NEHAZUGGY

Hipp-hopp, mindenki be lesz oltva

Pável Melinda | 2021. Január 30, Szombat | 16:25

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Most egy kicsit akadozik a diadalmenet, a válság hatására eléggé brutális hiányt hozott össze a gazdaság, kormányzó urunk jövőbe vetett bizodalma töretlen, ettől aztán az ország lényegében nyugodt, aggodalomra semmi ok, ha van is baj, megoldják. Nincs miért szorongani, a miniszterelnök ugyanúgy két kézzel szórja a pénzt, mint korábban, sőt, ha lenne még tíz keze, azokkal is csak osztogatna. Mert ő olyan, hogy a semmit is képes a népének adni. Persze nem jut mindenkinek, csak azoknak, akiknek érdemes adni, mert ügyesen fogják befektetni, aztán majd egyszer valamikor a sor végén állók is részesülhetnek belőle. Létesülnek új munkahelyek, ahol – ha szerencséjük lesz – dolgozhatnak majd. Különben is, mennyire megalázó az, ha egy ember segélyből szeretne megélni?

Eközben Varga pénzügyminiszter homlokán rohamosan szaporodnak a ráncok, eddig se lehetett könnyű a dolga, de most a válság miatt tovább bonyolódik a helyzet, és bár ügyesen bánik a számokkal, attól tartok, hamarosan eljön az a pont, amikor semmiféle trükkel nem lehet elfedni a valóságot. Az is lehet, hogy nem kellene emiatt aggodalmaskodni, mi csak a saját kis eszünkkel gondolkodunk és ezért látjuk úgy, hogy ez a fajta esztelen költekezés, amit a kormány csinál, a pusztulásba visz. Bennünket egészen biztosan odavinne, elborítanának az adósságok, aztán jönne a végrehajtó, mehetnénk a híd alá. A hagyományos gondolkodás szerint ínséges időben meg kell húzni a nadrágszíjat, azért is szoktak árakat emelni ilyen esetben, hogy ezzel próbáljanak a kiadásaink csökkentésére ösztönözni bennünket, az illiberális gazdaságszemlélet viszont egészen más alapokról indul. Minél inkább nincs semmink, annál többet fogyasszunk, hiszen az pörgeti a gazdaságot. A Fidesz kezdettől fogva ezt csinálja és működik is neki, az államadósság szépen gyarapodik ugyan, de sebaj, majd egyszer visszafizeti valaki, de ha nem, az se baj, elvégre minden országnak van adóssága, és ki hallott olyat, hogy elárvereztek egy országot? Na ugye, nem érdemes ilyen kicsiségek miatt szorongani, a pénz arra való, hogy elköltsük, ráadásul ahogy forog, minden fordulatánál visszafolyik jó része a költségvetésbe, ahonnan újra meg újra osztogatni lehet.

A módszer mindenesetre érdekes, lényegesen többet nem állít elő a gazdaság, de a nagyobb forgalom mégiscsak jobb eredményeket mutat, mint hogyha megszorítanának. Volt olyan ismerősöm, aki a saját vállalkozását és családját igazgatta illiberális módon, több százmilliós adósságot halmozott fel, de több mint tíz évig kitűnően működött, mindig volt munkája, mindig tudott pénzt szerezni, emellett királyi módon éltek családostul, nagy villa, fényes autók, téli és nyári külföldi utazások, a végén pedig olyan ügyesen kisétált belőle, hogy haja szála se görbült, valami cégtemetőben tüntette el a vállalkozását. De többnyire nem vagyunk ennyire életrevalók, mi csak a magunk hagyományos módján gazdálkodunk. Pedig akár kérhetnénk több százmilliós hitelt házvásárlásra – nem mintha megkapnánk, de igényelni azért lehet.

Nagyon jól működnek a dolgok, már amennyiben a körülmények megfelelőek. Így volt ez a turizmussal és idegenforgalommal, valósággal szárnyalt, jöttek a külföldi vendégek, dugig voltak a szállodák, a lakáspiacnak is jót tett, nagyon sokan nyergeltek át a szállásadásra, a magyarok is minden szabadidejüket utazással töltötték és nemcsak határon túlra, de országon belül is minden létező helyre eljutottak, aztán jött a Covid és bedöntötte az egészet, sokan az ágazatban dolgozók közül kénytelenek voltak más munka után nézni. A szállodák üresek, a vendéglátás félig belehalt, több vendéglős végső kétségbeesésében már azt fontolgatja, hogy felrúgja a szabályokat és akkor is kinyit, ha a fene fenét eszik. Erre a miniszterelnök péntek reggeli üzenetében roppant szelíden reagált, úgy rendelkezett, hogy ne tartóztassanak le senkit, aki nem követ el erőszakos cselekményt, megvan ennek a szép, törvényes módja, jól megbírságolják őket, majd fél évig akkor se nyithatnak ki, amikor mások igen. Meg lehet tehát fontolni, érdemes-e tiltakozni.

A kormány eldöntötte, bármi áron vakcinákat szerez, hogy legyen minél több, akkor aztán be lehet oltani mindenkit és végre sínre kerül az életünk. Lesz orosz Szputnyik, lesz kínai és még ki tudja, milyen – igaz, ezeket nem engedélyezte az uniós hatóság, csak a mi házi engedélyünkkel rendelkeznek, de hát lehet, hogy majd fogja, meg különben is, ide, falura az is jó lesz, aztán majd aki netán más országokba készül, találja ki, hogyan tud oda bejutni. Orbán Viktornak is azért meg kellene gondolnia azt a kínai vakcinát, hogy beadatja-e magának, mert hogy nézne az ki, ha a továbbiakban ki se tehetné a lábát az országból? Egyébként meg az a lényeg, hogy működhessen végre a gazdaság. Nyisson ki minden, sürögjenek és forogjanak az emberek, hiszen minél nagyobb a jövés-menés, annál inkább növekedünk.

Ezt a nagy vakcinamizériát is csak nézegeti a kisember és sehogy se érti, mit fogunk kezdeni azzal a temérdek oltóanyaggal, ami majd megmarad, mert mi történik akkor, ha netalán ez az egyre nagyobb zűrzavar aláássa a védettség iránti vágyakozást, itt állnak majd az oltóbrigádok felvont tűkkel, de nem tolonganak majd a jelentkezők és sehogyan se sikerül elérni azt az előirányzott átoltottságot? Mégiscsak kötelezővé teszik az oltást? Vagy évekig maradnak a korlátozások? A kérdések egyre csak szaporodnak, a válaszra pedig hiába várunk. A sokat emlegetett oltási terv vajon ezt a lehetőséget is számba veszi? Ha igen, üdvös lenne, ha ismertetnék velünk is. A különféle ígéretes bejelentések után – hogy akár egy hétvégén is be lehet oltani az egész országot, meg a külügyminiszter ha kell, a Marsra is elszalad és szerez nekünk csodaszert – arról is lehetne szót ejteni, mi történik, ha beoltják a lakosság húsz százalékát és onnantól leáll a lendület? Mert nagyon is reális az a variáció, hogy a többség inkább megvárja, hogy jusson neki megbízható oltóanyag. Ha szabadon választhat, akkor azt fogja tenni.

A mondás szerint Isten kezében vagyunk. Nagyon úgy néz ki, hogy más kezek is próbálják a sorsunkat kézbe venni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!