Talán ma már nem titok az, hogy egyre több tagállam elégedetlen az Európai Unió vakcinabeszerzési stratégiájával. Nem azzal van a gond, hogy keveset, vagy lassan kötöttek volna le, hanem azzal, hogy az ígéretek nem meggyőzőek, egyszerűen nem elegendő mennyiségű az a vakcina, ami a tagországokhoz érkezik. Ha ez nem lenne elég, még a sebességgel is baj van, hiszen Izrael és Nagy-Britannia is lekörözte a világot. Meg lehet magyarázni ezeket persze, de az uniós állampolgárokat a magyarázatok nem érdeklik, ők jogosan azt szeretnék, ha végre megindulnának az oltási programok és pár hónap alatt véget lehetne vetni ennek a szörnyű időszaknak. Mindenki tudja ugyanis, hogy a korlátozások feloldásához és ezáltal a normális élethez való visszatéréshez az kell, hogy kialakuljon a nyájimmunitás nem csak az egyes államokban, de a teljes európai közösségen belül is.
Ettől azonban jelen állás szerint igen messze vagyunk. Sok ország még az 1 százalékos átoltottságot sem érte el, ezért jogosan vetődik fel a kérdés: mi folyik a háttérben? Volt ugyanis több hónapja, tulajdonképpen egy teljes éve arra az EU-nak, hogy megszervezze a kontinens oltási stratégiáját. Lehet, hogy az engedélyeztetés még csak pár hónapja következett be – sok oltás kapcsán még jelen pillanatban is várni kell az eredményekre -, de akkor is sokan úgy vélik, hogy ez nem elegendő magyarázat. Mert nehéz azt megmagyarázni a német vagy francia állampolgároknak, hogy a frissen kilépett britek vagy a politikai összeomlás szélén álló izraeliek miért járnak jóval mindenki előtt.
Utóbbi, mint kiderült nemrégiben magasabb árat fizetett az oltóanyagokért, valamint cserébe a magas mennyiségért folyamatosan adatokat kell, hogy közöljenek a gyógyszergyártó céggel. Ha azonban mindössze ez az ára annak, hogy akár hónapokkal előbb nyithassák meg az országot, mint szinte mindenki más a világon, akkor úgy hiszem, ezt el fogják nézni nekik. Netanjahu ezzel vélhetően bebiztosította a következő választási győzelmét, ami alighanem a konkrét célja is volt ezzel a stratégiájával. Az egyes államok állampolgárait nem érdekli, hogy mi volt az ára annak, hogy előbb oltották át őket, mint a legtöbb más ország lakosságát, hiszen a gazdaság korábbi beindítása miatt ez később minden bizonnyal meg fog térülni.
Elég megnézni egyébként idehaza, hogy a társadalom nagy többsége elfogadta, hogy túlárazottan és irreálisan sok lélegeztetőgépet vásárolt a magyar kormány, hiszen sokan úgy vélték, ezekre a gépekre szükség lesz a vírus egyes hullámainak csúcspontjain. 300 milliárdot fizetett ki érte a magyar állam az adófizetők pénzéből, és noha sokan felháborodtak ezen, olyan nagy visszhangja nem volt a történetnek. Pont ezért hiszem azt, hogy nem lett volna nagy politikai visszhangja annak sem, ha néhány milliárd forinttal többért, de előbb kapjuk meg mi is az oltóanyagot. Az EU azonban megkötötte a magyar kormány kezét is, hiszen nem akarták, hogy árverseny alakuljon ki a kontiensen, ezzel hátrányos helyzetbe hozva a szegényebb államokat.
A cél az volt, hogy egységesen osszák el a közösen megvásárolt oltóanyagokat. Ez elméletben persze szépen hangzik, de a valóság sajnos ismételten más volt. Az EU egy bürokratikus, borzasztóan lassan őrlő malom, amelynek hónapokra, sokszor évekre van szüksége ahhoz, hogy fontos, valóban jelentős döntéseket hozzon. Ez a szövetség struktúrájából adódik, amelyet talán most már tényleg át kellene gondolni. Ugyanis az messze nem igaz, hogy minden állam kormányának szava ugyanannyit ér, hiszen a németek hozzák meg elsősorban a legfontosabb döntéseket, akiket a franciák követnek. Noha egyes kisebb országoknak is van szava, de erejük szinte elenyésző.
Ahhoz viszont elég, hogy az Orbán- vagy Kaczynski-féle autokratikus figurák megakadályozzanak egyes fontos döntéseket. Ennek láthattuk több példáját is az elmúlt években. A mostani uniós bakit – talán nevezhetjük így – a magyar kormány szépen ki is használja, hiszen megvádolta őket azzal, hogy miattuk fog több magyar állampolgár meghalni. Ha ugyanis a magyar kormány szabad kezet kapott volna a különböző oltóanyagok beszerzésére, akkor már javában folyna az oltások beadása. De legalábbis komolyabb ütemben, mint ami jelenleg tapasztalható. A gond csak az, hogy még ha nem is feltétlenül igaz ez az állítás, azért az kijelenthető, hogy az egyes tagállamok jogosan keltek ki az uniós vezetéssel szemben. Ez pedig csak lehetőséget ad az Orbánhoz hasonló vezetőknek arra, hogy az Európai Unió ellen hangolják a társadalmat.
Ha az EU komolyan akarja magát venni, akkor ideje lenne, ha összeszedné magát és ügyesebben lobbizna. Mert magyarázkodhatnak, és mondhatják azt, hogy von der Leyen személyesen kereste meg a Pfizer igazgatóját, de ameddig ennek valós eredményét nem látja az egyszerű szavazó, addig ez nem több üres szavaknál. Az Uniónak érdeke lenne, hogy megmutassa, a britek hibás döntést hoztak, amikor kiléptek, hiszen a szövetségen belül minden jobban működik. Még ha ez alapvetően igaz is, jelen állás szerint azt látják sokan, hogy a frissen kilépő britek gyorsabban meg tudták oldani a népesség beoltását. És mondom, meg lehet ezt magyarázni, de a szavazókat a magyarázkodás már nem érdekli.
Ha tehát – még egyszer – komolyan akarja magát venni az EU, és azt akarja, hogy a briteket ne kövessék mások is a sorban, akkor minden erejével azon kezd el dolgozni, hogy ne fordulhasson elő semmiféle csúszás az oltóanyagok beszerzése kapcsán. Egy sikertörténettel kell zárni ezt a járványt, nem pedig egy elbaltázott taktikával, amelynek több millió ember lehet a kárvallotja. Minden egyes nap, amikor az országok gazdasága lényegében félgőzzel kénytelen működni a járványhelyzet miatt, több ezer ember munkahelyének megszűnését vagy nehéz helyzetbe kerülését jelenti. Már most is sejthető azt, hogy a járvány végét egy talán most még szinte elképzelhetetlen gazdasági válság követi majd, jobb ha erre felkészülünk. Az uniós polgároknak sikerélményre van szüksége, nem pedig magyarázkodásra.
Ha tetszett a cikk, de olvasnál még többet, ha a politikán kívüli világ is érdekel, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor szeretettel várunk a Szalonnázón. Naponta megjelenő magazinunkban megtalálod szerzőink egyéb írásait is, de olvashatsz zenéről, tudományról és még számtalan témáról a folyamatosan bővülő Szalonnázón.
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.