedünk másokat másképp gondolkodni. Aki kiutat keres a mocsárból, azt kigúnyoljuk, megbélyegezzük, stigmatizáljuk, és addig gyepáljuk, amíg elfárad, feladja, belehal.

Akarni kell, hogy ez megváltozzon, és változtatnunk kell a viselkedésünkön is, ha nem akarunk a mocsárba fulladni, egy életen át nyomorogni, és idő előtt meghalni!

Nagy Szilveszter

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!