Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ha valaki tényleg elmondhatja magáról, hogy soha nem vetemedne arra, hogy állandó háborús pszichózisban tartsa az országot

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hétköznapi csalódásoktól mentes jóreggelt! Úgy gondolom, amikor már a bohócot is megverik, aki a kezében tartja a tükröt, amiből asszonyságék és uraságék hatalommániától eltorzult ábrázata köszön vissza, az ugyanannak a feneketlen közéleti pöcének egy újabb, ám egyáltalán nem ismeretlen bugyra. Amit megszoktunk, vagy nem, amiből sokan megszöktek, sokan meg nem, mindenesetre ebben a szuverén, saját tulajdonú pöcében fuldoklunk és öklendezünk már tizenegy éve, amiről atombiztosan tudható róla, hogy előbb-utóbb mindenkit elnyel. Nem csak a bohócot.

Ámde kezdjük a vérnyomásszabályozó szerdai napindítót Lázár Orbánnál orbánabb János (csak nehogy baj legyen belőle) föld-, tehén-, ló- és kutyatulajdonossal (a kastélyt hagyjuk) vidéki kiskirállyal, akit urától és parancsolójától egy dolog biztosan megkülönböztet: olyor jól felfogott önérdekből leereszkedik az ellenséges médiához is. Amitől a gazdája retteg, mint ördög a szenteltvíztől, attól Lázár egyáltalán nem. Ami Orbánnak derogál, azt Lázár simán lehetőségnek tartja, és igyekszik a maga javára fordítja. Úgyhogy egy ilyen friss leereszkedésnek köszönhetően tudhattuk meg a magyar politika szerintem messze legarrogánsabb, legcinikusabb, minden létező hájjal megkent figurájától (értsd: Orbánnál is orbánabb), hogy milyen országról álmodik ő ott lent, vidéken, ahonnan túlmozogva pedálozza vissza magát a nagypolitikába. Lázár János földesúr – aki az ő egyelőre megkerülhetetlen főnökét „kontinensünk legértelmiségibb attitűdű politikusának” nevezi, aki „elméleti és nemcsak gyakorlati oldalról foglalkozik a politikával, a jövő fontos kérdéseivel” – saját bevallása szerint egy olyan országról álmodik-álmodozik a látóhatárt kémlelve,

ahol a politika békét teremt, és nem 160/100-as, hanem 120/80-as vérnyomást okoz a polgároknak. Túl sok éve tart a hatalom megszerzésére irányuló kíméletlen élethalálharc.

Ezt a vérnyomásos szellemességet már elsütötte korábban is, amikor nagyobb ember volt, mint most, és heti rendszerességgel arrogánskodott bele az ország arcába kormányinfó címszó alatt. Akkor is pont ugyanilyen irritáló volt azt hallgatani, hogy a fideszes önkénynek (ami már akkor is régen önkény volt, amikor Lázár János sokkal nagyobb ember volt, mint amekkora vidéki földesúr most) semmi köze ahhoz, ami ebben az országban történik. Az alábbiak szerint: 

Orbán Viktor mellett állok. És tényleg szeretném alacsonyan tartani magam és mások vérnyomását. Nem akarok félreértéseket, sértődéseket, értelmetlen konfliktusokat, nem akarom, hogy termékeny erők megvadítsák és kioltsák egymást. Nem akarok baltával közlekedni. Mert háborúban nem lehet országot építeni. Országépítésre vagyok alkalmas, nem az ellenfél megsemmisítésére.

Hát tényleg. Ha valakinek, akkor a Fidesz-KDNP-nek és külön Lázár vidéki gazdának rohadtul semmi köze nincs a baltával közlekedéshez, a pártközpontból vezényelt, plakátokra hányt, közpénzszolgálatilag terjesztett hergeléshez és uszításhoz. Ha valakit biztosan nem lehet azzal vádolni, hogy éjt nappallá – és ha kell, akár egy világjárványt is zárójelbe – téve az ellenfél megsemmisítésén dolgozik, az a Fidesz-KDNP és külön Lázár János. Ők azok, akik tizenegy évnyi gyakorlatilag kétharmados kormányzás alatt soha nem tettek úgy, mintha ők lennének elnyomva, ők lennének a kisebbség, és nekik kellene állandóan viszkető tenyérrel közlekedniük, és (nemzeti) ünnep-, valamint csalódásmentes hétköznapokon egyaránt azzal fenyegetőzniük, hogy elégtételt vesznek a sérelmükért. Ha valaki tényleg elmondhatja magáról, hogy soha nem vetemedne arra, hogy béke helyett állandó háborús pszichózisban tartsa a kéményen csüngő kisembereket, az csak a Fidesz. Az élen Európa legértelmiségibb (a zsebre kúrt kéz, az értelmiség és a kultúra boszorkányüldözése, a lábszagú dakotaságok senkit ne tévesszenek meg) politikusával. Úgyhogy foglaljuk össze, mint tanultunk Lázár úrtól: ha Orbán majd egyszer csak el találna dőlni, mint féldisznó az ólban, ő természetesen örömmel áll szolgálatunkra. Mert ugyan Orbánnál is orbánabb, de ha valaki, ő alkalmas az építkezésre. 

Jellegét tekintve, ez a sunyi, önkritikátlan, valósághajlított beszéd a gőg által megdöbbentett Vidnyánszky Attila, művészből lett nagyarcú politikai komisszár sirámaihoz hasonlítható, aki – a levelezésben élen járó főnökéhez hasonlóan (neki is ugyanaz a főnöke, mint Lázár gazdának) – levelezgetésre adta a fejét. A Berliner Ensemble igazgatójának címzett nyílt levelet, miután Oliver Reese egy, a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) modellváltásáról szóló beszélgetést szervezett múlt héten. Ő az, aki a Vidnyánszky által meghurcolt SZFE tanárait és diákjait támogatva, szeptemberben lemondta a Berliner Ensemble szereplését a Vidnyánszky-féle Nemzeti Színház által szervezett MITEM fesztiválon. Reese a múlt heti kerekasztal-beszélgetésen egyebek mellett azt mondta, Vidnyánszky meghívását azért mondták le, mivel nagy szerepe volt az SZFE elleni „jobboldali támadásban”. A SZFE párbeszéd nélkül, az érintettek akaratának semmibe vétele melletti bedarálását levezénylő, politikusnak állt Vidnyánszky ezt gőgös politikai cselekvésnek tartja és meg van döbbenve. Olyannyira, hogy képes volt leírni: ő művészként, színházigazgatóként, a MITEM vezetőjeként a világnézetileg egyet nem értők közeledésében, párbeszédében bízik, azon dolgozik, ezért szerinte „fontos világossá tenni, mi a felelőssége annak, aki a párbeszédet felrúgja, aki a kinyújtott kezet nem fogadja el, aki politikai aktivizmusával büntet és végső soron csak fokozza az amúgy is mindannyiunk életét megnehezítő megosztottságot”. Lennie kell valahol egy bugyornak a pokolban, ahol az effajta cinikus népségeket összegyűjtik az ítélethirdetés után, és ott egy hatalmas kivetítőn végtelenítve visszanézhetik és szembesülhetnek életük művével. Azzal, hogy minden önérzetesen sértődött szavukat hogyan nullázták le az ördögi cselekedeteikkel. Már nem sokra megyünk vele, de legalább majd ott legyen muszáj belenézniük a tükörbe, amit egy életen át összetörtek. Én ennyivel is beérném.

Addig is rögzítsük: aki 200 millió forintos (lakás)vásárlásra nem tud 192 millió forint hitelt felvenni, hogy a főnöke szomszédságában is legyen neki ingatlana, az annyit is ér. Akinek ez mégis sikerül, azt Varga Juditnak hívják, és neki ugyanaz a főnöke, mint Lázárnak vagy Vidnyánszkynak. Nincs itt semmi látnivaló, az igazságügyi miniszter és férje nem tartozik a járvány áldozatai közé (nekik nem kellett felélniük a tartalékaikat, nem kerültek kilátástalan helyzetbe, mint megannyi, a kormány által cserben hagyott ember, család, vállalkozás), ellenben olyan kemény milliókat keresnek havonta az állami csecseken lógva, hogy öt darab XII. kerületi ingatlan megvásárlása igazán nem téma. Belekötni is az irigy proliság bizonyítéka lenne. Jó, mondjuk abba azért egy pillanatra talán érdemes belegondolni, nem először, hogy miközben nem csak a strómanjai, de a politikai harcostársai is híznak, mint a sertés, a plebejus főnöküknek papíron nincs semmije. Annyira semmije nincs, hogy ha netán a saját maga szomszédságába akarna költözni, még azt 8 millió forintos foglalót sem lenne képes kipengetni, amit Varga és a férjeura röhögve.

Szóval Varga művésznő családi ingatlanvásárlásainál sokkal érdekesebb, hogy mit dolgozik a havi 2,3 millió forintos fizetés ellenében. Hát például – ez mostanában a slágertémája – gőzerővel küzd a nagy technológiai vállalatok magyarországi működésének szabályozásáért. A gyarapodásával ellentétben erről harcos posztokat is közzétesz a magyar politika egyik legnagyobb Facebook-celebe. Innen tudjuk, hogy konzultált a témában illetékes állami intézmények vezetőivel (most nincs idő a népet kérdezgetni, megbeszélik egymás között), és tavasszal már meg is lesz a törvényjavaslat aminek segítségével ellátják a baját a nagy techcégeknek, amelyek a pékektől a fodrászokig, a tanároktól a kis- és nagyvállatokig még az állami vezetőket is önkényesen lekapcsolhatják az online térből. Úgyhogy míg Brüsszel töketlenkedik, „az emberek védelme érdekében” Varga azonnal lép. Mint egzaltált posztjában írta tegnap:

A szándékos, ideológiai vagy üzleti érdekből történő digitális károkozás Magyarországon sem maradhat többé következmények nélkül! A szabadságot ritkán adják ajándékba. Most a digitális szabadságért is meg kell küzdenünk! Hajrá Magyarország! 

Lefordítom: Varga pontosan tudja, hogy a közös digitális piacot és ezzel együtt a szóban forgó, óriásira nőtt piaci szereplők hatékony megregulázását csak közösen tudja tető alá hozni az Európai Unió (erről ITT lehet olvasni bővebben). De Varga Judit ennek ellenére kampányol és szabadságharcol, hogy majd ő. Semmi mást nem tesz, mint Vlagyimirovics elvtárs, illetve a Facebook megrendszabályozására készülő lengyelek: nem az átlátható, tisztességes működési szabályokat készíti elő, hanem azt akarja elérni – apropó 2022-es választás -, ahogy Hadházy Ákos nagyon helyesen írja, hogy

minden uszító, hergelő, álhíreket terjesztő posztjuk fennmaradhasson. Tudják, hogy a propagandamédiával a hagyományos sajtót könnyen uralják, most megijedtek, hogy tisztességes szabályok mellett nem uralhatnák ők a pénzükkel a Facebookot.

Ha ettől el tudunk tekinteni (nem tudunk!), akkor Varga Juditnak is elhihetjük, hogy ő pékeket és a fodrászokat akarja megmenteni Zuckerbergéktől.

Hogy ki mennyit lopott mostanában járványügyi védekezés címszó alatt, annak kifejtésére már nemigen maradt időm (mindenesetre sem olajszőke Pintér egykori cégének, sem a Szijjártót luxusjachtoztató Szíjj Lászlónak nem sikerült félreállni az közpénzmilliárdok útjából), hasonlóképpen a vakcinaháború jelenlegi állására sem (azért az nem túl biztató, hogy az országos gyógyszerészeti intézet azzal nyomul, hogy az orosz vakcina, amiből Szijjártó 2 millót összeportyázott, a gyártói figyelmeztetés ellenére (!!!) odafigyeléssel (????) alkalmazható). Úgyhogy csak egy kis színes fér bele még így a végére: összehangolt kibertámadás ért több kormányzati portált. Ezek szerint Manyika megint átesett a wifi vezetéken, jól van akkor. Különben persze értjük az üzenetet, tökéletesen illeszkedik a megtámadtak, folyamatosan külföldi támadásokkal kell szembenéznünk, mindmeghalunk narratívába. Milyen kár, hogy Lázár János nem akar baltával közlekedni.