NEHAZUGGY

A rezsim megbecsüli a magyar dolgozók elhivatottságát. A Mészárosokét valamivel jobban

Kulturált jó reggelt kívánok mindenkinek! Mivel jó passzban vagyok, még bizonyos Mészáros Lőrincnek, a teljesen indokolatlanul üzletembernek nevezett milliárdos felcsúti gázszerelőnek is. Aki a Kúria egy friss döntése nyomán most már jogerősen, hivatalosan, végérvényesen és visszafordíthatatlanul közszereplőnek minősül. Tudtuk, csak sejteni nem mertük. Ezért amikor legközelebb valamely nyilvános rendezvényen felháborodott kappanhangon kikéri magának, hogy a közpénzmilliárdokat érintő bizniszeivel kapcsolatban érdeklődő újságíró hagyja őt békén és távolodjon el tőle, akkor érdemes beletörölni az orcájába, hogy papírja van róla: a gazdasági életben betöltött szerepe okán a személyével kapcsolatban elhangzó véleményeket tűrnie kell. A Kúria ítélete szerint pontosabban: becstelen „személyével kapcsolatban a vélemény-nyilvánítás lehetőségei az átlagosnál jóval tágabbak”. Ezt úgy kell érteni, hogy jóval tágasabbak, mint azoknak a tisztességes civileknek, mezei állampolgároknak az esetében, akik egyrészt rohadtul nem annyira önérzetesek, mint ez a két lábon járó, univerzális csoda, aki pert indít, amiért a nevén nevezik, aztán amikor jogerősen elutasítják a keresetét, akkor nem nyugszik, hanem a Kúriáig rohan. Másrészt tisztességes ember, mezei állampolgár nem lesz milliárdos közpénzből, ezért nem kell naponta eljátszania, hogy ugyan tíz év alatt a fél ország a nevére került, de ehhez senkinek semmi köze. Vagyis ha Mészáros nertárs tisztességes, mezei állampolgár lenne, gázt szerelgetne, ahogy 40+ éves koráig tette, akkor senkit nem érdekelne, hogy ki ő, megsértődnie se lenne min, és pláne nem kellene a nem létező becsületét a Kúrián keresgélnie.

Ami a kulturált jelző egy nappal megcsúszott aktualitását illeti: tegnap, a magyar kultúra napja alkalmából könyvtári és közművelődési díjakat adott át a kultúráért felelős államtitkárral megtámasztott emberi erőforrás miniszter. Nem fukarkodott a pátosszal, nem szokása neki:

A magyar nemzet gerincét azért nem tudták megtörni a diktatúrák, itt azért nem tudtak gyökeret verni a szélsőséges eszmék, mert hite, kultúrája és hagyományai mindvégig tartást és erőt adtak, utat mutattak.

Most ismét nagy szükség van a szellemi táplálékra, de – köszönhetően a művészek és a kulturális ágazatban dolgozók elhivatottságának – a magyar kultúra részben az online térbe költözve is folyamatosan őrzi, életben tartja, gyarapítja a nemzet értékeit. (MTI)

– így méltatta-méltatgatta a kulturális szféra képviselőinek erőfeszítéseit Kásler doktorprofesszor. Hát nem csodálatos? Hát ne lábadjon könnybe az ember szeme? De, lábadjon csak. Végül is ha eltekintünk az elmúlt tíz évben csúcsra járatott, kék plakátokon közpénzből reklámozott, egyperces koncentrált adagokban közpénzszolgálatilag terjesztett szélsőséges eszméktől, vagy attól, hogy a jelenlegi, önjelölt kereszténykonzervatív kurzus mai napig a kommunistázásból él (kommunista ideológia, mint szélsőséges eszme), és úgy teszünk, mintha a gerincet meg sem hallottuk volna, akkor a többit nagyvonalakban eltalálta a doktorprofesszor úr. Akitől természetesen senki nem várta, hogy ünnepet rontson a tegnapi online díszceremónián, ahol plecsniket Könyvtári Minőségi Díjat és a Közművelődési Minőség Díjat, valamint a Minősített Könyvtár és a Minősített Közművelődési Intézmény címeket adta át nagylelkűen. Mert a rezsim megbecsüli a mindenféle ágazatokban dolgozók ELHIVATOTTSÁGÁT. A Mészárosokét néhány százmilliárddal jobban, de ez csak természetes.

Hát akkor magamra vállalom az ünneprontást, ha már ez a kifejezés visszatérő motívuma a közjó szolgálatában naponta megfeszülő emberi erőforrás ömlengéseinek: ELHIVATOTTSÁG. Igen, stimmel, nem először írom le, és egyáltalán nem találom túlzásnak: ezt az országot a kormány számára sokadrangú jelentőségű ágazatokban dolgozók elhivatottsága tartja mozgásban és működésben. Nem Mészáros KözszerepLőrinc és társai zsenialitása. Nem. A szociális dolgozó, az egészségügyi dolgozó, a tanár, a bölcsődei dolgozó, a közművelődési dolgozó elhivatottsága. Aki legyen hálás, amiért odavetnek neki némi alamizsnát, ha kettő helyett dolgozik, aki csókolgassa tekintetesék lábnyomát, amiért egyáltalán kifizetik a hétvégi munkáját, aki őrzi, életben tartja, gyarapítja a nemzet értékeit, hogy a fejeseknek legyen miért saját maguk hatása alá kerülni egy-egy díszünnepségen. Ja, ezek az emberek egytől egyig nem a pénzért csinálják, hanem ELHIVATOTTSÁGBÓL.

Mit is mondott májusban a súlyos rögeszmékkel sújtott sufnitörténész a világjárvány idején helytálló mintegy 70 ezer ápolóról?

Ezt a munkát pénzben megfizetni nem lehet, de aki az egészségügyben vállal szerepet, hivatást vállaszt magának és nem a pénzért végzi a munkáját.

És mit mondott november végén, amikor az egyre romló fertőzöttségi, kórházi és halálozási adatokon már pontosan látszott az elcseszett kormányzati járványkezelés, amikor már nem lehetett a halálesetek számában mérni a kurva nagy sikert?

A magyar egészségügy bírni fogja a rá nehezedő történelmi nyomást, a politikai hangulatkeltések ellenére most a szakembereink elhivatottsága és teljesítménye a záloga a sikeres járványkezelésnek.

Nyugodtan magára vehette az a közművelődési dolgozó, aki esetenként több diplomával, több nyelven beszélve a garantált bérminimumért, bruttó 210.600 forintért dolgozik (elvileg ehhez kap még bruttó 20-30 ezer forint kulturális bérpótlékot), de most már aztán végképp nincs oka panaszkodni. Mert ugyan mindenféle egyeztetés nélkül – akkora volt a járványügyi veszélyhelyzet, hogy kinek volt ideje egyeztetni – májusban kihúzták alóla a közalkalmazotti státuszát, de cserébe – Kásler Rétvári nevű alattvalója szerint legalábbis – immár megkapta a 2020. januárjáig visszamenőleges hatállyal járó kőkemény 6 százalékos (!!!) bértömeg emelést. Ha már a munkavállalói jogait a megkérdezése nélkül széttrancsírozták. Igaz, hogy a nemzeti ügyek kormánya korábban 50%-os béremelésről szóló választási ígérettel zsibbasztotta, amiből aztán egy 15 százalékos bérfejlesztési javaslat lett, de egyikből sem lett semmi. Lett belőle differenciált módon megvalósuló 6 százalékos emelés. Tehát akkor zömítsünk: miközben Mészáros Lőrinc közszereplő 2018-ban percenként 304 ezer forintot keresett, a diplomás közművelődési dolgozó – aki legutóbb 2008-ban kapott 3%-os alapbéremelést – 2021-ben még mindig nem keres ennyit egy egész hónap alatt, viszont köszönik szépen az elhivatottságát.

Úgyhogy lehet pezsgőt bontani. A minimálbért keresők egytől-egyig pezsgőt bonthatnak. Miközben Mészáros Lőrinc közszereplő 2018-ban 304 ezer forintot keresett percenként, a minimálbért és a bérminimumot 4-4 százalékkal emelné a kormány februártól. Vagyis a minimálbér a jelenlegi 161 ezer forint helyett 167 400 forint, a bérminimum pedig 219 ezer forint lenni, ami rögtön nem 210.600, hanem majdnem 220 ezer. Az igaz, hogy a KSH adatai szerint a tavalyi évben az élelmiszerek ára átlagosan 7,1 százalékkal nőtt, viszont, és ez a februártól életbe lépő 4%-os nagylelkűség éves szinten már csak 3,67%-ot jelent, de semmi probléma: az elhivatottság kárpótoljon mindenért. Mindenkit. Lehet, hogy a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) nem írja alá a megállapodást, de majd a többiek aláírják, és máris jöhet a mehet.

Közben a háziorvosok béremelése körül is teljes a káosz és a zűrzavar, a vonatkozó kormányrendelet és Gulyás Gergely jóllakott miniszter minapi bejelentése köszönőviszonyban nincs egymással, a Magyar Orvosi Kamara Pintértől és Káslertől várja a béremelés kérdésére vonatkozó tisztázó magyarázatot, de én azt mondom, az elhivatottság lesz a megfejtés. Ha az ember fejére vizelnek is, gondoljon az elhivatottságra.

Ugyan a Mészáros Lőrincek tündöklésének idején az elhivatottságból mindent lehet, megélni és a megbecsültség érzését megtapasztalni nem annyira, de könnyen belátható: a gondoskodó fideszkeresztény kormánynak ennél fontosabb teendői vannak. Az elhivatott magyar társadalom belének kitaposása árán is meg kell nyerniük a jövő évi választást. Ehhez meg kell szállni, el kell foglalni, le kell igázni még minden olyan intézményét és szegletetét, napos oldalát és árnyékos zúgát az államnak, amit még nem sikerült.

Ha másképp nem megy, az országgyűlés hozzájárulása nélkül, alighanem alkotmányt sértve is meghosszabbítják a veszélyhelyzetet, és addig tartják fenn, ameddig érdekükben áll.

Ha kell – és nyilván kell, mert folyamatosan dübörögtetni kell a választási kampányt, és az pénzbe kerül -, akkor ezután bármennyit félretehetnek a járvány elleni védekezésre. Eddig legalább papíron, a látszat kedvéért Varga Mihály közepes képességű könyvelő jóváhagyása kellett ahhoz, hogy túllépjék a keretet, most már ez sem kell.

És hát közel 12 ezer halálos áldozat mellett muszáj Brüsszel nyakába kell varrni nem csak az áldozatokat, hanem azt is, hogy miért nincs elég gyorsan elég sok vakcina ahhoz, hogy a korrupt nemzetvezető végre hátradőlhessen, mert úgy állnak a számok. Nem kevés meló ez, de megoldják. Akármibe kerül is.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább