NEHAZUGGY

Krisztus nevében

Pável Melinda | 2021. Január 21, Csütörtök | 10:34

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Vejkey Imre lelke háborog, és most haknikörútra indult médiaszerte, hogy ezt világgá kiáltsa. Az történt, hogy még tavaly áprilisban egy karikaturista a Népszavában szerinte gúnyrajzot tett közzé, amelyben Jézus Krisztust kifigurázva megsértette a keresztény lelkületet. Ezen Vejkey Imre felettébb felháborodott és személyiségi jogi pert indított a rajzoló ellen a keresztény közösség jogainak védelmében. Kedden tárgyalta a bíróság az ügyet, de nem hallgatták meg se a felperest, se a karikaturistát, hanem úgy döntöttek, hogy elutasítják a keresetet.

Hajdanában ismert figurája volt a vicceknek Pap Jancsi, akinek minden viccet el kellett magyarázni, és még akkor sem értette. Rá hajaz ez a buzgó képviselő, aki pedig azzal debütált a parlamentben, miután képviselő lett, hogy VI. Benedek pápa beszédét idézve azt állította, hogy a hit által vezérelt emberek igenis képesek az igazság megismerésére. Szinte sajnálom, hogy annak idején elkerülte a figyelmemet, így fogalmam sincs, mi tette szükségessé ennek fejtegetését, bizonyára az ellenzék vádolta az ellenkezőjével a keresztényeket. Ezt persze csak feltételezem, de valamilyen oka mégiscsak lehetett, ha fontosnak tartotta ezt leszögezni. Természetesen a jelen ügy szempontjából ez nem bír jelentőséggel.

A kérdéses karikatúra egyébként nem Jézus Krisztust figurázza ki, ő csak egyik szereplője a rajznak, a másik az akkoriban közszereplővé lett Müller Cecíliát ábrázolja, aki már akkor is naponta mesélt nekünk az alapbetegségektől kezdve a kézmosás rejtelmeiig mindenféle izgalmas kérdésekről, és azóta is ezt teszi, mémek tömkelegének főszereplőjévé küzdve fel magát. Ahhoz, hogy ebben a keresztény közösséget ért támadást fedezzen fel valaki, nagyon csavaros észjárásra van szükség, de Vejkey ilyennel rendelkezik. Ez magyarázhatja ugyan a felfokozott érzékenységét, nem kellene azért túlzásokba esni.

De ő megértette ennek a rajznak a borzasztó üzenetét, ami szerinte az, hogy hiába van alaptörvényi szinten rendezve, hiába van a polgári törvénykönyvben is rendezve, hogy a keresztény közösség megélhesse az emberi méltósághoz és a vallásszabadsághoz való jogát, a bíróság mégsem ad helyet a jogorvoslatnak, ha ezek sérülnek. Itt aztán oda is elérkezik, mely szerint azt hazudják külföldön, hogy itt a bíróságot elfoglalta a nemzeti polgári kormányzat, holott ebből semmi nem igaz. De ő ebbe nem nyugszik bele, fellebbez, megy egyre följebb és följebb, abban a reményben, hogy akad egy bíróság, ahol neki adnak igazat.

Mert amikor ő meglátta ezt a karikatúrát, nagyon felháborodott és azóta is egyfolytában háborog a lelke. Nekem nincs ugyan keresztény lelkületem, de hiába próbálom elképzelni, sehogy sem sikerül, hogy egy vallásos ember ettől üldöztetve érzi magát. Lehet, hogy nem tetszik neki a rajz, de ettől nem rendül meg a hite, nem fognak rá ujjal mutogatni az ismerősei, legfeljebb nem fog rajta hosszasan nevetgélni, de kötve hiszem, hogy egyáltalán eszébe jutna pert indítani Jézus Krisztus védelmében.

Szerencsére van, aki megteszi helyette, aggódik, mert látja a folyamatokat, a kettős mércét, hogy mindenféle más, nem vallási közösség nevében kiállnak Európa-szerte, de ha a keresztényeket éri támadás, nincs, aki megvédené őket. Számára ez egy fajta küldetés, elvégre kereszténydemokrata is, jogász is, tulajdonképpen természetes, hogy erre szakosodott, minden bizonnyal meg is van győződve róla, hogy amit tesz, az borzasztóan fontos. Éberen figyel, ki, mikor és hol tiszteletlen a vallással szemben, és menten harcba száll. Ki védje meg a keresztényeket, ha nem ő? Nem sokban különbözik a Charlie Hebdo megtámadóitól, talán csak annyiban, hogy azok a saját kezükbe vették a dolgot és nem vacakoltak bírósággal, fegyverrel adtak hangot a véleményüknek és egyszerűen halomra lőtték azokat, akik tréfát űztek a prófétájukból.

Az, hogy Allah vagy Krisztus nevében háborodik fel valaki, nem lényeges különbség.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!