Március 1,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ha megfordul a közhangulat, sokan majdnem bárkire leszavaznak, csak takarodjon a kormány

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,510,728 forint, még hiányzik 489,272 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt! Már csak néhányat kell aludni, és vége lesz a télnek. Addig is igyekezzünk megemészteni a kormánypárt magyarázatát, mely arról szól, hogy miért is nem méltóztatnak részt venni az ellenzéki pártok által összehívott rendkívüli parlamenti ülésen. Az az ok – mondja a Fidesz az összes szájával -, hogy az ellenzéki pártok az üléssel csak a járvány elleni védekezést akarják gátolni. Nem akarom összezavarni a hívő szektatagok fejét, de ez már bőven túl van a szánalmasan röhejes kategórián is. Szerintem legalábbis.

Lehet, hogy rosszul látom, de valamiért az a benyomásom, hogy az egyetlen ember eszére és akaratára épülő rendszerek (itt eszünkbe juthat a személyi kultusz vagy a diktatúra, mindegy) egy bizonyos idő után kifulladnak. Nem azt mondom, hogy feltétlenül a feldühödött nép rombolja le őket, mert az a nép, amelyik eltűri, hogy a nyakán taposson egy kiváltságos réteg, az ritkán feldühödős fajta, bár egyszer a hajókötél is elszakad, nem csak a cérna. De talán jellemzőbb ezekre a rezsimekre, hogy saját magukat lövik tökön. Itt van például Orbán Viktor legnyalkább barátja, Putyin. Régebben mintha jobban mentek volna a dolgai. Ha valaki az útjában állt, olyan ügyesen baleset érte az illetőt, hogy csak na. Most pedig mintha azon fáradozna a rendszer, hogy jelképet faragjon Alekszej Navalníjból. Nem elég, hogy nem sikerült a méregkeverés, de amint hazaért, letartóztatták. Most azt találták ki, hogy le is csukják, mert a törvény az törvény. Ráadásul a feleségét is bevitték – aztán kiengedték azóta, de bírságot szabtak ki rá -, ezek olyan hibák, amilyeneket néhány éve még aligha követett volna el Putyin. Valamiért ezt a pillanatot találta alkalmasnak Medvegyev a bejelentésre: ha úgy vannak a számok, Oroszország felkészült a nemzetközi internet hálózatáról való lecsatlakozásra. Azt mondta, ezt ők nem szeretnék, de ha a gaz USA esetleg kizárná őket a netről, akkor sincs baj, van saját rendszerük. A valóságban inkább az lehet a lekapcsolás tervezgetése mögött, hogy a diktatúrára épülő rezsimek legnagyobb ellensége az internet. Azt lehet befolyásolni, hogy mit mondanak a tévék, rádiók, mit írnak az újságok. Az azonban életveszélyes, ami a világhálón történik, mert képtelenség teljes mértékben befolyásolni. Az internet nyújtotta szabadságnál csak egy dolog veszélyesebb: ha a hatalom megpróbálja megfosztani az embereket a világhálóhoz való hozzáféréstől. Az emberek amúgy is morgolódnak, a járvány és a válság ott is megteszi a magáét. Ilyenkor nem a legjobb ötlet tovább feszíteni a húrt.

Márpedig úgy tűnik, valamiért szeretik feszegetni. Nálunk is elég jól látszik a fejetlenség, az eszelős erőlködés. Mintha képtelen lenne a rendszer a minimális rugalmasságra, ami adott esetben a túlélést jelenthetné. Ezernyi példa van erre, de elég csak arra gondolni, hogy a korlátozások miatt csődközelbe került, vagy már tönkrement vállalkozások – és itt rengeteg munkavállalóról beszélünk, akik jövedelem nélkül maradtak – kimentése helyett pártunk és kormányunk legfőbb gondja az udvartartás zabáltatása. Alighanem úgy gondolkodnak, hogy majd az uniós támogatásból szórnak valamit ennek az elégedetlenkedő rétegnek is, akik addigra úgy ki lesznek éhezve, hogy az odalökött alamizsnáért is kezet fognak csókolni. Sőt, valószínűleg akkor sem mindenkinek jut, a kormány okosai patikamérlegen szokták kiszámolni, mennyit és melyik csoportnak kell adni ahhoz, hogy elég legyen az egység megtöréséhez. Ez a taktika sokszor bejön, de semmi garancia nincs arra, hogy mindig beválik. Ha nem válik be, akkor villámgyorsan a visszájára is fordulhat. A patikamérleggel az a baj, hogy egy apró tévedés is végzetes lehet.

Miközben az ország érezhetően több részre szakadt, a kormány a hatalomkoncentrációt erőlteti. Fosztogatja az önkormányzatokat, valószínűleg nem annyira anyagi okokból, mint inkább azért, hogy a maradék önállóságukat is megvonja. Ugyanez látszik a felsőoktatásban is. Közben nem számolnak azzal a lehetőséggel, hogy az ellenzéki összefogás megerősödhet. Nem kimondottan azért, mert annyira tökéletesek az ellenzéki pártok, hanem azért, mert ha megfordul a közhangulat, sokan majdnem bárkire leszavaznak, csak takarodjon a kormány. Nem ez lenne az első ilyen a történelemben. Mindenféle diktatúrának (teljesen mindegy, hogy minek nevezi magát és minek akar látszani) vannak közös tulajdonságai. Az egyik ilyen, hogy demokráciának maszkírozzák magukat, ezért szükségük van arra, hogy időről időre választáson legitimálják a hatalmukat. Emlékezzünk csak vissza, a Kádár-rendszerben is volt választás. Nem volt választék, de választás igen. Most annyiban más a helyzet, hogy – Orbán nagy bánatára – nem csak egy párt indul a voksokért és feltalálták az internetet. Bármennyire lejt a pálya, bármennyire igyekeznek bedarálni, megvásárolni, megfenyegetni, szétverni, ellehetetleníteni az ellenzéket, akárhányszor moslékkoalícióznak, bármennyi törvényt írnak át, akárhány állami szervet szabadítanak rá a pártokra, még ez is kevés lehet, ha túl sok a dühös szavazó. Lehet persze venni külhoni szavazatokat, lehet manipulálni a rendszert, de annak vannak korlátai, néhány (elég sok) százalék különbséget el lehet kenni, egy ponton túl azonban már nem fog menni. Ha a külső körülmények is abba az irányba változnak, és a belső rendszer is impotens (legalábbis most ez látszik a fejetlenségből, a kapkodásból, az elhibázott döntésekből, a zavaros propagandából), akkor van esély arra, hogy felborul a csurig telt bili. Hamarosan kiderül, hogy borul vagy fér még bele.

Végül egy szolgálati közlemény következik. A januárt 1 126 619 forint mínusszal zártuk. Ez lehet a karácsony következménye – olyankor mindenkinek fontosabb kiadásai vannak, mint egy plusz egy portál fenntartása -, és lehet annak is a jele, hogy ebben a formában nincs igény a működésünkre. Miután kizárólag csak az olvasók támogatásából működünk (nincsenek reklámok, nincs semmiféle üzletember, cég, párt) a hátunk mögött – más mód nincs a teljes függetlenségre, annak ez az ára – fennáll az a kockázat is, hogy az olvasók nem kérik. Átgondoljuk, megbeszéljük, meglátjuk. Addig is kellemes ébredezést kívánok mindenkinek! Hamarosan érkezik az első beszólás.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!