Április 23,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


#TársadalmiTerhesTorna a megoldásról

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Két alapvető ok miatt akadnak el az emberek a társadalomnak szóló üzeneteimen, az egyik az értékkészletük, az életük során kialakított értékrend, és az abból kialakított értékítélet, hogy mi a „jó”, vagy mi a „rossz”, „igazság – hazugság”, „fekete – fehér”, „igen – nem”. A másik pedig a hosszú évszázadok során kialakult kulturális beállítódás, amit generációról generációra örökítenek. Ez utóbbihoz talán C. J. Jung adja a legjobb megfogalmazást, az egyik könyvében azt írja:

Nem attól tartok, amit a szülők megtanítanak a gyerekeknek, sokkal inkább attól, amit nem tudnak, hogy megtanították! Ezt ugyanis az ő nagyszüleiktől, és ők is a nagyszüleiktől tanulták, csak nem tudnak róla hogy tudják, és tovább tanítják a következő generációknak.

Miért is vagyunk annyira egyedül és olyan tehetetlenek a problémáink megoldásában, amikor milliónyian küszködünk ugyanazokkal a nehézségekkel? Kilátástalannak, megoldhatatlannak érezzük a gondjainkat, miközben egy utcán végigsétálva 100 családból legalább 80 családnak ugyanaz a gondja.

Amikor én azt mondom, hogy „az embereknek egymásra kell találnia, és emberi dolgokról kell beszélgetnie emberi hangon!”, akkor belép egy fura, kellemetlen érzés az emberek érzelmeibe, a „kognitív disszonancia”. A tudásukkal, tapasztalatukkal ellentétes szokatlanul új javaslat, ami ellen számos érzelem merül fel.

Értem én ezt, hiszen hogy vagyunk berendezkedve az élet dolgaiban? Stabil középpontban vagyunk („én”), fölöttünk van az „irányító – parancsoló” hatalom – a kormány, a megmondó, a munkahelyi főnök -, amely hatalom megmondja, mit kell tennünk és kuss van, nincs hozzáférésünk ezen változtatni; utáljuk, gyűlöljük, de hát ez van, ezt kell csinálni, különben jön a „bünti”, az elvesztése annak a kicsinek is, ami van. Nincs más, amit tenni, mint duzzogva, titkon anyázva azt tenni, amit mondanak. Nem ritkán az is előfordul, hogy annyira parancsfüggők az emberek, hogy nem is tudnák, mit kell tenniük. Ha megszűnik a parancsoló, akkor „kárörvendünk” kicsit („megérdemelte a rohadék!”), de máris pánikba esünk, hogy „jó, de ki lesz helyette?”) Mert kell nekünk az a valaki, aki megmondja, mit kell csinálni, utáljuk őt is, de megtesszük, amit mond, mert azt kell csinálni. Itt még bejön egy csavar, mert az új parancsolóhoz képest úgy érezzük, hogy a régi parancsoló jobb volt! „Nem volt ez”, „nem volt az”, pedig azt is utáltuk, de most az új parancsolót utáljuk, mert „régen minden jobb volt!” (ismerős?)

Szóval felettünk a parancsoló van, mi vagyunk a központban, de a többiek mind alattunk vannak. Mindenki, aki körülöttünk van intelligenciában, bölcsességben, tehetségben gyengébb, hülyébb, agymosottabb, becstelenebb.

Hát mit beszél már ez a Szilveszter, hogy én találjak rá másokra, és beszéljek velük emberi hangon emberi dolgokról, amikor az a többi mind „birka”, „agymosott”, „elvakult hívő”, „elvakult barom”? Meg amúgy is. Mi az már, hogy az embereknek érdemben ki kell fejezniük az akaratukat, a parancsolóknak meg azt kell tenniük, amit az emberek akarnak? Hát ez „hülyeség” hiszen nem lehet „minden ember akaratát teljesíteni!”

Tényleg nem, de nem is kell – mondom én ehhez -, hozzátéve, hogy tegyünk rendet a fejekben! Ugyanis itt jön képbe, hogy csak „én”-ben tudunk gondolkodni pozitívan (mert az „én” az oké!) „te”-ben meg „ti”-ben, ami elítélendő silány, selejt, és „ők”-ben, ami szintén az. Nem hiányzik valami? Mi van a „mi”-ben gondolkodással? Az hiányzik, nem? Nem véletlenül hiányzik a közgondolkodásból a „mi”, hiszen az gátolva van, tiltva és üldözve! Pedig ettől szűnne meg a felettes parancsolók misztikuma, varázsa és hatalma.

Évszázadok óta nincs megengedve, hogy „mi”-ben gondolkodjunk, és felismerjük, hogy ugyanabban a slamasztikában vagyunk „mi” együtt. A mindenkori parancsolók azt akarják, és meg is tesznek mindent azért, hogy függőségben tartsanak, hogy tőlük függjünk, különben elveszítünk mindent, és szemben álljunk mindazokkal, akikkel együttműködve szembeszállhatnánk a zsarnoksággal. Ezért van elültetve a fejünkben az a tudat, hogy a „cég érdeke”, a „nemzet érdeke” (ami nagyobb nálunk és nincs hozzáférésünk a megváltoztatásához) az jó, kívánatos, elvárt, értékes, gondolkodás, ellenvetés nélkül követendő, mindenki más, aki ennek ellentmond, az „lázító”, „uszító”, „ellenség”, „troll”, „agymosott”, „bérenc”, gyűlölni való szemét!

Minden ember a saját döntései következményeiben él. Az vagy és ott, amivé és ahova az eddigi döntéseid során jutottál. Ezek a döntések nemzeti szinten összeadódnak, ezért olyan minden ország, amilyenné a benne élők teszik. Azért nem élsz európai színvonalon, azért halsz meg idő előtt, azért nem élsz meg a béredből, azért nyomorogsz idős korodban, és azért vagy egyedül a bajban, mert azt hiszed, hogy a feletted állónak hitt dolgokra nincs ráhatásod, és azt hiszed, hogy mindenki más alattad van, mert „birka”.

Azt szeretném, ha megértenéd, hogy a saját életedben, a saját lakásodban úgy élsz, ahogy akarsz, úgy rendezed be, úgy tartasz rendet, tisztaságot, ahogy akarsz. De ha kilépsz a lakásodból, és azt látod, hogy kosz, szemét, szegénység, nyomor, nélkülözés, halál van, az azért van, mert te magad még semmit nem tettél azért, hogy ez változzon. Felül kell írnod, meg kell kérdőjelezned mindent, amit eddig tudattak veled, hogy tudd, és azt csináld, amit akarnak, hogy csinálni akarj!

Most lehet hogy azt gondolod, ez „liberalizmus”. Nem az! Egyszerűen csak azt a „tudást” ültették el a fejedben, hogy az értékítéleted ezt mondassa veled! Tudod mi az, amit mondok? Az, hogy legyél európai szabad polgár, aki érdemben kifejezi az akaratát, elfogadja, hogy másnak más a véleménye, más a meglátása, de a közös ügyekben a kompromisszumot keresi, hogy mindenki érdeke azonos szinten érvényesülhessen. Ez az európai demokrácia lényege, amiről a pártpolitikai hatalmi csatározás sosem fog felvilágosítást adni, így addig nem is valósul meg, amíg mi – emberek – egymásra nem találunk, és nem kezdünk el emberi dolgokról beszélgetni egymással, emberi hangon, és nem tekintjük egymást egyenlő partnereknek!

Akard, hogy így legyen!

Nagy Szilveszter

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.