Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Örökélet, az

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mennyivel nagyszerűbb lenne az életem, ha nem tenyerelne bele minden áldott napomba a mi földi hatalmasságunk, de hát ő megteszi, akkor is, ha nem vagyok rá kíváncsi és ha tehetném, nem is vennék róla tudomást. Persze nem tehetem, és nem azért, mintha vadásznám a róla szóló híreket, hanem lassan már a csapból is ő folyik. Róla szól az összes hír, vagy közvetlenül vagy csak áttételesen, ő az alfa és az omega meg az összes betű, fontosabb esemény nem létezhet az országban, mint az, hogy ő jött vagy ment, mondott vagy csak gondolt valamit, és ha nem ő, akkor valamelyik fullajtárja idézi az aranybecsű igazságait. Annyira de annyira elegem van belőle, ráadásul most már egyre több honlapon, ha megnyitom, ő jön szembe reklám formájában – nyilván van olyan, aki örömmel legelteti rajta a szemét, de az a szomorú hírem, hogy én nem tartozom közéjük, a látványa és amit mond, egyaránt taszít, így nem kellene engem ilyen kitartóan irritálni, és attól tartok, vagyunk még így pár millióan.

Nem kívánok neki semmi rosszat, sokkal inkább jót, ideje lenne végleg elvonulnia valamelyik adóparadicsomba, ahová a milliárdjait rakosgatta, pihenhetne kedvére, megírhatná az emlékiratait, mind a több száz kötetet, bár kétlem, hogy saját maga nekifeküdne ilyen munkának, nyilván lennének hívei, akik vele tartanának akár az íródeák szerepében, végül is nem az én dolgom, ha valakinek ez a szíve vágya, hát tegye. Ámbár ő nem olyan, aki sokáig képes lenne nyugton maradni, úgy tenne, mint Napóleon, akit első veresége után száműztek Elba szigetére, de annyira megtetszett neki a császárkodás, hogy egy év múlva visszatért és újból le kellett győzni, akkor azonban már okultak a tapasztalatból és ezúttal már elég messzire száműzték, ahonnan végre nem jött vissza többé. Igazából nem szokta emlegetni Napóleont, mégis nagyon sok a rokon vonása az egykori korzikaival. Ő is senkiből lett valaki, örökké harcban állt a fél világgal, és tündöklésének ideje alatt – tíz évig boldogította a franciákat – senkihez sem mérhető pusztítást okozott. Képes lett volna ennél többet is ártani, a szándéka megvolt hozzá, nem rajta múlt, hogy végül is nem sikerült.

Napóleon mondása, amely úgy szól, hogy „Legjobb védekezés a támadás”, Orbán egész életén végigvonul. Ő soha nem követ el hibát, illetve dehogynem, csak éppen ezt belátni képtelen. Meg van győződve róla, hogy mindig helyesen cselekszik, és ezt a legbelsőbb köreiben is úgy adja elő, hogy senki sem merne vitatkozni vele. Emberei beletanultak abba, hogy a dolgok megítélése felettébb változékony, mindig alkalmazkodnak az éppen aktuális igazsághoz és szemrebbenés nélkül hirdetik akár annak az ellenkezőjét is, ami a múltkor volt az irányelv – megfordult a fejemben, hogy már annyira nem bíznak saját magukban sem, hogy esetleg elhiszik, ők emlékeznek rosszul. Persze az is igaz, hogy a boldogulásuk, a karrierjük függ tőle, hogy teljes odaadással helyeselnek-e, elvégre a mostani jó pozíció és a mellette megnyíló egyéb lehetőségek akár az egész család teljes további életét meghatározhatják, így igazából van rá magyarázat.

Ettől függetlenül mi idelent egyáltalán nem vagyunk kedvezményezett helyzetben, mindebből nem részesülünk, nekünk az a dolgunk, hogy elégedettek legyünk, hiszen minden okunk megvan rá. Teremtettek nekünk munkahelyeket, dolgozhatunk kedvünkre, mindenféle támogatások állnak a rendelkezésünkre, hogy szép lakásokat építsünk és ott neveljük minél több pirospozsgás gyerekünket, úgyhogy kellő távolságból nézve a dolgokat nálunk a Fidesz valóban megvalósította a Kánaánt, tejjel és mézzel folynak a folyók, a házak mézeskalácsból, a kerítések pedig kolbászból vannak, aki itt nem boldogul, az csakis ingyenélő, dologtalan ember lehet. Akadnak ilyenek is itt-ott, alig néhány millióan lehetnek, hát ők majd belátják előbb vagy utóbb, hogy nekik is meg kell dolgozniuk a felemelkedésért, különben pedig ők a hibásak, mert nem tanultak, vagy nem olyan szakmát választottak, ami most kapós, de hát soha nem késő, felnőttként is tanulhatnak például informatikát, és akkor akár a digitális világban is képesek lesznek érvényesülni.

Na de ha ennyire tökéletes minden, miért érzi magát az ember napról napra egyre rosszabbul? Elvárható lenne, hogy reggeltől estig fülig érjen a szánk, egyhuzamban boldogok legyünk, hiszen itt biztonságban vagyunk. Erős kormány igazgatja az életünket, elöl halad a legbölcsebb, legrátermettebb vezetőnk és viszi a keresztet. Mi pedig derűsen szökdelünk a nyomában és várjuk a soros iránymutatást, amely meg is érkezik majd pénteken, ahogy errefelé szokásos, hogy kimehetünk-e otthonunkból este nyolc után és hány gyereket szüljünk még, hogy ki ne vesszen a nemzet. Tényleg már csak az örökélet hiányzik nekünk. Meg egy kis eső.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.