NEHAZUGGY

Gyomor is kell hozzá

Pável Melinda | 2021. Január 17, Vasárnap | 19:09

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A média esetében szabályról, etikáról beszélni egyre inkább képtelenség. Holott lennének alapvető elvárások még egy ilyen banánköztársaságban is, mint amilyenhez nekünk van szerencsénk. Főleg akkor, ha a közmédiáról van szó, ott ugyanis alapkövetelmény, hogy pártsemleges legyen. Jobb országokban mérik is, hogy az írott sajtóban hány flekk, a rádiókban, televíziókban hány perc jutott a kormánypártnak, illetve az ellenzéknek, és ha ez az arány eltolódik, annak súlyos következményei vannak. Ha egy-egy pártnak van saját sajtója, arra természetesen ez nem vonatkozik ilyen szigorúan, de a közmédiát illene komolyan venni, ugyanis az mindenkinek szól, így nem lehet elfogult egyik oldal irányába sem.

Nálunk különösen a közmédia jár élen abban, hogy ne adjon teret az ellenzéknek. Ha megszólalnak is, csak nagyon röviden, hosszabb beszélgetésre szinte nincs példa, vagy ha van is néha, alig engedik szóhoz jutni a vendéget. Természetesen nagyon sokat foglalkoznak az ellenzékkel, bármi történik, arról nagy lélegzetű riportok, beszámolók készülnek, amelyekben a kormánypárti megmondóemberek megszólalnak, de akiről szó van, többnyire egyáltalán nem kap ebben szerepet, csak elmondják, szerintük mit cselekedett, mit mondott X vagy Y, és persze mi volt ezzel a szándéka.

Néhány napja a KDNP frakciószóvivője, Nacsa Lőrinc volt a Hír TV vendége, Velkovics Vilmos volt szíves beszélgetni vele. Ez a Nacsa külön tanulmányt érdemelne, tipikus példája annak, hogyan kell politikusi pályára készülni. Keresztény gimnázium, aztán Pázmány Péter Katolikus Egyetem, ahol olasz és nemzetközi tanulmányok után kapott főiskolai diplomát, majd a Sapientia Főiskolán szerzett abszolutóriumot a keresztény társadalmi elvek a gazdaságban című képzésen. (Ez már önmagában is érdekes, el nem tudom képzelni, milyen keresztény társadalmi elvek lehetnek a gazdaságban, de ez nyilván a fantáziátlanságomnak tudható be.) A Wikipédia szerint már főiskolás korában is dolgozott, kommunikációs munkát végzett, majd 2012-ben már az EMMI-ben lát el különféle feladatokat, 2009-től az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség tagja, 2015-től már az elnöke, majd a KDNP ügyvezető elnökségének is tagja, 2018 óta országgyűlési képviselő. Tehát 28 éves korára elérte, amit ember elérhet.

Minden bizonnyal külön tanulmányokat folytatott azzal kapcsolatban, miféle szörnyűségeket követett el ezidáig az ellenzék, ebben szakértőnek tűnik, bármi történjék is a másik oldalon, ő feltétlenül megmagyarázza. Vagy inkább félre, de hát ne legyünk kicsinyesek. Mostanában Hadházy Ákos szerepel a műsorán, amelyet minden létező helyen előadott már, van rövidebb és hosszabb változata, az igényektől függően bármekkora terjedelemben képes prezentálni, jól felkészült ifjú ugyanis. A szöveg kurta verziója kizárólag Hadházyra koncentrál, elsütve benne az összes rémségeket, kegyeletsértő, legalja, halálkampány, természetesen kihangsúlyozva, hogy a képviselő nem is jár be a munkahelyére, már csak az hiányzik, hogy indítványozza, vonják meg a tiszteletdíját az ilyen munkakerülőnek.

Lehetséges persze, hogy ez is megtörténik, egyelőre még nem tart ott, de kreativitása határtalan, létrehozta ugyanis a Korózs-díjat és most havonta osztogatja, ezzel szerezve magának fellépési lehetőséget mindenfelé. Azt azért megnézném, miből élne meg ez az aranyszájú tehetség a NER nélkül, lenne-e valahol kereslet az ő keresztény gazdasági felkészültségére. A Hír TV-s beszélgetésben Velkovics legalább akkorát alakított, mint a vendége. Az, hogy alákérdeznek a beszélgetőpartnernek, annyira megszokott, hogy már szóvá se tesszük, ezúttal szinte erőszakosan forszírozta, meg kellene már tanítani kesztyűbe dudálni Hadházyt. És bár Nacsa újra meg újra kitért ez elől, a műsorvezető nem bírt szabadulni a témától, nagyon szerette volna arra a csattanóra futtatni a végét, hogy bíróság elé kell állítani a képviselőt, ahol feltehetően legalább tíz év fegyházbüntetést rónak majd ki rá.

Nem kérdés, hogy a Hír Televízió a kormány egyik csatornája, ettől még be kellene tartania azokat az alapvető szabályokat, amelyek általában érvényesek a médiára. A műsorvezető feladata ott és akkor például nem az, hogy átvegye a vendége szerepét és a saját véleményét próbálja megfogalmazni. Ha nagyon kikívánkozik belőle, mondja el a barátainak, írjon blogot, de ha minden áron a képernyőn akarja közzé tenni a nézeteit, tegye le a mikrofont és várja meg, hogy behívják valamelyik csatornára vendégnek. Hátborzongató ilyet látni, amikor egy pártkatona és egy hitébe beleájult médiamunkás összetalálkozik egy élő műsorban és segítenek egymásnak haragudni. Ilyenkor próbálom elképzelni, hogyan láthatja mindezt az egyszeri néző, aki esténként azért üldögél a tévé előtt, mert információkat remél az ország és a világ eseményeiről. Ha színültig telve bizalommal még csak nem is gyanakszik, hogy esetleg nem a valós képet mutatják neki, semmin nem kell csodálkozni. Persze, hogy jól értesültnek tartja magát, persze, hogy bárkivel szembefordul, aki meg akarná őt ingatni a fene nagy meggyőződésében, persze, hogy minden ellenzéki gonosz, aljas, kegyeletsértő, hazaáruló, és így tovább.

Nem kell ilyen csatornákat nézni, nem kell ilyen weblapokat olvasni, tudom. Megtehetjük, de ez önbecsapás. Ha úgy teszünk, mintha nem léteznének, attól még vannak, és hatást gyakorolnak a környezetünkre, az életünkre. Okosabban tesszük tehát, ha inkább tudomásul vesszük ezt és olykor belenézünk. Még ha erős gyomor kell is hozzá.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!